2014. június 11. ülés jegyzőkönyve

Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma
1088 Budapest, Bródy Sándor utca 5-7.

KÖZSZOLGÁLATI TESTÜLET ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE
2014.06.11.
(hangfelvétel alapján készült, nyelvhelyességi szempontból korrektúrázott, szó szerinti leirat)

Helye:

a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának tárgyalója
(1088 Budapest, Pollack Mihály tér 8-10. szám alatti irodaház „A” épület III. em. 306.)

Ideje: 12:00
Jelen vannak: Közszolgálati Testület tagjai a mellékelt jelenléti ív szerint
Igazoltan távol van: Jegyzőkönyv mellékletét képezi
Meghívottak: Jegyzőkönyv mellékletét képezi
Állandó meghívottak: Jegyzőkönyv mellékletét képezi
Az ülést vezeti: Dr. Fábri György elnök
Napirendi pontok: A honlapra feltett változat szerint
Jegyzőkönyv hitelesítők: Elnök és két tag

A Testület tagjai:

1. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Szikora József

2. Magyarországi Református Egyház

Dr. Kovács Barnabás

3. Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége

Heisler András

4. Magyarországi Evangélikus Egyház

Dr. Fábri György

5. Magyar Tudományos Akadémia

Dr. Csépe Valéria

6. Magyar Olimpiai Bizottság

Kovács István

7. Magyar Rektori Konferencia

Balog Fanni Kitti

8. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

Radetzky Jenő

9. Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekvédelmi Szervezete

Szitár Szabolcs Imre

10. Nagycsaládosok Országos Egyesülete

Dr. Kutassy Jenő

11. Halmozottan Sérültek Országos Szülőszövetsége

Mikesy György

12. FOKUSZ, a Kárpát-medencei Kulturális Kapcsolatokért Közhasznú Egyesület

Zsiga Kristóf

13. Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége

Dr. Pavlov Milica

14. Prospero Ifjúsági és Kulturális Egyesület

Zsigmond József

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Tisztelettel köszöntöm a mai testületi ülésünk résztvevőit. Megkülönböztetett tisztelettel az MTV munkatársait, vezérigazgató urat és munkatársait, illetve elnök urat, valamint a munkánkat segítő kollégákat a Közalapítvány részéről.

A mai ülésünk 1. pontja megállapítani a határozatképességünket. 9 főt számoltam meg, ez már ugye eléri a határozatképességet. Jóskáról biztos tudásom van, hogy jön, hiszen Ő felhívott és számomra egy új világot feltáró problémakört vetett fel, - de ezt majd az egyebekben -, beszélhetünk róla pár szót.

Közbeszólás: Mikrofont távolból!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Még ennél is egy újabb világ, amit nem győzök ámulattal figyelni, új neveket hallottam, mint még soha, de most egyelőre titkolom.

Amennyiben határozatképesek vagyunk, márpedig azok, akkor felteszem szavazásra a mai napirendi pontjainkat.

Az előzetesen megállapodott és kiküldött napirendnek megfelelően már 10-en tudjuk megszavazni, hogy elfogadjuk, hogy 1. napirendi pontként az MTV beszámolóját hallgatjuk meg az M3-ról és az M2-ről.

2. napirendi pontunk, és ha jól emlékszem, most nincs előttem a papír, de az egyebek napirendi pont volna.

Kérem, aki egyetért ezzel, az kézfeltartással jelezze. Ellenpróbát kérek!

Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk.

Kérdezem, a Testület tagjai közül kikben él az az olthatatlan vágy, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésében aktívan, szellemi erejük teljes birtokba vételével részt vegyenek.

Ki az, aki egyetért Milicával, Valival? Ellenpróbát kérek! Nagyon köszönöm!

Megállapítom, hogy jegyzőkönyvet is tudunk hitelesíteni.

Ezt követően újfent köszöntve vezérigazgató urat és munkatársait a következő megoldást javaslom, hiszen Ők egy nagyon tartalmas és professzionálisan elkészített prezentációval készültek. Javaslom, hogy ennek a prezentációnak az ismertetésével – nem tudom, hogyha ezt esetleg e-mailben is el tudjátok majd küldeni, ha ez megoldható -, akkor a most esetleg nem minden apró részletében bemutatott teljességet is meg tudjuk majd külön-külön ismerni. Kérem, hogy vázolják és utána beszélgessünk róla.

Parancsoljatok, parancsoljanak!

Koltai Andrea, az M2 megbízott intendánsa: Jó napot kívánok, üdvözlök mindenkit, Koltai Andrea vagyok az MTV Zrt. képviseletében. Akkor igyekszem nagyon gyors lenni. Jó ez így, hogyha állok, nekem is könnyebb. Önök mindannyian tudják, hogy 2012 decemberétől van egy erőszakmentes, a családnak szóló gyerekcsatorna a közmédiában. A cél, hogy a szülők és a gyerekek együtt nézzék a televíziónkat, úgy tűnik sikerül idén is elérni ezt a célt.

Az alapkorosztály, akikhez szólunk, a 4-12 éves korosztály este 8-ig, utána pedig a fiatal felnőttek felé kell, hogy törekedjünk a 20 óra utáni sávban.

Néhány adat: az első hónapokban 10%–kal tudtuk az elérést növelni. Idén ezt újabb százalékokkal tudtuk megemelni, 21,5 százalékos a gyerekcsatorna elérése, ez 180 ezer fős gyereknézői tábort jelent átlagosan.

Ez ugye a 4-12 évesek körében mért adat.

A teljes népesség körében van egy érdekes adatunk, hogy kik is nézik ezt a gyerekcsatornát: nagycsaládosok, 40 év alatti kisgyermekes nők, és a gyerekek meg a szüleik természetesen, ezt az adatot a kapott adatok visszaigazolják.

A közönségarány, ez ugye egy másik adat, mint az elérés, 3,7 %-os a felnőtt korosztályban, tehát a 18-49-es korosztályban, ez az adat a január-májusi időszakra vonatkozik. Klasszikus tartalmak, - Önök remélhetőleg ismerik -, klasszikus tartalmak és új tartalmak is jelennek meg ezen a csatornán. Egy különleges dolgot emelnék itt ki, hogy az adatok itt is visszaigazolják azt, hogy a szülők a gyerekekkel együtt nézik a gyerekcsatornát. A műsorokat több, mint 40%-ban a 4-12 éves gyerekek a felnőttekkel együtt nézik, míg az egyéb adatok szerint a többi csatorna esetében 20%-os ez az arány.

Ugyanezek a táblázatok, amiket eddig szóban elmondtam, itt látjuk az egyéb csatornák mellett az M2 aktuális helyét a gyerek nézőknél és a felnőtteknél.

Nyilván vannak kedvenc műsorok az M2-n. Kiemelkedik az Esti mese magyar tartalma, a klasszikus régi mesék, de van közte ismeretterjesztő angol sorozat, amit szeretnek a gyerekek, és a Grimm mese az a hétvégi tartalom, ami nagyon nézett.

Most gyorsan néhány konkrét műsorról. Vannak megújuló és új tartalmaink januártól májusig.

Megújuló tartalmak közt szerepel egy bábsorozat, amelynek az első szériája már tavaly is futott. Idén formailag és tartalmilag is továbbfejlesztettük, reményeim szerint sikerrel.

Ugyanez igaz arra a műveltségalapú vetélkedőre, ami a Legokosabb osztály második évfolyama. Itt ugye negyedikes gyerekek versenyeznek nagy lelkesedéssel. Jobb, erősebb tartalommal tudtuk ezt idén megvalósítani.

Első helyen kellett volna említenem, de talán itt is jó lesz, hogy a jelelt tartalmak megjelenése nálunk egyedülálló. A hétköznapokon jelentkező Gyerekhíradó vált jeleltté, és itt még az is különleges, hogy gyerekek jelelnek a gyerekeknek a híradóban.

Három mesesorozatot sikerült eddig jeltolmácsolni, három ismert és szeretett mesesorozatot.

Az új műsoraink között van mese, van ismeretterjesztő-, közlekedésbiztonsági sorozat, és van egy olyan is, amit már egy kicsit idősebb korosztálynak indítottunk tavasszal egyelőre 6 részben Nagyszünet címmel, ez egy stúdióműsor a kiskamaszok világáról.

Nagyon fontos a Macskássy Gyula pályázat, a Médiatanács által kiirt pályázat befutott anyagainak sugárzása. Tavaly majdnem kéttucatnyi, idén májusig négy gyerektartalmat tudtunk kiemelt ünnepi tematikában megjelentetni.

Az Eurovíziós projekteket azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ez is egy új elem az M2-ben. Tehát az Eurovíziós lehetőség az mindig fönnállt, most talán jobban kezdjük végre észrevenni, hogy Európa kínál nekünk lehetőségeket.

Ami nemrég zajlott le, a Kölni Fesztivál, az Ifjú Zenészek Eurovíziós Versenye, ezt élőben tudta közvetíteni az M2, már csak azért is fontos, mert magyar résztvevője Devich Gergő volt, aki 3. lett a versenyben.

S van még két olyan projekt, ami decemberre készül el, egy dokumentumfilm és egy fikciós film a 12 éves korosztálynak. Ezt készítjük.

Vannak nyilván a mesék mellett egyedi tartalmaink, igyekszünk bővíteni őket.

Nagyon szeretik a Cirkuszfesztivált nézni mind a gyerekek, mind a felnőttek.

Részt veszünk az Erzsébet-program táborainak bemutatójában, legyen szó akár tehetséggondozó táborról, vagy nyári táborokról.

Egyedi alkalommal meg tudtuk mutatni a Parázsfuvolácskát, ami nagyon sikeres az Erkel Színházban, Húsvétkor az M2-n adtuk, és természetesen minden tematikus napon önálló tartalommal igyekszünk egy kicsit egyedivé tenni az M2 tartalmát. Mondjuk, március 15-én egész nap magyar meséket sugároz a csatorna, illetve a Híradó jelentkezik különböző helyszínekről, de ez kiemelten igaz a gyereknapra is.

Mindig nagyon fontos volt, és ugye ez azon múlik, hogy hol van felület a gyerekcsatornán a közszolgálati tartalmak megjelenítésére. Itt látható egy gyűjtés, de Önök meg fogják kapni írásban is. Én azt tapasztalom, hogy egyre tudatosabban törekszik a stáb arra, hogy a kiemelt közszolgálati tartalmak rendszeresen és folyamatosan megjelenjenek a Gyerekhíradó témái között.

Mire készülünk idén? Elindult egy szakmaorientációs ismeretterjesztő sorozat, megint csak a kicsit idősebb korosztálynak, mint ami a csatorna fő célközönsége, tehát a 4-12 évesek. Ez egy kicsit idősebb korosztály, hiszen ez is a feladatunk kell, hogy legyen, Mi a pálya címmel.

Szakmákról, zömmel fizikai, kétkezi szakmákról szóló kisfilmek mellett ősszel szeretnénk egy látványos, érdekes, izgalmas vetélkedő sorozatban is buzdítani arra a fiatalokat, hogy nem kizárólag a diplomától lesz az ember teljes, hanem talán attól is, hogy egy tisztességes, normális szakmát tanul.

Most már tényleg elindítjuk – legalábbis én nagyon remélem – ősszel azt a projektet, amiről nagyon régóta beszélünk, a Tudáscseppek munkacímet viselő természettudományos-ismeretterjesztő sorozatot piciknek, és ugyanígy egy Hogy készült címet viselő játékos ismeretterjesztőt. És szeretnénk a Magyar Rádió nagymese pályázatát a televízióra adaptálni, hiszen itt nagyon értékes kis mesék születnek a gyerekek tollából.

Fejleszteni készülünk a Gyerekhíradót, nyilván megtartva a jelelt formát, de bővíteni kell, hogy több saját gyártású, több magyarországi tartalom legyen benne. És a jelenleg futó sorozatainkat, mint például a Lóti és Futi, ami nagyon népszerű, és amibe be lehet emelni sok közszolgálati tartalmat, szeretnénk, hogy a harmadik évfolyama is megjelenjen, valamint folytatnánk a jelelt mesék sorát.

A Legokosabb osztály két évadot élt meg, döntésre vár, hogy induljon-e egy újabb széria ősszel. Vannak ötletek arra, hogy milyen tudásalapú, illetve egyéb vetélkedőre lehetne lecserélni. Itt az látható, hogy milyen külföldi formátumokban gondolkodik a csatorna. Ez nyilván anyagiak és további tárgyalások kérdése.

Eddig a reggel 6 és este 8 órás idősávról beszéltünk, picit nézzük meg az esti sávot, amire több és több figyelem kell hogy forduljon, hiszen a célunk az, hogy a fiatal felnőttek felé is elmozduljunk és ezt a bizonyos 2,2%-ot a 18-49-es korban kicsit elmozdítsuk, bár nem gondolnám, hogy ez rossz. Ezt a sávot jelenleg a 35 év felettiek, kvalifikált emberek nézik, ettől várnak valamit. Nyilván ez több lehetőséget rejt magában, hogy ez kihasználjuk, hogy ezek a nézők mire vágynak, mit szeretnének látni a csatornánkon.

Ez egy grafikon arról, hogy a tavalyi évhez képest az első 5 hónapban különböző idősávokban hogy változott a nézettség. Legfőképp a 6 és 10 óra között, illetve a gyereksávban tudtuk emelni a közönségarányt. Ez pedig ugye a felnőttekre vonatkozó adat, mindenhol emelkedés van, hol kisebb, hol nagyobb arányban.

Annyit még az esti sávról, hogy elkezdtük és erősíteni szeretnénk az esti sáv megtöltését új tartalmakkal. Volt egy rendhagyó március 15-i élő kapcsolásunk, volt egy könnyűzenei vetélkedőnk szintén élőben, 4 részben, és szerkesztett változatban le fogjuk adni a középiskolások számára a budapesti színházak által szervezett színháztörténeti vetélkedőt.

Ezeket a tartalmakat jövőre is szeretnénk folytatni, kiegészítve egy kulturális, de kifejezetten fiatal felnőtteknek szóló kulturális műsorral, illetve egy olyan portrésorozattal, ami a tehetséges tizenéves emberekről szól, mintát adva a mi nézőinknek.

Végül hadd említsem meg újra az Eurovíziós kapcsolatot, mert ebben nagyon sok lehetőség van, a dokumentumfilmes projektet, illetve a fikciós projektet, amibe beszálltunk, két 15 perces filmet kell készítenünk az Eurovíziónak. Cserébe megkapjuk a résztvevő országok hasonló tematikával feldolgozott műsorait. Ez egy nagy lehetőség, nagy kihívás, az Eurovízió ezt mind gyártásilag, mind tartalmilag nagyon kézben tartja, tehát ez számunkra is egy megmérettetés.

Röviden ennyit szerettem volna mondani az eddigiekről és a tervekről.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm Andreának a prezentációt. Javaslom, hogy akkor most az M2-ről beszéljünk és utána az M3-ról. Nyilván most megnyitom a beszélgetést.

Annyit elöljáróban hadd mondjak el, hogy csak a leg, tehát én személy szerint nyilván nem akarom ezt a Testület nevében oktrojálni, de a legnagyobb elismeréssel szólhatunk arról, amit megvalósítottak ezzel a csatornával. Ez ugye egybeesik a Testületünknek a tavalyi állásfoglalásával, miszerint kifejezetten a gyermekek védelmét, sőt többről van szó, a gyermekek informálását tartottuk a mi számunkra központi kérdésnek, hogy ezzel foglalkozzunk. Ez ügyben több beszélgetést is, talán Önök számára sem haszontalan felvetéseket tettünk.

Ezek alapján is mondhatom, hogy ennek a korosztálynak, a gyermekeknek értéket tudnak adni, és következetesen kitartanak az erőszakmentesség, illetve a magyar műhelyek, akár a régebbiek eredményének a bemutatása mellett. Ezt mindenképpen pozitívan kell, hogy értékeljük. Jó szívvel tesszük.

Ezen kívül én személy szerint annyit hadd mondjak, hogy az M2 esti, éjszakai sávjának egy célközönsége vagyok jómagam is. Tehát ott valóban nagyon komoly kulturális értékek fogalmazódnak meg.

Azt külön szeretném kiemelni, hogy mennyire jó az a konstrukció, ahogy így egymás után következnek. Ez nemcsak jelképesen, hanem valószínűleg a gyakorlatban is egy közönségnevelést is jelent. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy este 10-11-ig fenn kell hogy maradjanak a gyerekek nézni az éjszakai sávot, de ha már odaszoktak a csatornára, nagyon jó, hogy egy olyan csatornára szoknak oda, amit kicsit nem is felnőtt, fiatalabb korukban már nagyon jó hogy néznek, mert olyan kulturális értékek kerülnek bemutatásra, amelyek mindannyiunk ínyére vannak azt gondolom.

Parancsoljanak, parancsoljatok!

Radetzky úr?

Dr. Radetzky Jenő testületi tag: Én a bővítésről és a tervekről szeretnék egy kiegészítést mondani. Nagyon nagy örömmel láttam, hogy egy kicsit bővül a portfólió, részben a korosztálynak a kiszélesítésével, és hogyha jól láttam, akkor egy ilyen szakmaorientációs program is indulna 2014-től vagy 2015-től.

Valóban úgy van, hogy át lehet vezetni a fiatalokat egy kicsit a szakmák ismeretéhez, megszerettetéséhez.

Én úgy írtam fel magamnak, hogy egy szakmaorientációs programra biztos, hogy igény lenne.

Különösképpen talán ezt azért tenném hozzá, mert a médiából, a sajtóból lehetett olvasni, hogy a magyar szakképzésnek az elmúlt időszakban komoly sikerei vannak ezen az európai szakmunkásversenyen, Magyarország nagyon szép eredményeket ért el, és ami nagyon fontos, hogy 2017-ben mi fogjuk szervezni a EuroSkillst, tehát Magyarország lesz a gazdája az európai szakmai versenynek.

Én örömmel küldenék ezzel kapcsolatban anyagokat, tájékoztatót, és egyéb ilyen tartalmú cikkeket.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönjük! Újabb hozzászólások? Parancsoljon!

Mikesy György testületi tag: Köszönöm a szót! Nagy érdeklődéssel hallgattam a beszámolót, főleg az innovációk miatt is. Örülök, hogy elhangzott az is, hogy kiemelt figyelmet szentelnek a hallássérült gyerekek számára és ezzel motiválom a hallássérült gyerekeket, hogy különféle meséket, műsorokat meg tudjanak hallgatni vagy nézni.

Van egy ilyen kis szakmai dolog, úgynevezett tolmács szakma. Akik a tolmács szakmában vannak, azok a felnőttek. Ezért egy kicsit disszonancia van abban, hogy a gyerek adja elő. Látszik, hogy nem tudja úgy a műsort követni, ahogy azt kellene. Ő nem tolmács, hol kellene szerepelnie a hallássérült gyerekeknek, amikor a gyerekek részt vesznek a műsorban? Legyen ott a hallássérült gyerek is, és akkor mindenki láthatja, hogy ő is be tud kapcsolódni a műsorba, de nem tolmácsol. Tehát két különböző dologról beszélek.

Tehát maga a tolmácsolás az a felnőttek feladata, ezért meg kell próbálni, hogy mennyire szerencsés, mivel ismerem a meséket, ezért tudom követni. De aki nem ismeri a meséket, és nem tudja, például egy gyerek, hogy zene van a filmben, akkor maga a gyerektolmács leblokkol, míg a felnőtt ember, aki hallja, és még a zene ritmusát is fel tudja venni, hogy éppen mi folyik és nem áll meg a tolmácsolásban. S akkor a gyerekek nézik, hogy most mi van, milyen akusztika van a műsorban. A siket gyerek nem tudja előadni, hogy éppen zene van, például hogy a ló patája hogy hangzik, úgynevezett hangutánzó, ezt csak a tolmács tudja megcsinálni.

Tehát nagyon örülök az innovációknak, csak ne legyen szerepzavar.

Már nagyon várunk arra a pillanatra, amikor az ismeretterjesztő műsorokról esik szó, nem akarom Valériát megelőzni, nagyon várom, mert valóban az ismeretek szempontjából alulinformáltak a hallássérült gyerekek és nagyon jó a lehetőség, hogy minden műsortípusban be lehet vinni a tolmácsolást. Leginkább arra vagyok kíváncsi, ha olyan ismeretterjesztés folyik, amiben maguk a gyerekek részt vesznek, akkor legyen ott a hallássérült gyerek is, és akkor lehet látni azt a szituációt is, hogy mindenki hallgat egy fizikust mondjuk, a fizikus tolmácsolja a hallássérült kisgyereknek, vagy ha kérdezni akar, ő is tud jelelni, tehát a szituációt is be kell mutatni.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm szépen! Azt hiszem azt mindenképpen nagyon fontos kiemelni, és köszönöm, hogy Mikesy úr erre fölhívta a figyelmet, hogy ennek a csatornának a kisgyermekkorban már az érzékenyítés programjába való bekapcsolódása rendkívül fontos, és nagyon üdvözöljük ezt is. Az, hogy ez milyen módon történne, nem hiszem, hogy ebben a körben kellene részletesen szakmailag megvitatni. Engem megmondom őszintén, megnyugtatnak azok az eredmények, amit ez ügyben elértek eddig. Természetesen mindig többet és jobbat akarunk, ez egy természetes emberi elvárás, de szerintem egészen nyugodtan az Önök szakmai tudására és szenzibilitására bízhatjuk azt, hogy ez az érzékenyítés meddig folytatódjon.

Köszönjük szépen az eddigieket is.

És akkor Heisler igazgató úr parancsoljon!

Heisler András testületi tag: Köszönöm szépen a szót! Egyrészt szeretnék gratulálni az M2-es csatornának, mert részben a családom, részben az unokám is nézi. Egy hatalmas tévedésre azért felhívom a figyelmüket, hogy nem 4 éves kortól, hanem 3 és fél éves kortól is lehet nézni azt a műsort, mert az unokám, amikor csak elé tesszük, hajlandó megnézni. És mindenképpen jó ez az agressziómentes, tényleg nevelő célzattal előállított műsorsorozat.

Egyet mindenkinek szeretnék mondani, hogy jó érzéssel töltött el, hogy itt hallottam, hogy ennek a Testületnek, amelyikbe én idén belecsöppentem, ennek a Testületnek is némi köze van ahhoz, hogy hogyan alakult ki az M2 csatornája és képes volt ez a Testület jó célokkal segíteni a professzionális apparátus munkáját, és ráadásul nemcsak meghatározta a célokat, hanem ebből valami meg is lett valósítva. Ezért is bátorkodom én majd egy javaslatot tenni a jövőre nézve, esetleg fejlesztésre nézve.

Kiemelt közszolgálati tartalmakról hallottam és nem vagyok szakember, nem tudom, hogy közé tartozik-e a vallás. Mert ha igen, akkor hadd mondjam, hogy egy picit hiányolom a műsorszórásból, hogy a gyerekeknek ezen a csatornán a vallással kapcsolatban nem nagyon láttam programot. Lehet, hogy ez az én hibám is, valami elkerülte a figyelmemet, de azért fölhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy más országokban remek 4-12 éves gyerekeknek való, kellő iróniával elkészített, bájos sorozatok léteznek, melyeket akár át is lehet venni, vagy lehet csinálni, ebbe megint nem akarok beleszólni, de hogy olyan bájos és ironikus és kedves sorozatok léteznek mondjuk a Bibliáról. Ugye az Ószövetségi Bibliában a gesztorállásunkat, a segítségünket, azt mindjárt föl is ajánlom, tehát abban viszonylag otthon vagyunk. De én úgy gondolom, hogyha ezt egy sorozatban csináljuk, akkor valamikor azt azért át kellene adnunk a nem zsidó testvéreinknek, akik az Újszövetséghez nyilvánvalóan, hogy sokkal jobban, mélyebben értenek.

De hogy hogyan lehetne akár egy ilyen sorozatot is beindítani, most ez egy hosszú távon végigfutó sorozata lehetne a 2-es csatornának. Az interneten egy-egy rabbi szokott ilyen sorozatból bemutatni részleteket, vagy magát az egész sorozatot, és óriási érdeklődés van. Szerintem ezzel lehetne gazdagítani a műsort.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Nagyon köszönöm önmagát a felvetést és a felajánlást is.

Én egyetlen dologgal hadd egészítsem ki, ami egy még komplexebb kérdés, de nem lehet elmenni mellette, ugye egy fontos fejlemény történt tavaly, tavalyelőtt. Most hogy a részleteit hogyan értékeljük az egy másik kérdés, de megtörtént a kötelező hittan, illetve erkölcstanoktatásnak a bevezetése az iskolákban. És ez pont egyébként ezt a korosztályt, tehát most az elsősökről beszélek, őket nagyon erősen érinti.

Azt végiggondolni, hogy - ezért kicsit kitágítom, amit igazgató úr mondtál -, tehát nem egyszerűen nyilván a vallási tartalmak megjelenése is abban a formában, ahogyan említettél volt, rendkívül fontos. Ezt aláhúznám, hogy nyilván nem gyerekek számára talán idegen, vagy talán túl infantilizáló módon, hanem valóban ilyen kulturált, színvonalas, őket elérő módon.

De én nem szűkíteném le ilyen értelemben a vallási tartalmakat, csak egyáltalán közvetve vagy közvetlenül megtámogatnám a hit- és erkölcstanoktatást televíziós oldalról. És azért hangsúlyoztam azt, hogy közvetlenül vagy közvetve, mert lehet ez közvetett is ilyen tartalmaknak a bevonásával, de nem tartom ördögtől valónak azt a felvetést, hogyha már kicsit kiforrta magát a hittan, erkölcstanoktatás az iskolában, legyünk őszinték, ott azért még vannak döccenetek minden irányban. Az oktatási rendszerünk és egyházaink és a honi etika- és erkölcstankutatás és oktatás sem készült fel még erre. De ha ez elkezdi kiforrni magát, elkezd stabilabb lenni, elkezd valóban egy komoly szakmai és pedagógiai háttérrel rendelkezni, akkor akár egy közvetlen kapcsolatfelvétel a közmédia, különösen ez a csatorna, illetve az ezzel foglalkozók között azt gondolom, hogy gyümölcsöző lehet. Mert hogyha a gyerekek nemcsak az iskolában hallanak erkölcstan- illetve hittan oktatást, hanem ezt megtámogatja az ő médiaélményük, akkor azt gondolom, radikálisan növeli a hatásfokát mindkét képzési iránynak. Nyilván egyházi képviselőként főigazgató úr és jómagam is hittan ügyében különösen érzékenyek vagyunk, de én ezt kitágítani szeretném valóban egy szélesebb körben.

Ajánlom figyelmükbe ennek a végiggondolását. Nyilván nem azonnal, de ahogy ez érik, esetleg azt is el tudom képzelni, hogy gyűjtsenek impulzusokat. Ebben az egyházak biztos, hogy partnerek, hogy mit tapasztalnak, milyen szemléltető anyagot használnak, hátha abból valami ötlet lehetséges.

Jenő parancsolj!

Dr. Kutassy Jenő testületi tag: Én is, mint a nagycsaládosok delegáltja nagyon megköszönöm ezt az egész csatornát és kezdeményezést és a visszajelzések nálunk is azok, hogy nagyon szeretik a tagjaink, és a családnak nagy segítség is egyébként, mert olyan programot ad, amire ott lehet hagyni a gyermeket nyugodtan.

Másrészt nagyon szívemhez szólt és csatlakoznék Heisler úrnak a felvetéséhez, és nekem lenne még egy felvetésem, természetesen ez csak ilyen gondolati felvetés, nem akarnám túl tematizálni, meg túl sok mindent belenyomni. Ezt Önök tudják majd szakmailag. De azt gondolom, hogy bizonyos társadalompolitikai célok, és ahogy elnök úr is említette az érzékenyítést, tehát amennyire én ismerem – nyilván van, aki sokkal jobban ismeri -, például Amerikában külön programok voltak erre a felzárkóztatásra, illetve az integrációra, mondjuk az afroamerikaiaknál és erre nagyon sok gyerekfilm is készült, amit én láttam.

Tehát hogy ennek az analógiájára elgondolkodni és ilyenfajta tartalmakat talán azt gondolom, hogy talán ez a kor az, ahol ezt szakmailag is leginkább el kell kezdeni. Javaslom, hogy ezt is esetleg gondolják végig, és hogyha lehet, akkor ebbe az irányba is egy picit el lehet menni. Köszönöm!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Professzor asszony?

Dr. Csépe Valéria testületi tag: Csak egy rövid reflexió, mindenekelőtt én nagyon örülök annak, hogy az M2 nemcsak korosztály, hanem tartalmi fókuszok tekintetében is ebben az irányban indult el, ami nagyon üdvözlendő. Itt már fölmerült a tudományos ismeretterjesztés kérdése.

Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az elmúlt időszakban, akik a Közszolgálati Testület tagjai, azok emlékeznek rá, hogy a tudományos ismeretterjesztés az időnként egy sokkal szélesebb kör, mint ami úgy általában a gondolkodásban a tudományos ismeretterjesztésről megjelenik.

Tehát a felnőtt televíziózásnak is még van a sok jó kezdeményezés ellenére nagyon sok tennivalója az igazi magas szintű, közérthető, jól vizualizálható és egyfajta szórakozást is nyújtó ilyen típusú műsoroknak a kialakításában, meghonosításában, akár azoknak a hazai alkalmazásában, amikre vannak jó példák.

Annyit szeretnék csak jelezni, hogy gyerekeknek tudományos ismeretterjesztést csinálni, ez a lehető legnehezebb műfaj. Tehát ahhoz még ráadásul az azon felüli plusz szakértelem kell, ami a tudományos ismeretterjesztő műsorokhoz itt egy háttér szakembergárdát mindenképpen megkíván, ha ilyen irányú elképzelés van, érdemes ehhez toborozni szakembereket, hisz a gyerekek kognitív fejlődése életkortól függően másfajta ismeretterjesztést enged meg. És az a kipipálásnak egy módja, ha van az állatok életéről, természetéről szóló műsor, csak hát ez ezeregy csatornán van. Tehát az ismeretterjesztés nem merül ki abban, hogy az állatokról mit tudunk, hogyan tudunk, hanem ennél sokkal több a természeti, társadalmi környezetről. A gyerekeket borzasztóan érdekli minden, hogy működik a világ, a tested, a babcsira, minden más.

Tehát nemcsak természettudomány, hanem történelem és minden más kicsiben nekik lebontva, de nem leereszkedve, és ez ettől egy nagyon nehéz műfaj, de ott kezdődik.

Ott kezdődik a művelt emberfőknek a nevelése már az óvodában, már amikor 4 évesen leül a televízió elé, hogy mit lát.

Egyébként a hit- és erkölcstanhoz annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem egy iskolában szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy nagyon ügyesen használják ezeket a műsorokat, például a programelemeket, régi rajzfilmeket, amelyekben minden mesének van egy tanító jellege az erkölcstan órákon. Tehát például gyakran használt sorozat a Mazsola és Tádé, amelyet nagyon jól megértenek és lehet követni. Tehát ezekre érdemes lenne tudatosan is építeni, hogy a pedagógusok már önmaguk is felfedezték, hogy ebből hogyan lehet dolgozni és az erkölcsi tanulságokat egy adott életkorban levonhatóvá tenni, mert egyébként nem tudatosodik. Aztán majd ezen lehet még órákat beszélgetni, de most nem szeretnék.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm szépen! Azt külön köszönöm professzor asszonynak, hogy felhívta a figyelmünket az erkölcstanoktatásnak egy tradicionális formájára, úgy hívtuk őket, hogy mesék.

Parancsolj Jóska!

Szikora József testületi tag: Köszönöm szépen! Tulajdonképpen ezért szólok hozzá, mert elnök vagy igazgató úr? Nem is tudom! Elnök úr, igen, megemlítette a vallási illetve egyházi vonásokat, amelyeket én is örömmel üdvözölnék, de egy-két teoretikus megjegyzést szeretnék ezzel kapcsolatban tenni.

Miközben akár mondjuk bibliaismereteknek az átadása a tévé csatornán keresztül, akár hit- és erkölcstanoktatáshoz való kapcsolódás önmagában üdvözlendő, de hát mondjuk az Ószövetség népének a viszonyulását ahhoz, hogy ki, konkrétan ki tartson előadást, hogy ebben meg tudnánk-e egyezni, erre nem mernék megesküdni. De hogy mondjuk a keresztény egyházak között abban a pillanatban művésznek nevezném azt, aki igazán egyetértést tudna teremteni a tekintetben, hogy kik azok a professzorok vagy egyházi képviselők, akik autentikusak és illetékesek lehetnek, hát efelől vannak azért kétségeim.

Ami viszont a mániám, hogy integráltak legyenek a dolgok, először is meggyőződésem, hogy igazi gyerekalkotások azok az alkotások, amelyek nem korosztálynak célzottan jöttek létre, hanem a szerző ihlette, úgy adta, hogy létrejött mondjuk egy Móra-novella vagy egy Weöres Sándor-vers, amelyet aki úgy tekinti, az gyerekversként hallgatja, vagy olvassa vagy szavalja. De hát úgymond felnőtt gyönyörűséget is okoz bőven. Ezek lettek időtállók, amelyek csak gyereknek készültek, beleértve még a bibliai illusztrációkat is, a képes bibliákat is, amelyek ugyan a maguk helyén persze hasznosak, de általában kihullnak az idő rostáján. Egy Móra-novella vagy egy Mikszáth történetben hányszor láthatjuk, hogy kiderül, hogy egy közösségben a katolikus, a protestáns, a zsidó gyerek hogy viszonyul egymáshoz.

Tehát ilyen kifejezetten poentírozom a vallási vagy egyházi tartalmakra. Ott mutatkozik meg, hogy ezeknek a problematikája is, hát ha tetszik a mese. És az, hogy meséket használni, erkölcstanoktatásnak az illusztrációjára, de nemcsak meséket, hanem irodalmi alkotásokat vagy filmalkotásokat, és bevallom, hogy én még a gyerekek esetében nem, de a nagyobb kamaszok esetében már mondjuk Jack 24nek a hőse: Jack Bauernek a történetét sem tartom abszurdnak. Tele van a Jack Bauer története erkölcsi dilemmákkal. Azoknak némely esetben sajátos megoldásával.

De nemcsak viccelni akartam, hanem tényleg mondom, hogy a csatorna szerkesztőinek a figyelmébe ajánlom a fikciónak a lehetőségét, a novella feldolgozások, az irodalmi adaptációknak a lehetőségét.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm szépen! A mai napon már másodszor tágítja ki világlátásomat a Jóska, az elsőt telefonon.

Én egyébként azért annyira szkeptikus nem lennék, nemcsak hogy az Ószövetség és Újszövetség népe, hanem az Újszövetség népei is szerintem képesek egymással megállapodni abban, hogy a legjobb ezekről beszélni. Hadd utaljak egy nagy reformátorra egyébként, manapság Ferenc pápának hívják, aki azért elég egyértelművé tette, hogy a mai világban lényegesen nagyobb távolságok vannak körülöttünk, mint egymás között. Tehát nem hiszem, hogy ezzel probléma lenne. De én azt is gondolnám, hogy az ökumenénak a terhét ne rakjuk a szerkesztőkre, ezt megoldjuk szerintem egymás között, én bízom a katolikus testvérek belátásában, amit 500 éven át gyakorolhattak. Hát még lesz 500 év arra, hogy hogyan lehet ezt majd gyakorolni, de köszönöm különösképpen Jack Bauer morális dimenzióinak a fölvetését, ott valóban a morális megoldások időnként, talán fogalmazzunk úgy drasztikusak, drasztikusan manuálisak.

Akkor nagyon köszönjük, ezeket vegye úgy, ahogyan mondtuk, hát egyrészt jó szívvel mondtuk, szeretettel mondtuk, és minden megszólaló egyáltalán nem csupán az udvariasság miatt, hanem őszintén elmondta, hogy mennyire nagyra becsüli a munkájukat.

Amiket mi itt összehordtunk, hát abból az értelmes dolgot hüvelyezzék ki és használják egészséggel.

Köszönjük szépen!

És most térjünk át az M3-as csatornára.

Parancsoljon!

Kálomista Zsuzsanna M3 Anno intendáns: Amikor legutoljára itt voltam, akkor még csak tervben volt, de azt hiszem, már közvetlen az indulás előtt voltunk. Elindult az M3 csatorna 2013. december 20-án, ami egy új tematikus csatorna az M2 gyerekcsatorna után. Viszont az első olyan csatorna a közmédia kínálatában, ami közszolgálati csatorna, de mégsem tartozik az úgynevezett must carry csatornák közé.

Tehát üzleti alapon kellett megállapodni a különböző szolgáltatókkal, kábeles, műholdas szolgáltatókkal, hogy vegyék fel a kínálatukba a csatornát és fizessenek is érte, míg a többi csatornánkat kötelező jelleggel mindenkinek terjesztenie kell.

Elsősorban a Magyar Televízió, illetve a Duna Televízió Archívumára épülnek a tartalmaink, illetve nagyon-nagyon korlátozott mennyiségben vásárolt tartalmak is találhatók.

Akkor, amikor elindítottuk a csatornát, 1,4 millió háztartásban voltunk jelen, köszönhetően a két nagy szolgáltatónak, aki már az indulás előtt bizalmat szavazott, a Telecom és a UPC, illetve a sok-sok kis kábelszolgáltatónak.

A májusi adatok alapján most már a televízió előfizetéssel rendelkező háztartások 53%-ában fogható a csatorna, 2.074 ezer volt a pontos szám. Viszont azóta el tudom mondani, ami még nincs benne az AGB Nielsen jelentésében, hogy május 23-án a Diginek a műholdas platformja is csatlakozott hozzánk, az még plusz 230 ezer előfizetőt jelent, amire nagyon nagy volt az igény. Hál’ Istennek annyira népszerű a csatorna, hogy ők is nagy nyomást gyakoroltak a szolgáltatóra.

Éppen néhány héttel ezelőtt úgy hívtak föl engem, hogy gyakorlatilag mennyire örülnek annak, hogy lehetőségük van terjeszteni a csatornát. Ezzel a rangsorral a 43. helyen álltunk még ezzel a 2.074 ezerrel, a 2.300 ezerrel nem tudom pontosan, de biztosan jó pár helyet előre ugrottunk júniusban. Itt látszik ezen a grafikonon az elért háztartásoknak az emelkedése. Ez most már megtorpan, emelkedni fog még, de már lassabb ütemben, ugyanis két platform hiányzik, az egyik ugye a teljesen ingyenes sugárzás, a Mindig TV, ahová nem tudunk bekerülni, illetve nem is akarunk bekerülni, merthogy pénzért kínáljuk a csatornát és ez nem fér össze a többi szerződésünkkel. Illetve az analóg háztartások, ahová pedig már azért nem tudunk bekerülni, mert ezeket már nem fejlesztik a kábelszolgáltatók, hanem inkább az analóg hálózatokat cserélik le digitális hálózatokra, és ezek a cserék látszanak majd, szépen lassan még hónapról-hónapra emelkedik az elért háztartások száma.

Amióta elindult a csatorna az első 5 hónapban a teljes népességnek a 55%-a, vagyis 5 millióan néztek bele a csatornába, ami egy nagyon jó arány, tehát látszik, hogy ismerik, találkoztak vele. A napi elérés is folyamatosan növekszik, értelemszerűen követve a lefedettséget. Minél nagyobb a lefedettség, annál többen találnak rá.

Májusban az M3 elérése meghaladta a 750 ezer főt, ami átlagosan 8,3%-ot jelent. Ezzel a napi eléréssel az M3 a 17. helyet foglalta el a több mint száz csatorna rangsorában. Ami azért is jó, mert a lefedettség alapján 43.-ok vagyunk, viszont az elérés alapján a 17. helyen állunk. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy aki eléri a csatornát, az nézi és szereti.  A közönségarány is folyamatosan emelkedik. Akkor, amikor elindult a csatorna, akkor az volt az álomhatár, hogy egy év alatt érjük el az 1%-os közönségarányt, 0,7%-kal indultunk, most már 0,9%-on állunk. Sőt én most már tudom mondani, hogy május-júniusban már az 1%-ot is meghaladtuk, és ezzel a teljes népesség körében a 21. helyen áll a csatorna száz adó rangsorában.

Fő műsoridőben volt egy nagyon rövid februári megtorpanás és azóta emelkedik folyamatosan, a grafikonon látszik.

S ami még egy nagyon jó hír és meglepte egyébként az elemzőket is, egyedül azt gondolom, hogy én hittem benne igazán és bebizonyítottuk, hogy ez nem kifejezetten egy nyugdíjas csatorna, természetesen a nyugdíjasok is nagyon szeretik, de a 35-45 éves korosztályt találta meg kifejezetten, tehát az ő korosztályukban magasabb a nézettség, mint egyébként.

Itt látszik egyébként, hogy az első oszlop az a teljes népesség, ott a 17. helyen áll a csatorna, a második oszlopban, ami a 18+, vagyis hogy a gyerekeket kivettük belőle, akkor már a 15. helyen áll. A 25-59-ben a 14. helyen állunk és a 35-54-ben a 13. helyen áll a csatorna, és ott látszik, hogy milyen csatornákat utasítottunk magunk mögé. Ez mindenképpen sikernek könyvelhető el.

Itt van néhány legfrissebb közönségarány, ez még a havi jelentésekben nincs benne, ezt tegnap, illetve a múlt heti eredményekből ollóztam ki, hogy hétköznapi napokon az M3 1,1, de főműsoridőben 1,6 shereket is elért, ami igazán azt gondolom, hogy nagyon örömteli számunkra.

A legnézettebb műsorunk ahogy az várható is volt, a Szomszédok, ennek valami különleges, nem is tudom milyen szociológiai oka lehet, de szeretik, imádják, és látszik, hogy folyamatosan épül ez a sáv és napról-napra emelkedik. Semmi baj ezzel, mert 18:30-tól vetítjük, és ezzel megalapozzuk az esti nézettségünket, ennek a nézettségnek köszönhető aztán a főműsoridős 1,6-os nézettség.

Ami szintén pozitívum, hogy a magyar nyelvű csatornák körében még jobban kiemelkedő, mert 100 adóból összesen 23 csatorna az, amely képes a 0,9%-os közönségarányt elérni, és 18-49–ben pedig még nehezebb, és ez a korcsoport benne van abban a 14 adóból álló csoportban, aki a 0,9 és 3% közé esik. Ugyanakkor 78 olyan csatorna van, amelyik nem tudja megugrani a 0,9 tizedes határt.

Itt vannak a legnézettebb műsoraink. A Szomszédokat is megelőzte az Indul a bakterház, amikor azt április 20-án adtuk. Ahogy azt az elején is terveztük és azóta is tartjuk, van egy napi sorozatunk, ami vásárolt külföldi sorozat. Indultunk a Nők a pult mögött-el, aztán a Kórház a város szélén-t adtuk, majd a Mentők-et. A legsikeresebb a Klinika, ami jelenleg is naponta megy, de hát a Táncdalfesztiválok, a szórakoztató műsorok, a Játék határok nélkül, ami azért is különleges, mert aztán ezt mi elkezdtük az elejétől fogva sugározni, de közben kiderült, hogy készülnek az új Játék határok nélkül vetélkedők, úgyhogy az M1-en frissek is lesznek láthatók. Valahogy pont úgy, amikor itt nálunk kifut majd a régi és hát itt látszik, hogy egy Híradó is belefért a top 20-ba.

Amit még szeretnék elmondani, volt most már 2 etap közfoglalkoztatási program is az MTVA-ban, ami egy diplomásoknak kiírt, diplomás munkanélkülieknek kiírt közfoglalkoztatási program. Az első körben 250-260 munkavállaló volt nálunk, a második körben több mint 400 fő. Feladatuk volt a kulturális értékek megőrzésének a segítése. Ennek a programnak köszönhetjük az Invenio nevezetű programot, amely egy digitalizáló rendszer a tévében. Ez egy kicsi rendszer, ami egy csatornát tud elvinni, de jelen pillanatban az M3 az, ami szépen, fokozatosan tér át a kazettamentes, teljes digitalizált adásra, ahol már a szerkesztő kollégáknak nem VHS kazettán és DVD lemezen kell megtekinteni a műsorokat és nem kell átírogatni egyik kazettáról a másikra a régi hordozókat, hanem digitalizálásra kerülnek és ezáltal feldolgozásra.

Ami az Archívumhoz köthető azért szerettem volna megemlíteni. Több mint 15500 Facebook követőnk van, szintén a szerkesztőim, akik mindösszesen hatan vagyunk, - mert én is szerkesztek műsorokat is -, napi szinten töltjük, és nagyon szeretik a facebookozók is, ez is egyébként egy reklámfelület és azt gondolom, hogy ez a 15500-as fő is azt mutatja, hogy mennyire népszerű a csatorna.

Itt le fogok játszani egy másfél-két perces videót, mert oké, hogy megnéztük, hogy tényleg a szórakoztató műsorok viccesek, az emberek nézik, de azért az M3 csatornának a szórakoztatás mellett egy nagyon komoly kulturális missziója is van, és természetesen telis-tele vagyunk olyan műsorokkal, amelyek nem annyira ismertek, nem népszerűek, feledésbe merültek, és most kerülnek elő kifejezetten az M3 csatorna kapcsán és gyöngyszemeket találunk. Vagy akár említhetném az archív sportműsorokat is, melyekből fantasztikus műsorokat veszünk elő és nagyon sok köszönő levelet kapunk. Itt jegyzem meg, hogy ma nálunk Magyarország-Brazília mérkőzés lesz és 3:0-ra mi fogunk nyerni, így a foci VB-t felvezetően sikerült…

Ez pedig egy másodperces jelenet a Fabula című műsorból, amiről mivel ez 1969-ben indult, soha nem is hallottam, teljesen véletlenül találtam rá, és rögtön az első adásban egy olyan interjúra bukkantam, ami – hát én bízom benne, hogy Ti is azt fogjátok gondolni, hogy már ezért érdemes és sorra kerülnek elő a fantasztikusabbnál fantasztikusabb tartalmak. Ezt most akkor lejátszom.

(vetítés Szabó Magdáról)

Ennyi volt, énnekem ez teljesen a Szabó Magda, igen, amikor még csak mesél és ma meg már a legsikeresebb film készült belőle, és gyakorlatilag része az életünknek. És még nagyon-nagyon sok ilyen tartalom fog előkerülni.

Még talán egy példa, tegnapi legfrissebb élményem: sokat beszélgettünk itt arról, hogy a jövő héten indul a Három kívánság. Kinek mi jut eszébe a Három kívánságról. Én azt gondolom, hogy kicsit olyan komolytalan, vicces, meg ott a Dévényi Tibi bácsi dobálja a pöttyös labdát.

Tegnap megnéztem két adást, és azt kell mondjam, beszélgettünk itt a közszolgálatról, meg a gyerekeknek a tudatos neveléséről, és abban a két adásban az első kívánság az volt, hogy egy kisfiú azt mondta hogy ő tudja, hogy a Mártírok útja a legforgalmasabb út Budapesten és ő szeretne végigmenni egy Trabanttal, ami egyáltalán nem szennyezi a környezetet. És akkor föltették ezt a Trabantot egy lovas kocsira és úgy ment végig a kisfiú a Mártírok útján.

Aztán volt egy kislány, aki a Duran Durannal tudott találkozni, de volt egy nagyon megható jelenet benne, amikor egy nevelőotthonban élő cigány kisfiú levelet írt, hogy kedvenc műsoruk a Szomszédok és hogy a Szomszédokban a Vágási Feri is nevelőotthonban nevelkedett gyerek és szeretné, hogyha őt meglátogatná. És tényleg szívszorító volt az a beszélgetés, ahogy beszélgettek ezzel a kisfiúval, aki elmondta, hogy egy évben egyszer látogatják meg a szülei, és akkor együtt karácsonyfát díszítenek és mézeskalácsot sütnek. Szóval azt gondolom, hogy még azok a műsorok is, amikre úgy emlékszünk vissza, hogy olyan bugyuták voltak, azok is telis-tele vannak olyan tartalmakkal, amelyek értékesek és tudjuk közvetíteni akár a fiataloknak.

Hát én röviden ennyivel készültem, és aztán ha kérdés van, akkor…

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Nagyon köszönjük! Egyrészt azt a titkos önvallomását is, hogy olyan poétikusan fiatal, hogy a Fabulát nem ismerhette, láthatta közvetlenül. Azt hiszem, sokunknak volt életre szóló élménye.

Három megjegyzéssel hadd vezessem ezt be. Egyrészről kis ország nehéz történelemmel, néha nemzeti identitásunkban elbizonytalanodunk, de most újra megerősödhetünk. Szomszédok, tehát azért sok évtized jöhet-mehet, de Szomszédok az van. Azt hiszem megnyugodhatunk, hogy ugyanazok maradunk mindig is.

A másik megjegyzésem, hogy az alapkoncepciónak a fő felvetéséhez, amelyek bejöttek, most nem egyszerűen csak a nézőszámra utalok, amihez csak gratulálni lehet, hogy ilyen lefedettséggel ennyi idő alatt tudják hozni ezt a nézői elérést. Azt gondolom, ez mindenképpen dicséretes és azt mutatja, hogy valóban ez az irány működik.

Annyi személyes megjegyzést hadd tegyek, nem a fővonalba vág, bár a közmédiát érinti nem az MTV-t, hogy én a minap úgy értékeltem, hogy az alapkoncepció annyira megragadó volt, hogy teljesen a közmédiában még szélesebb körben is hatott.

Kapcsolgatás közben elkezdtem nézni egy filmet, elmosódott volt a logó, látszott, hogy közmédia, azt hittem, hogy az M3-at nézem, az M3-on leadnak egy, az 50-es években készült filmet, és aztán kiderült, hogy nem, hanem egy nemrég készült filmet egy közép-ázsiai ország elnökéről. De ez a Duna TV-n ment, de mehetett volna itt is az 50-es évekből. De ami a komoly megjegyzésem, az a következő, az egy kérdés, erről elnök úrral beszélgettünk: hogy vajon ezeket a filmeket, műsorokat, bármiket érdemes-e használni idézőjel alatt vagy sem.

Mire gondolok: egy magyar-brazil esetében, aki azt megnézi, meg fogják sokan nézni, én akkor nem láthattam, mert a helyszínen voltam, ez a népstadionbeli magyar-brazil, ugye ez a 3:0-ás, Détári-Kozma, igen. Ott nem nagy kérdés ebben a témában, hogy ez csak egy nagyon régi nekünk való, tőlünk származó adás lehet, az ismert körülmények miatt. De azért azt is tudjuk, hogy itt az Archívumban nagyon-nagyon olyan sok film van, és nem a politika-ideológia részekre gondolok elsősorban. Egyébként sok minden egyébre, ahol nem biztos, hogy a mai aggyal, szemmel, fejjel, ismeretekkel, különösen az ifjabb nemzedékek számára, de akár a feledékenyebb idősebbek számára is egyértelmű, hogy az, ami ott elhangzik, bemutatásra kerül, az micsoda volt, mi volt akkor voltaképpen. És most tényleg nem feltétlenül a termelési riportokra gondolok, bár akár azokra is gondolhatnék, hiszen sok olyan film készült, tudjuk jól, amiben lelkesen vagy kevésbé lelkesen, de az akkori politikai rendszer melletti kiállás kötelező volt, egészen nagy művészeink is adott esetben ezt meg kellett, hogy tegyék. Ezt most nem rájuk mondom, csak mint tényt említem. Vajon érdemes-e ezt az idéző jelet kitenni, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy érdemes-e erről beszélni akár magán a csatornán, hogy itt egy olyan korról szólnak a filmek, olyan korból jönnek ezek a felvételek, amikor nagyon sok minden más volt. Ez nem költői kérdés, egy valódi kérdés mindannyiunk számára, szerintem érdemes elgondolkodnunk rajta, hogy így nyersen érdemes leadni az egészet, vagy pedig esetleg odarakni azt az idézőjelet és akár egy iszonyú olcsó éjszakai értelmiségi beszélgetéssel, akár bármivel kontextusba helyezni, ahogy ezt előkelően mondanánk.

Ennyi lett volna csak a felvezetésem, de mindenki persze mondja el, amit gondol erről.

Parancsoljanak, parancsoljatok!

Jóska?

Szikora József testületi tag: Fábri elnök úrhoz csatlakozva jut eszembe, hogy igen, például a Szomszédok, amely annyiszor említést kapott ma, az lehet valóban csak, és már a csakot is idézőjelbe teszem, kortünet. De Szabó Magda műve az Abigél, amely abban a korban keletkezett ugye 1969-ben, ha jól emlékszem, az időtálló lett.

Tehát az nem retro. Az M3-at nevezik retrónak, tehát még saját magát is ilyen néven nevezi, ami tulajdonképpen, ha módomban állna, érvelnék ellene, hogy ne nevezze így, mert ebben van valami olyan, hogy hát ez már úgy elmúlt, ezt most csak úgy előkaparjuk, meg nosztalgiából, holott azért kaparjuk elő, mert jó. Hát nem a Szomszédokra gondoltam most éppen, de a Szabó Magda esetében igen. De hát Shakespeare sem retro, vagy Beethoven, vagy hát mondhatnánk sok mindenkit, akit azért hallgatunk, meg nézünk, meg olvasunk, mert egyszerűen jó, függetlenül attól, hogy milyen korban keletkezett. És vannak mások, amelyek tényleg csak annak a kornak a lenyomatai, azok szociológiai, vagy hát érdemes lenne szerintem is érdemes lenne ilyen kontextusba helyezni, hogy hozzáértő emberekkel lenne előtte egy kerekasztal beszélgetés, vagy utána és abban..,. Na, hát ezt csak úgy megjegyzem.

És akkor még egy észrevétel, ezt csak azért teszem, hogy Fábri elnök urat harmadszor is megörvendeztessem ma, mégpedig fitogtatva a Magyar Televízióval kapcsolatos széleskörű műveltségemet. Tehát észrevettem, hogy a Magyar Televízió is alkalmazza azt a módszert, amelyet más platformok már gyakran tesznek, hogy a híreket meg a dolgokat egymástól veszik át és így egy bizonyos körön belül, tehát elmondom, hogy az én híreimben a másik csatornán kivel mi történt, és így tovább, ismerik ezt. Az M3 most sugározza a Szomszédokat, és az M1-en a Bagi-Nacsa pedig minden hónapban egy gyönyörű paródiával eleveníti fel ezeket. Úgyhogy ez gyönyörű, egyébként nagyon szeretem a Bagi-Nacsa paródiákat.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönjük szépen! Nem győzök álmélkodni.

Közbeszólás: Mikrofon távolból: A Bagi-Nacsán!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Igen, igen!

Parancsoljanak tovább!

Mikesy úr?

Mikesy György testületi tag: Köszönöm a szót! Elhangzott az is, hogy nemcsak nyugdíjas csatorna, én még hozzátenném azt, hogy ez a csatorna igazán akadálymentes. Ahányszor bekapcsolom reggel, bármikor, mindig feliratozva van. Most szeretnék rákérdezni, hogy ez egész nap így van?

Kálomista Zsuzsanna M3 Anno intendáns: Igen, természetesen. Azt gondolom, hogy az M3-as csatornán nem nagyon találunk kifogást, hogy nincs idő, nem volt idő feliratozni a műsort és ezért igen, minden műsor feliratozva van.

Mikesy György testületi tag: Ezt észrevettem, akkor azt mondom, kicsit visszautalva a Fölszállott a páva hírverésére, - mit akarok mondani -, közszolgálati csatornák hívják fel a figyelmet más csatornáknak a meglétére is, akár a Rádióban is hangozzék el, hogy nézzék meg az M3-ast, régi filmek vannak benne, és ezzel lehetne buzdítani a nézőket is, és akkor lejjebb megyünk a korosztályok tekintetében is. Ugyanakkor kellene egy kicsit megcélozni a hallássérülteket is, akik régen nézték a tévét, de nem tudták élvezni, és most, néhány évtizeddel később újra élvezhetik. Úgyhogy gratulálok!

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönjük szépen! Erről csak az a szilánk jutott eszembe, hogy nyilván a Fölszállott a páva idején a Röpülj pávának a vetítése az elég adekvátnak tűnik.

Kálomista Zsuzsanna M3 Anno intendáns: Nincsen meg sajnos.

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Nincsen meg! Ne mondja!

Kálomista Zsuzsanna M3 Anno intendáns: Nincs! Hát ez nem az én hibám. Vannak sajnos nagy hiányosságok az Archívumban, van egy pár dolog, ami a mai napig nincs meg, vagy csak részek vannak meg.

Igen, a Röpülj pávát, tehát én is rögtön gondoltam rá, hogy akkor azt adjuk az M3-on, de nincs meg.

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Én azért még arra emlékszem, amikor kiderült a 90-es évek elején, vagy a 80-as évek végén, hogy régi Latinovits-felvételeket letöröltek és micsoda botrány volt belőle, azóta átélhettünk egyéb ilyen botrányokat.

Köszönöm szépen!

Esetleg még valakinek valami hozzászólni valója?

Radetzky Jenő testületi tag: Köszönöm szépen! Én tulajdonképpen kérdezni szeretnék valamit: óriási az Archívum még akkor is, hogyha ilyen hiányosságok most napvilágra kerülnek. Mikor fogy ez el, vagy nincs-e olyan veszély, hogy egy idő után az értékeket már felhasználtuk belőle, és akkor ismételni kellene, vagy van-e valamilyen elképzelés, hogy tematikusan feldolgozni benne összekapcsolható dolgokat egy gazdaság, egy tudományos és így tovább. Tulajdonképpen új műsorokká alakítani a régieket, mert akkor a továbbélésnek is meg lehet az útja. Ez olyan, mint egy értékes kút vagy egy olajmező, hogy vajon meddig találhatunk benne újra felhasználható értékeket.

Köszönöm szépen!

Kálomista Zsuzsanna M3 Anno intendáns: Én azt gondolom, hogyha egy 15-20 évre van anyagunk, már akkor nincsen semmi baj, mert ahogy halad az idő, mindig keletkeznek újabb tartalmak. Most például kétezerig, kétezertől megyünk visszafelé, nem adunk kétezernél fiatalabb műsorokat, és akkor minden évben egy-egy évet ugrunk, és abból válogatunk. Másrészt ez egy tematikus kábelcsatorna lévén ismételgetünk, tehát azért egy-egy műsort egy éven belül is többször megismétlünk, mert hiszen sokkal kisebb az elérésünk, így tudunk több emberhez elérni.

Én azt gondolom, hogy bőségesen van az Archívumban anyag, és nem titkolt célunk az, hogy ha majd kicsit jobban állunk anyagilag, akkor gyártsunk is. Például egy-egy régi vetélkedőt elindítsunk, például az Elmebajnokság megy az M3-on is, énnekem terveim között szerepel elindítani egy Elmebajnokság 2015 vagy 16-ot.

Tehát ezeket azért így fel lehet majd újítani.

A közeljövőre is nagyon sok meglepetéssel készülünk még, úgyhogy egyelőre kifogyhatatlan az Archívum anyaga, én úgy érzem.

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Másrészt pedig megnyugtat minket, hogy múlttá válunk magunk is, és akkor kíváncsiak lesznek ránk. Ez már egy öröm, de ha már a régi vetélkedőket említette, például a Ki miben tudós című vetélkedő sorozatnak, egyrészt a tudományos-ismeretterjesztés kapcsán, másrészt pedig az Akadémia jelenlegi elnöke kapcsán is van némi aktualitása. Ha megvan véletlenül, akkor azt javallom, hozzák elő.

Kálomista Zsuzsanna M3 Anno intendáns: Megnézem! Ezt most így fejből nem tudom!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Mert annál erőteljesebb tudományos-ismeretterjesztés, mint hogy érdekesen vetélkedő közegben olyan emberek szerepelnek, akiknek lehet látni, hogy hova vezetett az útjuk rá 30-40 évre, annál jobb tudományos-ismeretterjesztést nem nagyon tudok elképzelni. Ha valaki megnézi azt a Lovász-felvételt és az utána való nyilatkozatát, majd aztán átkapcsol az Akadémia elnökének a mostani nyilatkozatára, akkor rájön arra, hogy mi azt, hogy emberi érték meg tudományos érték. Ezt csak javaslom.

Van-e még esetleg? Jenőt lelőttem, de másnak?

Amennyiben nincs, nagyon szépen köszönjük a bemutatót is, az eddigi munkájukat is, és jó egészséget hozzá, köszönjük szépen!

Köszönjük szépen vezérigazgató úr!

Köszönjük szépen!

2. napirendi pont:

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Akkor áttérünk az egyebek napirendi pontra.

Ennek kapcsán egyetlen megjegyzést tennék. Önálló napirendi pontként nem akartuk felvetni, de nem hallgathatom el Jóskának a telefonhívását, amivel ahogy említettem volt, valóban egy új világot nyitott meg előttem. Olyan neveket emlegetett, amelyeket nem volt módom a korábbi időszakban ismerni. Nem akarom elvenni a kenyerét, újra áhítattal fogom hallgatni a felvetését. A kulcsszót mondom, ami már önmagában megrázott engem és megfogott: Eurovízió.

Állítólag van valami ilyen. Parancsolj Jóska!

Szikora József testületi tag: Köszönöm szépen! Csak az elgondolkodtatás szándékával mesélem el a következőt a tisztelt testületnek. Sokan kifogásolták a Magyar Televízió Eurovíziós szereplését, mert olyan összefüggésbe került ez által, amely kevéssé nevezhető mondjuk családbarátnak, és jó néhány olyan etikai-társadalmi megfontolással szembemegy, amelyeket akár a magyar társadalom többsége, akár a jelenlegi magyar kormány miniszterelnöke pozitíve is többször megfogalmazott. Egy.

Kettő: Kevésbé reflektáltak a magyar részvétel és a magyar résztvevőnek a hasonló szempontból történő mérlegelésére, vagy megítélésére. Elhangzottak lelkes szövegek arról, hogy milyen jó a magyar résztvevőnek a dala, hogy milyen jó, hogy annak a dalnak a szövege olyan, amilyen.

Érv nélkül, tehát csak azt mondták, hogy az jó. Holott nem tudom, hogy akad-e a jelenlévők között, vagy akár ha most kimennénk az utcára, egy órán belül találnánk-e olyan embert, aki ennek a dalnak a dallamából egy foszlányt fel tudna idézni, és akadna-e olyan ember, aki a szövegéből bármit is feltudna idézni. Ha már a retro csatorna itt szóba került, akkor azért ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy később az ugyancsak nem éppen pozitív megítélésű Táncdalfesztiválnak azért voltak olyan dallamai meg szövegei, amelyek a mai napig nem azért ismertek, mert retrók, hanem mert volt bennük valami zenei, vagy mondjuk úgy, hogy költői érték. Ebben a dalban nehéz lenne ilyet találni.

Egyedül az euro konform vagy ps nevű vagy nevekkel illethető szövegnek, a hogy is mondjam definiálása, amennyiben ez a családon belüli erőszakról szólt, bár hogyha valaki csak a szöveget olvassa, akkor nem biztos, hogy ez a kategória rögtön eszébe jut, de ezzel az elnevezéssel promótálták ezt a dalt, hogy a családon belüli erőszakról szól.

Engem legalábbis elgondolkodtat, hogy célszerű-e Magyarországnak egy nemzetközi platformra ilyen kategóriával kilépni. Egy.

Kettő: Ennek a fiatalembernek, aki ötödik lett ebben a nemes vetélkedőben, van egy promóciója, fel van építve a karaktere.

A második kérdésem, vagy amit elgondolkodásra javaslok, hogy egy ilyen karakter illik-e megint csak ahhoz a Magyar Televízióhoz, amely a Közszolgálati Kódex szerint nem sorolom, hogy mi minden hivatást próbálna betölteni.

Hogy ez a fiatalember magyar, ezt szívesen elfogadom, hiszen ez vállalás kérdése, bár beszélni nem tud jól magyarul, de ezen átlépek. De a karakter imázsához tartozik a barátnője, akit Tolvai Reninek hívnak. Ő a kulcsszó, Nagyváradról származó ifjú hölgy egyébként, aki ugyanúgy, ahogy a Kállay Saunders András is, a Megasztárnak az egyik szereplője, sőt ha jó tudom, nyertese is volt.

Ugyanígy a karakter imázshoz tartozik a következő momentum, amelyet igazgató úr volt szíves tavasszal fölvetni itt, aztán nem vettünk napirendre, hogy ez a fiatalember utcai verekedésbe keveredett, amelynek során 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott és emiatt büntető eljárás folyik ellene. Ez még az Eurovíziós döntő előtt volt.

Mi okozta az utcai verekedést? Ez egy hajógyári szigeti szórakozóhely előtt történt - egyébként a hírek szerint -, jött ki a bizonyos barátnővel, akivel kapcsolatban mondom megint az ő karakterképéhez tartozik, hogy ezzel hol szerelemben van, hol összevész.

Na, jönnek ki együtt a szórakozóhelyről és csúnya emberek a leány tanúvallomása szerint őt tapizandónak ítélik. A fiatalember megvédendő a hölgyet, fizikai erőszakkal távolítja el emezeket. A hölgy a vallomása szerint a tapizók egyébként rasszista indítékból akkor már a fiatalemberrel szembefordulnak, létrejön a verekedés, a támadók húzzák a rövidebbet és a büntetőeljárás egyelőre nem zárult le.

De hozzáveszem, hogy a leányzónak érdemes nézni a klipjeit, és akkor ott meg lehet találni azt a klipet, amelyen ennek a leánynak, miközben ő mit sem zavartatva magát énekel, 8-10 fiú és leány egyesült erővel tapizza az egész testét.

Köztük egyébként a mi hősünk, Kállai Saunders is, aki ott nem énekel, hanem ebben az akcióban vesz részt. Na, most ezt csak azért mondtam el, nekem is nagyon tetszik egyébként, csak afelől van egyébként kétségem, hogy abban az imázsban, amelyet mi a közszolgálatról gondolunk, ez belefér-e.

Köszönöm szépen!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Hát ahogy említetted, valóban új világot tárt itt fel. Megpróbáltam megnézni Renáta klipjét, kiderült, teljesen más klipet, valami Metzger Viktóriát kezdtem el nézni. Ő is valaki? Nem tudom, egy új név volt a számomra. Nos, hát egyrészről köszönöm tagtársunk részletes tényfeltárását, próbálom tényleg ezt a dimenzionális szélesedést követni Jack Bauertől Renátáig.

Én egyetlen megjegyzést hadd tegyek ehhez anélkül, hogy az ügy részleteit megismerném. Amióta beszéltünk telefonon egyébként, igyekeztem, tehát mindennek próbáltam utánanézni, klipeket hallgatni, ilyesmi. Én egy elvi problémát felvetnék. Az ügy részleteiben valóban nem nyilvánítanék véleményt sem a klipről, sem a fiatalemberről, sem a hajógyári szigeten történt durva atrocitásokról.

Szóval Eurovízió. Tehát én egy dolgot valóban nem értek anélkül, hogy a részleteit ismerném a műveknek.

Az vélhetőleg egy stratégiai kérdés, hogy milyen projekteket helyezünk a közérdeklődés homlokterébe. Ha azt mondjuk, - most elnézést, nem tudom, elnézést kell-e kérnem a párhuzamért -, ha azt mondja a közmédia, hogy az ő számára mondjuk a profi ökölvívás valami miatt egy iszonyú fontos dolog, például mert vannak olyan magyar közreműködők vagy versenyzők, vagy sportemberek, akik ebben részt vesznek, és rááll erre, mint nagy projektre, közvetítéssel, felvezetéssel mindennel. Ennek láttuk példáját egyébként nem is olyan régen az Erdei-meccsek kapcsán.

Ha azt mondja a közmédia, hogy ő eldönti, hogy odamegy, akkor onnantól kezdve szerintem a közmédiával szemben az a felvetés, hogy nem helyes dolog fölnőtt emberek egymás püfölését – ami vérrel is jár – közvetíteni, irreleváns felvetés. Mert ha már egyszer azt mondjuk, hogy ez a műfaj valamiért kell nekünk, ebben a műfajban márpedig véresre verik egymást időnként, akkor ennek örülhetünk vagy nem, de benne vagyunk a műfajban. Szerintem az elemi tájékozottsággal rendelkező médiaszakember pontosan tudta évekkel ezelőtt is, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál művészeti értéke a nullához tendál, ellenben az idő úgy hozta, hogy amennyire én tudom utánaolvasva – lehet, hogy én tévedek, és akkor elnézést kérek azoktól, akiket ezzel vagy megbántok, vagy tévesen interpretálok -, ugyanaz az európai meleg közösségnek egy nagyon fontos kulturális akciója, aktusa. Én ebben semmi rosszat vagy bármit nem látok. Ilyen lehet.

Ha azt mondja a közmédia, hogy ebbe beszáll, akkor azzal számol, hogy itt olyan típusú dalok, olyan típusú alkotások, ha lehet ezt a szót használni erre a műfajra, olyan típusú megnyilvánulások lesznek, amelyek ebben a kontextusban értelmeződnek.

Utánanézve, utánaolvasva ennek a témakörnek számomra korábbi magyar dalok kapcsán is olyan visszajelzések tárultak fel az internet nehéz, ugyanakkor tartalmas világából, hogy a korábbi dalok azok kifejezetten erre a kulturális egységre, erre a kulturális vonulatra játszottak rá, ha úgy tetszik. Ami helyes egyébként, mert hogyha bemegyek egy ilyen meccsbe, akkor játsszak annak a szabályai szerint.

Tehát én önmagában azt, hogy az Eurovízión ez meg az, meg amaz történt, szerencsére azt a technológiai innovációt viszonylag jól tudjuk alkalmazni otthon, miszerint elkapcsolunk. Hát nem nézzük. Nekem ez nem szerepelt a működésemben.

Az, hogy ez végül is ilyen lett, az benne volt a pakliban, valószínűleg a közmédia át fogja gondolni, hogy ennyire fontos-e nekünk az Eurovízió, mint olyan, a többes szám első személyt most, mint nemzetet alkalmaztam. Nekem személy szerint a büdös életben nem volt és nem is lesz fontos, mert ez a műfaj nem érdekel, hogy őszinte legyek.

Tehát ennyiben én azt értem, hogy ezt sikerült úgy fölpumpálni, hogy egy nagy ügy lett belőle. Ha nem pumpálják úgy föl, hogy egy nagy ügy volna, ma valószínűleg nagyon sok embert nem izgatna, zárójelben jegyzem meg, szerintem most sem izgat sok embert, vagy legalábbis akkor a törpe kisebbséghez tartozom, amit mindig jó megélni.

Elnök úr parancsolj!

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratórium elnöke: Köszönöm szépen! Én árnyalni szeretném ezt a képet, mert gondoljunk bele abba, hogy ez nem volt mindig így, ahogy ez az utolsó esemény megtörtént. Ha megnézzük Ruzsa Magdinak a dalát, vagy megnézzük az előző évben a magyar induló dalát, vagy az azt megelőző magyar indulónak a dalát, akkor azok a dalok nem ilyenek voltak. Ha megnézzük, hogy tavaly ki nyert és milyen dallal. Nem ilyen volt. Mikor megnézzük, hogy az azerbajdzsáni fiatal hölgy azt hiszem, vagy nem is tudom, amikor Azerbajdzsánban volt, az sem ilyen dallal indult. Ez egy európai közösségnek volt, vagy merem azt mondani, hogy most is egy megmérettetés és ne felejtsük el, amikor a közmédia ezt a megújulás után elkezdte, akkor itt egy teljesen új felületet nyitott olyan szempontból, hogy most írt, magyar előadók, magyar dalaival lehetett Magyarországon versenyezni. És hogyha kivesszük mondjuk ezt a sok indulatot kiváltó európai uniós döntőt, ezt az egy momentumot kivesszük belőle és azt nézzük, hogy a Dal című produkció, ami Magyarországon futott az előválogatóban, hogy az színvonalban, minőségben és minden egyébben ösztönözve az új magyar daloknak az elkészítésére és vállalására, azt én abszolút pozitívnak tartom.

Azt, hogy kell-e erről most beszélni egy ilyen tanulság után, amit egyesek így, mások meg másképp értékeltek, nem árulok el zsákbamacskát, én is meglepődtem a végén. De ez nem von le abból, hogy Magyarországon az MTV-ben 3 évvel ezelőtt, 4 évvel ezelőtt egy új, teljesen innovatív és kifejezetten a hazai popkultúra megújítására alkalmas felületet hoztak létre, ahol olyan művek és dalok is születtek, olyan előadók is megjelentek, amelyek értéket képviselnek.

Én most nem akarok részt venni ebben a vitában, csak szeretném árnyalni ezt a kérdést.

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm, nyilván nem dolgunk az Eurovízió kultúrtörténeti kontextusának az időbeli folyamatait vizsgálni. Sokféleképpen lehet. Én nem ígérem azt, hogy ez ügyben a következő ülésre végzek tanulmányokat. Annyi minden más van, amit nagy örömmel tárnék fel, ha lenne rá időm, azonban Radetzky úr számára ez kiemelt kérdés.

Radetzky Jenő testületi tag: Köszönöm szépen! Én azért kértem szót, mert Jóskával egyetértek, de én sokkal egyszerűbben, egy mondatban elmondtam volna azt, amit ő gondolt. Ő egy kissé viccesre fogta. Amit elmondott, az egy nagyon nagy dilemma. Én félek, hogy a Magyar Televízió itt egy kicsit a nézettség oltárán valamit föláldozott. Én is így gondolom. Az viszont tény, és ez a hosszú beszédből is kiderült, hogy ez a globalizáció. Ugye arról lehet beszélni, hogy mennyire engedjük be az országba, mennyire zárkózunk be, mennyire próbáljuk a határokat lezárni. Azt hiszem, hogy megállíthatatlan ez a folyamat. Csak fékezni lehet, de úgy gondolom, hogy megállítani ezt mi sem nagyon tudjuk.

Elnök úrnak a felvetésére, hogy ugye az a folyamat indult el, hogy magyar előadók magyar dalt magyarul írnak. Hát ennek a dalnak az eredetije sem magyar volt, ami egyébként itt ilyen hosszú dilemmát kiváltott. Valóban az a megoldás, akinek nem tetszik, az elkapcsol. Én be sem kapcsoltam.

Köszönöm!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm szépen.

Én egy szempontot nem győznék hangsúlyozni és ez már a dolognak ha úgy tetszik vicces részén is túl van.

Abban valóban lehet gondolkodnunk, hogy ez a projekt milyen értékű, mennyire fontos médiaprojekt, ez egy külön kérdés. Azonban! Én itt Radetzky tagtársunknak talán az első mondatban elhangzott észrevételéhez térnék vissza. Nevezetesen a nézettség, illetve nem nézettség kérdése. Én ezt kicsit általánosítanám. Azt mondom, hogy azt tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben bizonyos célokat el akar érni bármilyen média, legyen az közmédia is, annak van ára. Nem fogok egy népi fordulattal élni, hogy mi az a két dolog, amit egyszerre nem lehet csinálni. De akkor hadd mondjam ezt másképp: tehát ha azt mondjuk, hogy a közmédiának jó érvek alapján és nagyon erős érvek szólnak amellett, hogy a közmédiának a média sztárság, a celebség, a média üzenetek világában is otthon kell valamilyen szinten lennie, mert láthatóan úgy érjük el a nézettséget. Én ezt nem is globalizációnak nevezném, hanem ilyen a mai világ mindenütt. Nem határokon nyúlik ez át, hanem mindig is ilyen volt. Egyébként nyilván bizonyos típusú tartalmak, információk vonzanak sok tekintetet, figyelmet, bármit.

Ha azt mondja a közmédia, hogy ebbe be akar szállni, annak egyszerűen ára van. Az az ára, hogy akkor bizony celebek lesznek, bizony olyan típusú műfajok lesznek, amelyek nagy érdeklődést kiváltanak, olyan formátumok lesznek, amelyek adott esetben szakmai tartalmakat még bánthatnak is. Ez sikerülhet nagyon jól, ilyen a Felszállott a páva. Meggyőződésem, hogy ez ezen a keskeny mezsgyén a lehető legbiztosabb kézzel vezetett vállalkozás volt. Egy vetélkedő volt, népszerű formátummal, kifejezetten a mai média világ vizuális és dramaturgiai kultúráját hordozva, de én úgy látom, hogy egy lépéssel sem ment le arról a mezsgyéről, hogy egy olyan nemzeti tartalmat, kulturális tartalmat, közösségi tartalmat hordozzon, amely mindannyiunk számára megelégedéssel szolgál. Ott ez jól sikerült. Valószínűleg azért, mert a tartalom olyan volt, hogy nem volt szükséges odébb lépni. Lehet, hogy ez valamikor nem sikerülhet olyan jól, de nem amiatt, hogy rosszul csinálják, hanem mert ez van benne a pakliban. Nem lehet másképpen. Én attól tartok, hogy ezt a békát bizony le kell nyelnünk.

Például, ha már utaltunk arra, hogy magyar dalt magyar előadókkal, mert nyilván ez egy pozitív cél, akkor nézzük meg, mi történt ennek a vetélkedőnek a nemzeti felvezetőjében, ahogyan egy cikkben olvastam ezt. A jelentős része az indulóknak olyan szereplő volt, akiket egyébként a kereskedelmi média tehetségkutatója hozott elő. Én ezt nem negatívumként mondom. Teljesen rendben van, nincsen nekem ezzel bajom, de hogyha ez van, akkor ők nyilván azzal tudtak bizonyos hírnevet szerezni, amit a kereskedelmi média megkövetelt tőlük. Mit követelt meg a kereskedelmi média tőlük? Hogy a sztárgyártásnak az iparági sajátosságait vegyék magukra. Hangsúlyozom, semmi negatívumot nem akartam, mint emberekről mondani róluk. Ez a mechanizmus. Valószínűleg nem volt más út. De akkor ezt a békát le kell nyelni. A Hajógyári szigeten szemre hányjuk egymásnak bizonyos módokon a nem helyes viselkedést, le kell nyelni, mert ott bizony ez így szokás.

Jenő!

Dr. Kutassy Jenő testületi tag: Elnézést. A mandátumom kapcsán is egy picit ellen kell neked mondanom Elnök úr, és itt fölhívnám a figyelmet egy apró részre. A hirtelen váltásra, vagy az előreláthatóságára mondjuk egy műsorban.

A mi tagjaink közül elég sokan jelezték felém is, hogy leültették a gyerekeket is a televízió elé és ez a váltás, ami bekövetkezett a műsorban, ahhoz képest a prekoncepció nagyon éles volt. Én sem akarom kimondani, amit mondtál, de ott egyértelmű jelek szoktak lenni, piros lámpa kiakasztva, akkor tudjuk, hogy ott mi van. És akkor föl kell vállalni, hogy ott mi van. De ha nem piros lámpa van, vagy mondjuk nincsen semmiféle karika egy tévéműsoron, akkor azt hiszem, hogy ez több annál, mint hogy el kell fogadni. Tehát azt gondolom, hogy itt a különös probléma az volt, hogy egy családnak szóló, gyermekeknek is szóló műsorban jött elő olyan tartalom, ami azt gondolom, hogy nem helyes a gyermekeknek és így élték meg a szülők is nagyon sokan, hogy a gyerek kérdezte, hogy „Apa, van-e szakállas néni”, vagy „mitől szakállas a néni?” Ami nyilvánvalóan egyfelől vicces, másfelől viszont hosszabb távon valószínűleg nem annyira jó.

Tehát én igazából a problémát ott látom, hogy akkor lehet olyan műsor, amit mondtál vállalás is, csak azt akkor tudjuk, hogy az olyan műsor.

És ez nem ilyen volt.

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm. Fanni. Ezzel egyébként demonstráljuk is, hogy a kezdetekhez képest jelentős mértékben bővült a tagtársak köre, hiszen Kovács Barnabás is megérkezett, aki már el is ment azóta. Dinamikusak vagyunk.

Parancsolj!

Balog Fanni Kitti testületi tag: Bocsánat! Én csak egy kicsit, mert elkanyarodva a témától. Csak az utolsó megszólalásra reflektálva szeretném mondani. Egy másik műsorra térnék rá, amiről az előbb is szó esett és a Játék határok nélkül ugye most újra indul majd szeptembertől, októbertől, ha minden igaz. Én nagyon-nagyon meglepődtem és itt ez egy kicsit most magánvélemény, és kíváncsi leszek, hogy mi lesz a tagtársak véleménye, hogy ebben az új játékformátumban nagyon sok játék arra alapul, hogy a versenyzők egy-két élő bika elől szaladgálnak. Nekem ez majdnem akkora meglepetés volt, mint az Eurovízió. Ez lehet, hogy majd egy következő ülésen egy hasonló beszélgetés témája lehet. Én azt sem értettem teljesen, hogy miért élő bika elöl szaladgálnak a Játék határok nélkül-ben a játékosok. De ez csak egy ilyen mellékvonal.

Bocsánat!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Hát szerintem, hogyha diskurzusunkba a Játék határok... Tehát én érzem azt az ívet, ami a Szomszédoktól az Eurovízión át a Játék határok nélkül-ig terjed, azt kell, hogy gondoljam majd, hogy ez egy teljesen új kultúra és világfelfogást ér. Ezt nekem meg kell majd emésztenem, bevallom őszintén, ez nekem sok. Akkor már benyomok egy-két 24 sorozatot és felkészít erre.

Mikesy úr!

Mikesy György testületi tag: Köszönöm a szót. Egy tavaszi felvetésemre az volt a reakció, hogy nem értették, hogy miről beszélek. Erről beszéltünk, amit a Szikora úr is felvetett és a többiek is. Sokat gondolkodtam, hogy amit az Elnök úr mondott, hogy ezt az árat is meg kell fizetni. Mindenáron nem, tudjunk korlátokat szabni, felvállalva a bírálatot, a támadásokat, hogy mi megmaradjunk a magunk formájánál. Nem megyünk bele abba az irányba, hogy mások irányítsanak bennünket. Ne a farok csóválja a kutyát. A közmédiának megvan a maga karaktere.

Én siket vagyok, nem hallgatom a dalokat, de a megnyilvánulásokra érzékeny vagyok. Nekem sem mindegy, ha sorstársaimnak is és bárkiről is van szó, hogy egy határt szabjunk meg. Felvetette azt, hogy melyik határt kellene lezárni. Egyszerű az egész: olyan legyen a pályázati kiírás, amikor meghirdetjük az Eurovízióra való felkészülést, a magunk területén megszabjuk a feltételeket. Engem nem érdekel, hogy tizedik vagy első lesz az Eurovízióban, de magyar értékeket jelenítsen meg. Én ezt kérem.

Köszönöm!

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönöm én is. Van-e még az egyre tágabbá váló témakörhöz hozzászólni valónk? Amennyiben nincs, akkor szerintem ezt a részt lezárhatjuk azzal, hogy egyrészt nagyon köszönjük a részletes beszámolóját a Magyar Katolikus Egyház képviselőjének arról, hogy milyen új fejleményeket láthatunk a hazai és nemzetközi könnyűzene, sztárcsinálás és médiaipar területén. Ez tanulságos lesz mindannyiunk számára. Én ígérem, hogy most nem sikerült, de Tolvai Renátát meg fogom tekinteni. És azt gondolom, hogy erről a beszélgetésről a tanulságot ki-ki vonja le. Meglátjuk, hogy milyen lesz a következő kiírása a Dal című versenynek.

Van-e még az egyebek napirendi ponthoz bárkinek valamilyen megjegyzése, most, hogy így sikerült a másfél órás időt tartanunk.

Elnök úr!

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratórium elnöke: Tájékoztatom a Testület tagjait, hogy az Önkormányzatok Szövetsége élt a jelölés jogával.

Megérkezett egy jelölés, kérem majd a jogászokat, hogy nézzék meg és akkor a következő alkalommal már meg tudjuk hívni és teljes létszámban itt tudunk lenni.

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke: Köszönjük szépen. Akkor a teljesség felé haladva, most is Weöres Sándorra emlékezve szintén, Testületünk egyre inkább erősödni fog.

Van-e még valakinek megjegyzése? Amennyiben nincs, akkor emlékeztetem mindannyiunkat arra, hogy lesz a következő ülésünk. Az egész pontos időpontot, hogyha segítenének felidézni. Az M3 csatornára jobban emlékszem.

(egyeztetés)

Drámai három hónap áll előttünk ez alapján. Kinek-kinek azt kívánom, hogy aki tudja alkotó munkával, akinek módja van rá jól megérdemelt pihenéssel, de vészelje át ezt a három hónapot egymás nélkül. Természetesen interneten állunk mindannyian egymás rendelkezésére.

Jó pihenést kívánok mindenkinek, kibírható hőmérsékletet.

Minden jót kívánok! Viszontlátásra!

Az ülést lezárom.

K.m.f.

Hitelesítették:

Dr. Fábri György
elnök
Dr. Pavlov Milica
testületi tag
Dr. Csépe Valéria
testületi tag