KSZKA-A/198-4/2022/III/1.
Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma
1088 Budapest, Bródy Sándor utca 5-7.
KÖZSZOLGÁLATI TESTÜLET ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE
2022.11.14.
(hangfelvétel alapján készült, nyelvhelyességi szempontból korrektúrázva, szó szerinti leirat)
Ügyrendünknek megfelelő módon, a járványhelyzetre való tekintettel a tagok elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével történő részvételével interneteskapcsolaton keresztül, valamint jelenléti részvétellel tartunk.
Ideje: 14.00
Jelen vannak: a Közszolgálati Testület tagjai és a meghívottak
Az ülést vezeti: Dr. Fábri György elnök
Napirendi pontok: A honlapra feltett változat szerint
Jegyzőkönyv hitelesítők: Elnök és két tag
Testület tagjai:
1. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szikora József
2. Magyarországi Református Egyház Szalai László
3. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Heisler András
4. Magyarországi Evangélikus Egyház Dr. Fábri György
5. Magyar Tudományos Akadémia Dr. Papp Z. Attila
6. Magyar Olimpiai Bizottság Gyurta Dániel
7. Magyar Rektori Konferencia Perjés Fanni Viktória
8. Kisvárosok Szövetsége Szitár Szabolcs Imre
9. Centrum Studiorum Zsigmond József
10. Nagycsaládosok Országos Egyesülete Kardosné Gyurkó Katalin
11. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Sáfrány Margit
12. Magyar Írószövetség Erős Kinga Andrea
13. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Radetzky Jenő
14. Magyar Művészeti Akadémia Vashegyi György
15. Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége Egyesület Gugán János
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Kedves kollégák, kedves tagtársak. Szeretettel köszöntök mindenkit és ezzel már megnyitom a közelgő testület november 14-i ülését, amelyen 11-en veszünk részt különböző formákban, és természetesen ügyrendünk alapján az online és a jelenléti részvétel egyenértékűnek minősül. Tehát ezáltal meg is állapítom, hogy a határozatképességünk az teljes mértékben adott, hiszen tizenketten vagyunk már itt. Jelezték, majd mindjárt a névsort ismertetve, jelezték néhányan, hogy nem tudnak itt lenni. Mindenkit köszöntök. Külön is köszöntöm Altorjai Anita vezérigazgató asszonyt, aki megtisztelt minket ittlétével, és az első napirendi pontban, de akár a többiben is segít nekünk és tudunk majd beszélgetni. Köszöntöm Balogh elnök urat és természetesen a titkárság munkatársait is, akik nagyon is rendben és jól előkészítették a mai ülést is a többihez hasonlóan. Köszönöm szépen.
A kedvelt első döntésünk az mindig a jegyzőkönyv-hitelesítőknek a kiválasztása. Természetesen a bennünk mélyen gyökerező demokratizmus szellemében először is megvárom, hogy ki jelentkezik. Ki jelentkezik például az asztalnál ülők köréből, akik, nálam itt van nagyjából, hogy ki mikor szokott lenni, és senkit nem akarnék elnyomni, tehát ezért van ez itt. Nem tudom, Kingán érzem, hogy már nagyon szeretné megtenni ezt a lépést.
Tehát eddig Erős Kinga és Gyurta Dániel jelentkezett lelkesen erre a feladatra. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért a személyükkel.
Most itt kézfeltartást nézek, most nem fogjuk így végig mondani a döntésnél. Ellenpróbát kérek, ki az, aki nagyon tiltakozik ellenük. Senki. Megállapítom akkor, hogy testületünk megbízta a jegyzőkönyv hitelesítésével Erős Kingát és Gyurta Dánielt. Köszönjük az önkéntes lelkes jelentkezést.
Ezt követően a napirendi pontra teszek javaslatot, ami a kiküldötthöz képest a további egyeztetések révén egy kicsit módosul, de a hivatalos napirendi javaslatot akkor elmondom. Első napirendi pontunk a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatójának előzetes tájékoztatója a közmédia 2022-es évi tevékenységéről, konzultáció a beszámoló előzetes szempontjairól. A kettes számú napirendi pont, ami egyébként egyáltalán nem áll távol ettől a napirendi ponttól, az elsőtől, a Közszolgálati érték-testület által kezdeményezett konzultáció kapcsán fogunk néhány szót váltani, majd pedig a hármas napirendi pontnál az egyebeket fogjuk megbeszélni. Kérdezem, hogy van-e más napirendi pont javaslat.
Ha lenne, akkor kérem szóval is jelezzék, mert nem mindent látok. Ha nincs, akkor megkérdezem, hogy ki az, aki egyetért ezzel a napirendi ponttal? Kérem kézfeltartással jelezzük. Ki az, aki nem ért egyet? Ki az, aki tartózkodott? Ha jól látom, egyhangúan fogadtuk el.
Az a kérésem, hogy azzal segítsük egymást, hogyha én úgy összegzem a szavazásokat, ami nem felel meg a valóságnak, akkor hangos kiáltással igazítsanak helyre a tagtársak. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy elfogadtuk a naprendi pontokat. Rá is térek az első napirendi pontra.
- napirendi pont
Megkérem vezérigazgató asszonyt, hogyha néhány szót szólna arról, hogy hogyan látják, most már rengeteg ideje hivatalában van, mindenről részletes átlátással rendelkezik, élményei sokasodtak, hogyan látja a helyzetet. Parancsoljon!
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nZrt. vezérigazgatója:
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt lehetek és köszönöm.
Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt lehetek és én is tisztelettel köszöntök minden tagot. Majdnem, hogy éppen három hónapja foglaltam el azt a megtisztelő lehetőséget, hogy a Duna Médiaszolgáltató élén ülhetek, úgyhogy körülbelül egy három hónapos belső rálátásom van a közmédia működésére és persze nézői tapasztalat sokéves. Amikor én ma összegyűjtögettem a mondókámat, nevezetesen, hogy a '22-es évnek milyen is volt a közszolgálati televíziója, rádiója és online felülete, az három nagy témacsoport. Ugye ennek az évnek a kiemelkedő eseménye volt a tavaszi országgyűlési képviselőválasztások, és ez minden médiában, nálunk is kiemelt szerepet kapott. Elsősorban erről szeretnék beszélni, illetve az év jelentős, hát mondhatom úgy, hogy eseményeiről, ezeken túlmenően, de hát azok között bizony néhány szomorú esemény is van. Felfedezhető jellegzetességek a közmédiában. Ez lenne a harmadik témacsoport, illetve a nemzeti főadó, a Duna Televízió megújulásáról is beszélhetünk 2022 kapcsán. Ennek a részletei szerepelnének benne, illetve hát lévén, hogy ősszel új műsorrend született a televízióban, ezért egy kicsit arról is érdemes beszélni. Ez körülbelül felöleli azt az éves tevékenységet, amit majd részleteiben a későbbiek során kötve-fűzve önök elé leteszünk. És én most tényleg csak így címszavakban és nagy vonalakban szeretnék ezen sorvezető mentén néhány mondatban beszámolni.
Az országgyűlési képviselőválasztásokat Áder János január 11-én írta ki; április 3-i időpontra. Innentől kezdve a közmédiában is elkezdődött az a szerepvállalás, hogy lehetőség szerint mindig minden fontos dátumról, határnapról, a választási eljárási törvény részleteiről, a szavazási lehetőségekről, határon innen és külhoni magyaroknak kifejezetten rájuk szánva, illetve, hogy hogyan működik a választási iroda, hogyan alakul a Nemzeti Választási Bizottság, tehát egy nagyon hosszú folyamat indult el január 11-től, aminek végül is majd csak április végén volt vége, a választások, eredmények jogerőre emelkedésével. Igyekezett a közmédia csatornáin belül, elsősorban a Távirati Iroda az az orgánum lenni, amely kifejezetten mindenkinek teret adott, aki részt vett a választások során a szervezésben, részt vett a választásokban, tehát magyarán minden jelölő szervezetnek lehetőséget biztosított arra, hogy bemutassa a programját, ismertessék a céljaikat, elképzeléseiket. Április 3-a volt ennek a folyamatnak a csúcspontja. Önök mindannyian látták, hallották, olvasták, hogy erről a közmédia milyen módon, a lehető legszélesebb körben számolt be, gyorsan, pontosan, objektíven, minden felületén. Részletesen közölte ezt követően a Távirati Iroda, majd az összes többi közszolgálati csatorna is, az új országgyűlés megalakulásának a menetét, a kormányalakítási folyamatot, a struktúrák felállítását, majd később a miniszterek, államtitkárok kinevezését és munkába lépését és természetesen az országgyűlés működésén belül a frakcióalakítást és a különböző bizottsági helyek elosztását. A tavasznak ez volt az egyik fő eseménye média szempontból.
A másik, amit az elején mondtam, sajnálatos, hogy a COVID lecsengését követően februártól sajnos a címlapokat már az orosz-ukrán háború uralta, így természetesen a közszolgálat média is elsőként ezzel foglalkozott. Az orosz-ukrán háború a mai napig a címlapján szerepel minden médiának. Igyekeztünk és igyekszünk, és sajnos nem tudjuk, milyen hosszan még, részletesen és pontosan nyomon követni azt, hogy hogyan alakul a háború, különösen ügyelve arra, hogy kommentátoroktól mentes hírek és fejlemények jelenjenek meg a közmédia csatornáin, legyen szó orosz vagy legyen szó ukrán információkról. Azt mindannyian látjuk, tudjuk, hogy a világban nagyon sokféleképpen számolnak be erről a háborúról. Van olyan hírügynökség, mondjuk az amerikai AP, amelyik bizony a saját véleményét kifejtve is kommentálja ezeket az eseményeket. Nemcsak a háború menetét tudósítjuk, hogy éppen sajnos hol, mi történik, hanem hogy ennek milyen gazdasági következményei is vannak. Ha csak azt nézem, hogy hány hír és ezt tudom, hogy nem kilóra mérik, de érdemes megemlíteni, hogy az ukrajnai háborúhoz kapcsolódóan több mint 600 gazdasági hír jelent meg a médiában nagyon rövid idő alatt, hiszen a gázszállítások alakulása, a gazdasági hátterek, a mutatókban mérhető hatása mind-mind fontos információ nemcsak az egyszerű olvasónak, hanem kormányzati, gazdasági szereplőknek egyaránt. Ugye nagyon gyorsan elindultak a szankciók, erről is tudósít a közmédia, hiszen több lábon állva Brüsszelből tudósítunk és a világ minden tájáról, amelyik ebben az ügyben is érintett. Természetesen a kormányzati lépésekről sem maradhatunk le és itt nemcsak a háborúval kapcsolatos álláspontokat mutatjuk meg, hanem bemutatjuk azt is, hogy a háború kapcsán a kárpátaljai magyarságot, az ukrán menekülőket, a hozzánk érkezőket hogyan, milyen módon segíti a magyar kormány, a magyar civil szervezetek vagy bárki, akinek erre lehetősége és képessége van.
Jellegzetessége volt ennek a 2022-es évnek, hogy igyekeztünk bemutatni azt, hogy Magyarország legnagyobb humanitárius segélyakcióját indította el a háború kitörését követően, hogy ebből minél többet átadni a csatornákon keresztül és lehetőség szerint mindent bemutatni az ideérkező menekültek segítésével kapcsolatban. Már csak azért is, hogy megmutathassuk, hogy milyen sokrétű segítséget kap az, aki Magyarországra érkezik Ukrajnából a háború elől. És hát ugye nem egyszerű ma kárpátaljai magyarnak lenni, igyekszünk az ő sorsukkal is minél többször foglalkozni. A karitatív szerepvállalás természetesen a kormányzat mellett az egyházi és a szociális intézmények vállán nyugodott 2022-ben is. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a különböző egyházi, karitatív szervezeteket bemutassuk, hogy ők hogyan támogatják az ideérkezőket. Ahogy az elején említettem, január 22-étől, tehát 2022 januárjától a nemzeti főadó, a Duna Televízió is azok sorába lépett, akik az M5 vagy az M4 után új, összmagyarságnak szóló értékmegőrző, nemzeti identitást erősítő műsorokkal, de megújult szereplőkkel, megújult díszletekkel igyekszik a nézőket a televízióhoz vonni. Több új műsorral jelentkeztünk. Ezek között vallási műsor éppúgy szerepel, mint ismeretterjesztő, de akár mondhatnám a szórakoztató műsorokat is. Azt gondolom, hogy akivel már eddig volt szerencsém személyesen találkozni a tagok közül, azoknak mindegyikőjüknek nagy büszkeséggel mondtam a vallási szerkesztőségnek azon műsorait, amelyek bizony egyre több nézőt vonzanak, vonnak be ebbe a gondolkodásba, hiszen az Agapé vagy a Jézus és … című sorozat az sokkal tágabb értelemben szól a hit kérdéséről, sokkal tágabb értelemben lapozgatja a Bibliát, mint eddig bármikor is a televízióban, bármilyen vallási műsor. Természetesen megmaradtak a régi műsorok is, amiket a nézők megszoktak, megszerettek, ezekben is próbálunk újítani. Új szereplőkkel, új technikai megoldásokkal, új díszletekkel, de az egyik legnépszerűbb szórakoztató műsort is említhetném a régiek mellett; az a Csináljuk a fesztivált!, ami azt gondolom, hogy nemcsak az ötvenes-hatvanas korosztályt szólította meg, talán a fiatalabbakat is. Az M5 az a kulturális csatorna, amelyik szintén igyekszik megújhodni minden évben. Új műsorokat hoztunk ezen a téren is. Történelemformáló nőkről szóló magyar nők sorozat, vagy portréműsor, példaértékű pályák bemutatásával, ez a Kontúr, de ott van a Kunszt, ami a képzőművészet iránt érdeklődőknek szól és van egy História című műsorunk, ami a történelem szerelmeseinek készült. Az őszi újdonságokra rátérve az előbb már említettem ezt a Jézus és … című sorozatot, ami mostanság a mérések szerint az egyik legnépszerűbb műsora lett a televíziónak. Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. Szombat délután 5 óra tájékán sugározzuk. A bibliai értékrendet mutatja be egy-egy ismert szakma, egy-egy ismert szereplője mentén egészen elképesztő virtuális modern technikát alkalmazva és hát nagyon újszerű hozzáállással. Én többet nem mondok, inkább nézzék meg legyenek kedvesek. Maradtak a régi megszokott műsorok is. Nagyon nagy sikere van minden csatornán, bármelyik, akár közszolgálat, akár piaci csatorna, a főzőműsoroknak. Ezek nálunk is természetesen maradtak, de hát amelyik ugye az a csatorna, amelyik még nagyon nagy figyelmet érdemel, az az M4 csatorna. Volt nálunk többféle VB, volt nálunk többféle Eb, igyekeztünk helytállni a kollegákkal, legyen szó fociról, legyen szó vízilabdáról, öttusáról, kosárlabdáról, ritmikus sportgimnasztikáról, birkózásról vagy éppen a Nemzetek Ligája meccseiről. Ezt most azért soroltam, mert én elnézést kérek, én azért a sportban annyira nem vagyok otthon.
De hogy ne csak televízióról legyen szó, hanem csak úgy belekapva a rádióról is, a Kossuth Rádión új műsorokkal jelentkezik, ilyen például az Új Világ, ami egy új, külpolitikai magazin vagy pedig a Dankó Rádióban egy népzenei, világzenei összeállítás, ami eddig nem volt és minden nap éjféltől egész éjszakán tart azoknak, akik nem tudnak aludni. Igyekszünk ismeretterjesztő, saját gyártású sorozatokat is a nézők elé tárni, de ezek között az ismeretterjesztő sorozatok között már vannak olyanok is, amelyek hasonlatosak ahhoz a modern dokumentumfilm felfogáshoz, hogy legyenek benne élő szereplők is. Tehát ne csak meséljünk egy korról, egy történetről, hanem akár tévéfilmszerűen mutassuk is meg azokat a figurákat. Saját gyártású négyrészes kisjátékfilm volt, ilyen az Elveszett idők sorozat vagy pedig Aki egy embert megment, ez most október 23-tól indult el és vasárnap délelőttönként látható. Egyházi embermentő példaképeket, emlékeket mutatunk be ezekben a műsorokban. Én dióhéjban most tényleg csak ízelítőül ennyit szerettem volna mondani. Körülbelül ebbe az irányba fog majd elkészülni az a sok-sok oldalas összeállítás, amit néhány hét múlva tárnánk a köztestület elé.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Nagyon köszönöm vezérigazgató asszonynak ezt az áttekintést. Ez valóban, és ennek a beszélgetésnek is most az a célja, az a funkciója, hogy egyrészt kapjunk egy előképet arról, hogy milyen szempontból, szemszögből tekinti át, dolgozza fel vezérigazgató asszony a közmédia idei évét, illetve, hogy adjunk impulzusokat mi magunk is ebbe a visszatekintésbe. Tehát most közvetlenül nyilván nem feladatunk, hogy egyenként értékeljünk műsorokat akár, vagy most mondjuk, hogy mi tetszik, mi nem tetszik. Nyilván adhatunk ilyen általános visszajelzéseket is, itt a fő trendekről érdemes gondolkodnunk, hogy ebben a közelítésben vagy esetleg más szempontokkal is kiegészítve, tehát én azt hiszem, hogy ilyen irányú legyen a beszélgetésünk. Egy példát is rögtön hadd tudjak erre. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, és ehhez konkrétan kapcsolódva, amit említett. Ha valamikor, akkor az idei évben végképp mindannyian szembesülhettünk azzal, hogy közvetlenül a mindennapi életünk alakulásában hogyan hat, milyen, micsoda erővel és milyen közvetlenséggel határozza meg, hogy mi történik a nagyvilágban. Persze ez mindig így volt, csak az ember nem találkozik vele feltétlenül, de hát idén is részint fájdalmas, részint tragikus módon találkoztunk ezzel. A fájdalmasant értem például a világgazdaság folyamatainak a lecsapódásán, a tragikusan pedig nyilván a háborút. És az az én kérdésem vagy inkább hangos gondolkodásom, hogy vajon felmerült-e az a gondolat, hogy ha látszik, hogy ez ennyire fontos lesz, hogy esetleg a közmédia irányából, akár a személyzeti fejlesztések területén is, akár a külpolitikai, a tudósító, akár a háttérszerkesztőségi hálózatot, arra esetleg tud nagyobb hangsúlyt adni. Egyszerűen több ember, több tudás, több információ tud jönni, vagy úgy látja, hogy ez a mostani szerkezetben is működik vagy lenne-e értelme? Úgy is megkérdezhetném, hogy lenne-e annyi hozadéka egy ilyen típusú végig gondolásnak, de ez nemcsak feltétlenül személyzeti politikát jelent, hanem szerkesztési politikát is, tehát műsorokon belüli arányokat vagy a műsorfolyamon belüli arányokat. Hogy felmerült-e az, hogy ebben legyen egy hangsúlyeltolódás a közmédiában.
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nonprofit Zrt. vezérigazgatója:
Köszönöm szépen. Egyrészt törekszünk rá, hogy minél több lábon álljunk szerte a világban, minél több tudósítónk legyen nemcsak Európában, hanem Európán kívül, Ázsiában vagy más vidékeken is. Ugye ennek azért vannak korlátai, főleg anyagiakban. De az sem egyszerű ám, hogy megtalálni a megfelelő jó tudósítót egy szerepre, sok minden befolyásolja ezt a dolgot. De valóban, ahogy ezt említette is, egyrészt ez így van, hogyha egyszer ennyire fontos lesz a világban ez a történet, akkor próbáljunk meg minél több szempontból és több lábon és több helyről tudósítani, és erre mi is törekszünk. Ez valóban így van.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Parancsoljanak. Jelentkezőket keresek. Radetzky urat látom.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelettel köszöntöm vezérigazgató asszonyt és elnök urat is. Nem lehet a két napirendi pontot egyébként szétválasztani, az elmondásból is kiderül. Hiszen valóban dinamikusan a klasszikus szolgáltatást, közszolgáltatást megcélzó dinamikus fejlődésen megy át a teljes közmédia. De hát az M1-gyel fogunk ma inkább részleteivel foglalkozni. Én itt közvetlenül szeretnék egy kérdést is föltenni. Még egyszer mondom, annyira összefügg a két téma. A vezérigazgató asszony pontosan elemezte, hogy mennyi hírről és milyen hírekről adtunk ebben az évben számot. Idéznék ebből az egyébként nagyszerű vezetői összefoglalóból, ami egy újszerű formában jelent meg előttünk egyébként az érték-testület megküldött papírjai alapján, amit - természetesen biztos vagyok benne, hogy - a közmédia végzett, talán éppen a médiaszolgáltató munkatársai. És itt elhangzik az a kijelentés, hogy alapvető jogunk, hogy hozzájussunk az életünket érintő információkhoz. Ez elhangzott, hogy ez így is van. Ugye a kérdésem csak az, hogy hogy tud egy olyan problémát kezelni a közmédia, ami szerdától a mai napig függőben volt, mert ma már öt napja hír volt mindenhol az országban, hogy Palkovics miniszter úr lemond. A közmédia, sem az MTI erről gyakorlatilag nem adott hírt, lévén a kormány ezt nem erősítette meg, de ettől ez még hír volt. Tehát a gyorsaság bennem az a kérdés, hogy ilyenkor, hogy lehet ezen túllépni? Én folyamatosan néztem, szerdától hallgattam rögtön, amikor ugye én más forrásból tudtam meg, hogy miniszter úr lemond. Külföldön voltam, más forrásból tudom. Alig vártam, hogy belépjek az országba, és hallgattam a rádiót a 18 órásat, az összes híradót és nem volt benne. Én értem, hogy a hír megerősítése hétfőig várt, ettől azonban ez hír volt. Hogy lehet ezt kezelni? Média szempontjából ezt kérdezem meg és mit tekintünk ilyenkor hírforrásnak? Ugye, mert van egy hírforrásunk, ami a Kormányzati Tájékoztatási Központ. Ez világos, ha ő nem adja le ezt a hírt, akkor az onnan nem jön ki, de máshonnan megjelenő hírt nem lehet-e valahogy mégiscsak a közmédiához tenni, mert az emberek jelentős része azért mégiscsak ezt hallgatja és ezt nézi.
A másik kérdés, ami szintén belenyúlik majd ebbe a pontba, de összefügg az elmondottakkal és egy kicsit rá is erősít az elnök úr által felvetettre. Ez pedig az M1 bruttó költségeinek az elemzése, ami egyébként az érték-testületnek a hatásköre és örülök neki, hogy ez most ilyen részleteiben ide is került, ahol azt látjuk, hogy a műsorgyártás, a költségből, a 9 milliárdos M1-es költségből 5 milliárdnál több megy műsorgyártásra, a hírre, híranyagra alig 1 millió vagy 1,7 milliárd, a HR-költségek, az szintén nem éri el egyébként a műsorgyártás költségét. Egy hírcsatornánál nagy valószínűséggel az arányoknak talán másnak kellene lenni. Valóban úgy van, hogy sokkal több kellene a hírre, a HR-költésre, a műsorterjesztési költségre és így tovább arányaiban. Tehát én nem látom például, fogom majd kérni egyébként az érték-testületben, hogy a műsorgyártásban alvállalkozóként bedolgozóknak a listáját is lássuk, mert, hogy az az egy percre vonatkozó költség azért az érdekes lehet, hogy az hogy jön ki. A zömében a külső megbízások díjából vagy a megtakarított és rendkívül takarékosan fölépített belső költségeknek. Tehát ezt az arányát érdemes lenne egyébként az egy percre lefordított számokban is. Én egyelőre csak ennyit szeretnék mondani, aztán később majd úgyis visszatérünk még ide. De engem nagyon izgatna ez a hírforrás. Mit nevezünk hírforrásnak. Mit nevezhetünk?
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Vezérigazgató asszony?
Radetzky Jenő, a Közszolgálat Testület tagja:
Tudom, hogy ez nehéz kérdés.
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nonprofit Zrt. vezérigazgatója:
Köszönöm szépen. Hátulról mennék előre. Egy olyan dolgozattal sajnos nem tudok vagy dolgozatról nem tudok beszélni, amit én nem láttam. Tehát én, ami ön előtt van, én ezt sajnos nem olvastam, nem kaptam meg. Úgyhogy nem tudom, hogy mi van benne. De nagyon szívesen, hogyha majd legközelebb jövök és addigra megkapom, elolvashatom, akkor majd referálok rá.
A másik, hogy mi számít hírforrásnak és egy máshol megjelenő hír, hogy kerül be a közmédiába. Hogyha az a hír, amit publikálni kellene, kormányzati szereplőt érint, akkor kormányzati elfogadottság nélkül nem fogjuk kiadni. Míg a világ, világ. Tehát a közmédiának az a dolga, hogyha arról szól, hogy miniszter, miniszterelnök, államtitkár vagy kormányzati közszereplőről szól bármi, akkor azt meg kell erősíteni. Azelőtt az nem fog kimenni a közmédiába. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy természetesen a közmédia is foglalkozik hírforrásokkal, hiszen mielőtt egy hírt megjelentetünk, igyekszünk körbejárni, minden oldalról lecsekkolni, hogy ilyen szépen mondjam szakmailag. Tehát minden oldalról megállapítani azt, hogy a valóságnak mennyiben felel meg, az publikálható vagy sem, hiszen mégiscsak az MTI egy etalon a hírműfajban Magyarországon. Hivatkozunk olyan hírforrásokra, akár online hírforrásra, akár televíziós hírforrásra, ami abból a szempontból, hogy egy hír több oldalát meg tudjuk világítani, egy esemény, egy szereplő, egy folyamat, több momentumát be tudjuk mutatni, ahhoz szükséges. De az a hírforrás mindig hiteles hírforrás kell, hogy legyen. Vagy ha nem hiteles hírforrás, akkor elmagyarázzuk azt, hogy mi derül ki abból, és ehhez képest mi a valóság. De hogy a konkrét példára térjek rá, amíg Palkovics miniszter úr lemondását nem erősíti meg maga a kormányzat, addig mi azt nem nagyon hozhatjuk közre. A piaci szereplőknek sokkal egyszerűbb az élete ebből a szempontból.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen.
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Maga a miniszter úr se hozta nyilvánosságra. Tehát egyik szereplő sem, és addig, amíg ez ...
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Hát ez egy érdekes médiaelméleti kérdés lehet egyébként, hogy a hírek és a hivatalos tájékoztatás milyen viszonyban van, mert hogyha ezt következetesen végigviszem, akkor gyakorlatilag semmiről nem lehet tájékoztatást adni, amit az illetékes ember, akár közszereplő nem erősített meg, így meg nem működne a sajtó, de ez egy másik kérdés. Ez egy nagyon messzire vezető kérdés persze. További kérdések. Parancsoljon, Gyurkó Kata jelentkezik. Parancsoljon, Kata.
Kardosné Gyurkó Katalin, a Közszolgálati Testület tagja:
Először is nagyon sok szeretettel köszöntök én is mindenkit.
És egyébként, ahogy hallgattam Radetzky Jenőt, pont bennem is az merült fel, azt éreztük, meg az látszik az egész világban, hogy egy óriási hírvákuumban élünk, és egyre felgyorsultabb körülöttünk a világ és egyre több helyen kell ott lennie a közmédia munkatársainak is, úgyhogy ez egy hatalmas kihívás a közmédiának is. Én egyetlen egy dolgot szeretnék megköszönni most, azt, hogy a Jónak lenni jó! februárban volt egy külön felhívása és hogy azonnal reagált a közmédia, és ezt elindította a kárpátaljaiak megsegítésére. És nyilván én a nagycsaládos kapcsolódásokat tudom, de hogy lengyel barátaink is azt mondták, hogy példaértékű és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy még több támogatás menjen oda, és hogy az országban mindenki egységesen a háború sújtotta családok mellé álljon és segítse. Úgyhogy ezt nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a szerepvállalást. Köszönöm.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönjük szépen. További megjegyzések, kérdések, fölvetések?
Az a kérésem, hogyha lenne, akkor szóval is jelezzem, mert nem látok igazándiból, azaz látok általában, csak most nem látok. Jelentkezik valaki? Papp Z. Attila, parancsolj!
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Én csak picit kapcsolódnék itt az előbb, amit a hír kapcsán elkezdtünk feszegetni. Hát most lehet, hogy most pont nem ez a kör vagy nem ez az alkalom vagy ez nem az a napirendi pont, hogy beszéljünk erről részletesen, de ahogy elnök úr is említette, ez egy nagyon messzire vezető kérdés és tényleg, hogyha következetesen végig vinnénk, akkor sok más hír kapcsán is ezt a kérdést föl lehetne tenni, nevezetesen, hogy az érintettek nélkül hogyan közlünk információkat. Tehát én csak javasolni szeretném, hogy erre a témakörre egyszer tudatosan térjünk vissza, mert ez egy rendkívüli fontos dolog, főleg, hogy itt a közmédiáról van szó, tehát hogyha úgy teszem fel a kérdést, hogy a közt, mint olyan, egy téma foglalkoztatja, és erről a közmédiából nem kapunk információt, akkor fölmerül a kérdés, hogy akkor a közszolgálatiság hogyan érvényesül. Én értem azt a szempontot és természetesen, hogy az érintettek nélkül hogyan lehet, az érintett intézmények nélkül hogyan lehet beszélni, de csak ismételném, hogy rendkívüli fontos dolog és keressünk alkalmat arra, hogy erről bővebben is és akár konkrét más példák kapcsán is még beszélgessünk.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Szerintem ez egy valóban érdekes kérdés, hogy hogyan lehet. Tehát hol van az a határ, ami nem a légből kapott pletykálkodás, van az egyik vége a történetnek, a másik végén a tizenhét forrásból megerősített hivatalos deklaráció, ez van a másik végén, hogy a kettő között hol van az a mezsgye, ami hozzájárul az információ az informáltsághoz és hát én készséggel el tudom képzelni és el tudom fogadni, hogy a világon egyedül a magyar kormányzat az, amely nem rendelkezik olyan logikákkal, mint hogy minden más kormányzat természetszerűen rendelkezik, hogy nem mindig szereti azonnal kiadni azokat a híreket, amik pedig fontosak lennének mások számára, hogyha számára kényelmetlen. Lehet, hogy a magyar kormány nem ilyen. Az összes többi ilyen egyébként, ezt ugye tudjuk jól. Tehát éppen ezért, tehát a médiának az is a feladata, hogy firtassa ezeket a kérdéseket. Firtassa, firtassa.
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Bocsánat, egy pillanatra. Először is nem akartam belemenni, de hogyha én is nézem, meghallgatom, ahogy Jenő is mondja ezeket a csatornákat, először is maga a minisztérium sem adott ki. Bizonyos sajtóorgánumok titkos minisztériumi pletykákat adtak ki. Ez az egyik. A másik, hogy milyen a gyakorlat. Egy miniszter a miniszterelnöknek tartozik ilyen szempontból. És nyilván nem véletlenül akkor jött ki ez a hír, a bulvárlapokban jött ki, amikor a miniszterelnök úr repülőn ült, és éppen megkezdte a távoli útját. Na most egy ilyen szituációban egy miniszter a miniszterelnökhöz fordul. A miniszterelnök nem döntött még abban az ügyben, tehát ad absurdum eltekintve ettől a témától, akár dönthetett volna úgy is egy hét múlva, amikor hazajött, hogy bocsi, nem, nem fogadom el, bármit. Tehát ebben a szituációban valóban ott van egy közmédia, amelyre azért közszolgálati csatornaként sokkal nagyobb felelősség van ebből a szempontból, hogy most beáll ebbe a bulvár izébe, és elkezdi, hogy már három napja nem tudjuk, már négy napja nem tudjuk, most mi van, meg hogy van vagy pedig megvárja a hivatalos álláspontot ebben. Erről lehet beszélni, de azért ezeket a perem dolgokat ne felejtsük el. Tehát egy felelős szerkesztője egy főszerkesztőnek, ezt milyen tálalásban kell ezt elmondani, az egy jó szakmai kérdés, igen. Nem olyan egyszerű dolog az.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Nem, abszolút nem egyszerű és ezért nem is mi vagyunk ott, akik ezt csinálják, mert nem értünk hozzá. De, mint médiafogyasztó esetleg, és éppen a közelmúltban van egy jó példánk, tehát amikor a rendkívül rövid időt miniszterelnökként megélt angol miniszterelnök asszony lemondása szóba került, akkor amennyire én erről a dologról a bbc.com nevű oldalról, de beszélhetjük egy ócska bulvár oldalnak is egyébként, én nem hajlanék erre. Én onnan értesültem joggal a lemondás előtt. És most nyilván most sem arról van szó, hogy a még meg nem történt hír lenne a hír, hanem hogy egyáltalán ez fölmerül, ez fajsúllyal fölmerül, és e már önmagában hír. Az, hogy a lemondás tényszerűen olyan értelemben nem történt meg, hogy nem fogadta még el miniszterelnök, azt nyilván nem lehetett volna közvetíteni, hogy elfogadta a miniszterelnök, egyszerűen nem fogadta el. Tehát Palkovics László mind a mai napig hivatalban volt, ugye ez ténykérdés, hiszen nem fogadták el. Azonban, ha kijut egy ilyen információ és azt ellenőrzik azt az információt, több helyütt, merthogy a források olyanok, akkor az mégiscsak az ember hajlik rá, hogy azt mondja, hogy legalább olyan szinten fölmerülhet, mint ahogy például miniszterelnökasszonynál, ugye Angliában ez fölmerül. Nemcsak az a forrás, amit hivatalosan kiad valaki, én csak ezt mondom, nemcsak az a forrás vagy ha azt tekintjük, hogy csak az a forrás, akkor holnaptól nem lesz média sehol Magyarországon és a világban sem, mert nem erősítik meg persze, hogy nem. Hát ettől újságírás, hogy kiszagolom.
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Meg nem erősített források szerint vagy a magát nem fölfedő titkárnő véleménye szerint ez, de ugyanakkor nem így jelent meg, ott azokban a bulvárlapokban sem, hanem tényként jelent meg.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Furcsa, hogy végül is így történt. Lehet, hogy bulvárok voltak, de végül is igazat írtak. Ez egy nem lényegtelen része a valóságnak, hogy igaz-e vagy sem.
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Azt akartam mondani, hogy a Szabad Európa Rádiónak volt egy szabálya. Én az egyik legkiválóbb munkatársa, jó barátom volt, Juhász Lászlónak hívják. Amikor magyar ügyek voltak exponáltan és mindenki számára lélekkel emelően és hírt kell adni akkor a Laci is azt mondta, nagyon nehéz helyzetben voltak, mert nem tudtak hírt adni, amíg két ellenőrzött, meghatározó forrásból nem tudták a hírt ellenőrizni.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Kérdés, mi a meghatározó? Parancsoljon vezérigazgató asszony!
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nonprofit Zrt. vezérigazgatója:
Nagyon szégyellem magam, elfelejtettem egy kérdésre válaszolni Radetzky úrnak. Ez nevezetesen az, hogy mekkora bruttó költségekkel dolgozik az M1, illetve azt mire költi? Ugye, amikor látjuk az arányokat, hogy mit mire költünk, azt kérem, hogy azt higgyük el, hogy iszonyatosan mennek föl a technikai árak. Tehát egy telefon, egy műholdas vonal megvétele vagy egy utaztatás, akárcsak a benzinköltség rohamosan nő. Egyszerűen ilyen oka van a költség emelkedésének, és hogy mire mennyit költünk, hogy olyan plusz költségterhek nehezednek ránk, ami abból adódik, hogy minden technikai költség többszörösen emelkedik föl, mint egyébként a hírgyártás költsége. Tehát az egy olcsó műfaj, ebben igaza van, hogy leülök és írok egy hírt. De ma már nem tollal papírra írok, hanem repülővel utazok, laptopot, telefont, műholdat, nem tudom én mit használok, iszonyatos költségekkel. Csak ennyit szerettem volna mondani.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen. Két kérdésben ehhez, én nem az emelkedő költségekre akartam felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy a műsorgyártás alvállalkozásban kiadott költsége messze meghaladja a saját belső költségeket, és keresem azt, hogy vajon az alvállalkozók listája és azoknak a költségeit valaki elemzi-e, mert teljesen világos, hogy mennyi a műsorszerkesztési költség, a HR-költség, a promóció, a hírjog. Ezek viszonylag alacsonyak ahhoz képest, amit az M1-nél műsorgyártásra, alvállalkozókra kifizetünk. És itt csatlakoztam az elnök úrhoz, aki azt mondja, hogy érdemes lenne ugye a belső hírgyártás költségeit arányaiba emelni, és ebbe nagyon sok hiteles és új információt juttatni, és Balogh elnök úrnak is szeretnék valamit mondani. Én a jelenségre akartam ennek kapcsán felhívni a figyelmet, ami a Palkovics miniszter úr lemondásával összefüggésben van, nem tudom, hogy hogy kell kezelni. És itt egy szerencsétlen állapot van, hogy hat nappal később erősítjük meg a sokak által csak a központi közmédiából hírt váró embereknek ezt a hírt. Ugye ők nehogy máshonnan tudják, mert hogyha egy nappal vagy két nappal vagy megjelenik egy olyan információ, hogy Palkovics miniszter úrral kapcsolatos hírrel hétfőn adunk hivatalos tájékoztatást, akkor teljesen rendben van előttem. A baj az, hogy öt nap eltelt szerdától hétfőig és igazából ma volt az első közmédiában való megjelenés. Ha ez csak egy vagy két nap lett volna, akkor valószínűleg ez elcsúszik ez a dolog. Ez egy szerencsétlen időszak volt.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Hadd tágítsam ki ezt a kérdést.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Öt nap nem mehet el a közmédiába, hogy valamiféle rezgés erre ne legyen. Közben már le is futott, szóval én értem Lacit, az ön önálláspontját is, az teljesen világos. Kormányzati hírt Kormányzati Tájékoztatási Központból kell kapni. Ezért kérdeztem azt, hogy vajon hány hírforrást tartunk kézben. És mit tartunk hírforrásnak? Kormányzati kérdésben világos, hogy a Kormányzati Tájékoztatási Központ és heikle Frage, nincs kérdés. Azonban ettől függetlenül, az ország tele van hírrel. És akkor itt jönnek az egyéb kérdések. Szóval erről tényleg érdemes egyszer beszélni, hogy szabad-e öt napig vagy napig, vagy hat napig egy ilyen fajta gyanút is csak a levegőben tartani, ami később beigazolódott. Mi mindannyian tudtuk, hogy valóban volt egy megállapodás, csak még próbálkozott és nagyon helyesen egyébként. Én nagyon sajnálom egyébként ezt a minisztériumot. Én, mint gazdasági ember, akinek évekig kapcsolata volt evvel a csapattal, a korábbiakkal, a szétosztás előtti minisztériummal. Én aggódva figyelem egyébként, szeretném mondani, mint gazdasági ember, ennek a minisztériumnak a feldarálását.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Hadd tágítsam ki ezt a kérdést.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen.
A következő, ez felmerül bennünk a beszélgetés alapján. A beszámolóból ugye, arról méltatlanul kevés szót ejtettünk, sőt nem is mondott senki semmit most, hogy valóban egy nagyon jelentős, hogy ez több is, mint arculatváltás, ami a nemzeti főadó, tehát új műsorok, új műfajok tulajdonképpen jöttek be és én az egyik legnagyobb értékének azt tartom, hogy új arcok is megjelentek. Tehát olyanok, akik egy-egy közösséget megszólítanak. Nyilván közössége, majd eldönti, hogy neki tetszik vagy nem tetszik, közössége és közönsége eldönti, de szerintem ez egy nagyon komoly kérdés is, és nagyon gyümölcsöző ösvénynek is tűnik, hogy olyan arcok is bejönnek, olyan irányok is bejönnek, olyan reprezentánsok is bejönnek a közmédia kínálatába, arculatába, tartalmába, akik képesek arra, hogy egyrészt magát a műsorokat is frissebben tartsák, másrészről pedig valóban a személyük is már üzenet legyen kifelé, akkor rájuk érdemes figyelni. Nem feltétlenül most kell ezt végig beszélni, de hogyha a beszámolóban erről is majd lenne szó szerintem, hogy ennek mi a tapasztalata és hogyan látják, ennek a tapasztalata alapján, ezen az úton hogyan lehet tovább menni. És itt van egy nagyon fontos, szerintem nagyon bölcsen mérlegelendő, de fontos kérdés, azt ma már mindannyian tudjuk, hogy főleg a fiatalok esetében nemcsak a fiataloknál, az, hogy a közösségi médiának a platformjain milyen tömegeket vonzanak bizonyos produkciók vagy bizonyos irányok, az ugye, hát az az egész médiahasználatot meghatározza. Ennek sok a kálója természetesen, ez nyilvánvaló, de érdemes azt végig gondolni, hogy bizonyos típusú tartalmakat és bizonyos típusú tartalmakat készítőket, hogy lehet onnan bevonzani. Tehát direkt egy olyan példát mondok, amit egyáltalán nem nézek vagy nagyon minimálisan nézem, csak van elemzésem, hogy van róla ismeretem és ezért reklámozás is. Amire nem is emlékszem, a fiatalember nevére, egy fiatalemberről van szó, aki ilyen, lehet, hogy valaki tudni fogja, ilyen filmes kritikákat csinál, vagy ilyen mozi, valamilyen ismertetőket, valami ilyesmi. És egészen megdöbbentő számokkal, tehát nézettségi számokkal a YouTube-on és én azért is figyeltem fel rá, hogy belenézzek egy rövidebb műsorba. Nekem nem műfajom, de belenéztem, és tényleg jól csinálja, mert hogy teljesen kulturált. Tehát ismerjük azért a közösségi médiának bizonyos vonatkozásait, amelyek nemhogy egy közmédiában, de semmilyen médiában valószínűleg, amit elég sokan néznek, nem lenne helyénvaló, hanem egy teljesen kulturált. Valamivel sokkal lazább nyelvezettel, meg egy sokkal lazább stílusban. De akár a közéleti műsoroknál is van olyan. Én tudom, hogy sokakban a politikai háttere miatt ez, hogy a politikai előtörténete miatt ez ellenérzéseket kelthet, én azt nem ismertem, itt hallottam, hogy van ilyen, de kifejezetten közszolgálati stílusban, mármint tartalmi stílusban, én a legrajongóbb nézője vagyok most például a partizan.hu-n. Nem tudom, hogy van-e önálló honlapja, ezt nem figyelem. A YouTube csatorna, ahol olyan beszélgetés, most nem a napi politikai, hanem olyan interjúbeszélgetések vannak, amik példaszerűek. Ez a fiatalember, aki csinálja, megtanultam itt a nevét is, Gulyás Mártonnak hívják, olyan példaszerűen csinálja ezeket a műsorokat, hogy le a kalappal, le a kalappal. Tehát az, mondjuk egy Gulyás Mártonnak ez a műsora, lehet, hogy nem partizán címmel kell lennie, de nekem még az is belefér, mindegy. De hogyha ez egy közmédiában megjelenik, az egy új nézői irány és ugyanakkor pedig egy új arc. Most nem őt akartam propagálni természetesen, lehet, hogy nem is menne el. Többen nézik, mint a közmédián nézik, egyébként óriási nézettsége van természetesen, de hogy csak példákat akartam mondani, hogy lehet olyan tartalmakat találni különböző műfajokban, amelyeket onnan be lehet szívni a médiába, hogy ez a gondolkodás fölmerül egyáltalán.
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nonprofit Zrt. vezérigazgatója:
Egyrészt fölmerül, köszönöm szépen, föl is merül, másrészt dolgozunk rajta már viszonylag régóta. Azért a youtuberek és a közmédia között van egy nagyon nagy különbség. Az egyik szigorú szabályok alapján, keretezve dolgozik, a másiknál mindent lehet, csak a piac számít. És azért az egy nagyon nagy vonzerő, amikor nincsenek korlátaim. És nem egy nagy vonzerő akkor, amikor tudom, hogy a 200 ezres nézettségem helyett csak mondjuk 150 ezrem lesz, tehát nem jön annyi hirdető, ráadásul nálunk egyébként hirdető se lehet adott csatornán. Szóval azért nehéz eldönteni, hogy melyik a kedvezőbb irány. Hogyha én most egy youtuber lennék vagy mondjuk egy olyan celeb, akinek van is mondanivalója, meg van is felülete.
Ettől függetlenül folyamatosan keresünk olyan Youtube-on szereplő, nemcsak Youtube-on, bármilyen más csatornán szereplő egyéniséget, aki a közszolgálatba bevonzható, mert olyan tartalmat csinál vagy mert olyan a személyisége. Ez egy érdekes dolog, de mondom, a fő motiváló erő az, hogy nálunk azért nagyon-nagyon szigorú kötöttségek mellett lehet dolgozni. Akkor, amikor mi arra teret engedünk, és úgy, ahogy azt a szabályok engedik és ott egyébként a Youtube-on nincsenek ilyenek. De a másik oldal, ha csak egy példát mondok, ott az Agapé című vallási műsor, ami a Youtube-on akkora nézőszámot produkál, mint a Broadcast kiadásban.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Ezt is példaként akartam mondani.
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nonprofit Zrt. vezérigazgatója:
És nemcsak egy ilyen műsor van, hanem több. Vagy ott vannak az applikációink az M4 Sport-tól elkezdve a Csináljuk a fesztivált! -on keresztül. Nagyon nagy tetszésindexszel, nagyon nagy látogatottsággal. Tehát ez oda-vissza működik. Mi igyekszünk elindulni az online világba, mert hiszen a nézőinknek egy jó része kiköltözik oda. De azért, ha van olyan szereplő viszonylag ritkán, akkor igyekszünk behálózni és bevonni a média keretei közé.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen! Elnök úrnak is van javaslata a YouTube-os médiából?
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Nem, nem, egy javaslatot akarok mondani, csak kiegészítem, amit mondtál, hogy számomra is meglepetés volt. Egy kicsit későn kapcsolódtam be a rajongótáborba, például ez a Jézus és … című produkció. Hogyha valaki nem látta még, akkor mindenkinek javaslom, hogy nézze, amely nem az egyházi világból jött, nem az egyházi cenzorok javasolták, nem a közmédia és az egyházak között létrejött szerződés kielégítése, hanem azon felül értékrendi és pozitív üzeneteket, professzionális szinten készített produkciókról van szó. Egy olyan idézőjelben mondom „celeb” vezetésével, aki nem a közmédiában és nem ebben a műfajban lett ismert ember. Egy zenészről van szó, aki bevállalta értékrendként is és saját tapasztalatként is. Tehát én azt mondom, amikor ezt láttam először, akkor nem akartam elhinni, hogy most pont kifogok egy jó műsort, és akkor megnéztem még egyet. Nem jó műsort fogtam ki, hanem egyszerűen ezek ennyire jók. És ez azt látom, hogy a közmédia jó ütemben nyit. Amit a vezérigazgató asszony elmondott, hogy valóban itt nem csúszhat ki egy olyan mondat, ami után balhé van, itt nagyon szigorúan nem lehet például azt mondani, de nagyon szigorúan nem lehet azt mondani, hogy hú, ez a Szentkirály víz milyen finom, mert jól oltja a szomjat, meg hasonló és hát gyakorlatilag nem erről van szó. És amit te is mondtál, hogy a költségek. Én nem akartam közbevágni, de gondoltam, hogy ha hozzám kerül a szó, akkor azért elmondom, hogy az alvállalkozói költség az M1-nél, amit kérdeztél, ne felejtsük el, hogy ebben a költségvetésben vannak azok a szerződések, azok a régóta meglévő, hála Istennek meglévő szerződések, amelyek a Kárpát-medencében a határontúli stúdióinkat fönntartják. Tehát gyakorlatilag külső beszállítóként ott vannak a délvidékiek, a kolozsváriak, ott vannak a szabadkaiak, ott vannak az ungváriak, ott van az egész, és ez ebben, mint külső beszállítói kör van és nekünk az a célunk, hogy ne percre fordítsuk le azt, hogy most forintosítva, hogy ez, hogy és miképpen alakul, hanem úgy, hogyha most mondjuk azon a környéken nincs akkora híranyag, de nem tudhatjuk, hogy egy hónap múlva lesz-e, azoknak ott életben kell maradni, és kell, hogy tudósítsanak minket. És azáltal, hogy a közmédia az elmúlt években valóban kihozta a karanténból az egyházi műsorokat, a Kárpát-medencei műsorokat, és kihozta még a diaszpóra műsorait is. És valóban teljesen jogos az, hogy a világ minden részéről minél több információ kell. Közben meg mennek föl az árak, és kifizethetetlen a világ bármelyik pontján most egy új tudósítói pontnak a fölépítése, de viszont látjuk azt a tendenciát, hogyha valami nagy dolog történik, a közmédia talál ott egy éppen ott tanító, ott tanuló diákot vagy tanítót, tanárt, aki ma már a 4K-s mobiltelefonjával Skype-on bekapcsolódik és csinálja, és ezt is jól csinálja. És hogyha ehhez még hozzávesszük azt, amit nagyon kevésszer mondunk el. Szerintem folyamatosan ott kell tartanunk, ott kéne tartanunk, hogy az MTI hírei ingyenesen ott vannak mindenkinek, aki az egész világon rámegy akár egy New York Times is, ha át akar venni egy MTI-t, annak se kell fizetni érte, ha nem speciális híranyagot vesz át, és ha már itt tartunk, akkor vezérigazgató asszony jelenlétében mondom, hogy nem reklámozzuk kellőképpen az eredményeinket. Nem reklámozzuk azt, hogy hirdetésmentes a gyerekcsatornánk, hogy ott nem jelennek meg, nem reklámozzuk, hogy egyedüli televízióként a játékfilmekben nem szakítjuk meg a jeleneteket. Tehát ezek mind olyan hozott értékeink, amiket én azt mondom, hogy ez a mi hibánk is. A kuratóriumnak is, meg szerintem a testület is komolyabban mondhatná azt, hogy ezek olyan értékek, amelyeket az elmúlt években értünk el és ezt érdemes megtartani. Tehát én is azt gondolom, hogy ebben a világban, amiben most vagyunk, és eltolódunk a különböző platformok felé. Ugye tudjuk, hogy iszonyatos fejlesztés van a Médiaklikk ürügyén, de az is egy nem kis ráncfelvarrás készül, és az egy hatalmas munka, azt megváltoztatni. Ott van a teljes híranyagunk. Én például nagyon szívesen venném azt, hogyha az MTI-nek nemcsak fotó és textes hírei lennének, hanem például megjelennének a mozgóképes anyagok, és mondjuk a helyi rádiók, kis televíziók és kis honlapok is át tudnának venni, mert az nekünk is presztízs emelés, nekik is könnyebb. Tehát ezek mind itt vannak, mint eredmények, és hogyha ezek megjelennek, vagy megjelennének mondjuk a beszámolóban, és ti a testület ezekre pozitívan reagálnak, akkor például előrébb tudnánk jutni.
Azt ki kell mondani azért, hogy a hagyományos médiát figyelembe véve azért a közmédia nincs lemaradva az online világhoz való közeledést illetően, de hogy ezt erősítsük és próbáljunk meg a jövőbe menni. Most a könnyűzenét, hogyha nézzük, akkor ott van ugye a Petőfi Televízió. Megy a műsor, látjuk a nézettséget, de hogyha megnézzük az ott lejátszott zenéket, a letöltést, akkor látjuk, hogy többszöröse ott. Na, most mi a teendő? Most ezt a platformot vegyük ki és adjuk föl, hogy akkor ennek a korosztálynak nem érdemes csinálni? Vagy tartsuk. Nekem az a véleményem, hogy nagy tartsuk, tehát mindent tartani kell, amiben van valamennyi dolog, de ezek azok a szakmai kérdések, amiket érdemes átbeszélni.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Többen is jelentkeztek, csak ha már a reklámról volt szó, azért hangozzék el Mező Misi neve. Tehát nemcsak mondtad, hogy egy emberé, hát azért ez neki a személyes neve. Azért az egyháztörténetben volt valaki, aki az egyházi hivatalától függetlenül jött és elég meghatározó szerepe volt az egyház kialakulásában. Igen, parancsoljanak, parancsoljanak!
Szikora urat látom, és Gyurkó Katát is látom. Parancsoljon.
Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:
Akkor én mondom, köszönöm. Három dolgot szeretnék mondani. Az egyik, hogy hát, hogy is mondjam csak, én nem biztos, hogy örömmel venném, ha a közmédiában olyan karakter jelentős szerepet kapna, aki a hírnevét azzal alapozta meg, hogy festékkel leönti a köztársasági elnök székhelyét. Hát nem örülnék ennek. Még az is lehet, hogy szóvá tenném, hogyha egy ilyen karakter fontos szerepet kapna. Aztán még ugyan ide tartozik, hogy kétségtelen, hogy sokfelé kell figyelni a közmédiának, és teszi is ezt nagyon helyesen, de azért a YouTube influenszerek világánál, azokon kívüli értékpreferenciák is lehetnek, sőt értékszínvonal is lehet, és van is hála Istennek. És egy kicsit visszamenve még az előző beszélgetésünkre, ami a híreket, illetve az úgymond egy híradás elmaradását illeti, vagy késését, azért érdemes tisztáznunk azt, hogy a közmédia feladata, hogy nem pusztán az a feladata, hogy arról beszéljen, amiről egyébként amúgy beszélnek, vagy pusztán érdeklődést vagy sokak érdeklődését, vagy kíváncsiságát kielégítse. Bizonyos fokig talán ez is, de hogy olyasmiről tudósítson, olyasmiről írjon, ami a hozzátartozóknak a többségégének az életét érdemben jelentősen befolyásolja, hogy olyan információt adjon, amelynek a birtokában megfelelően tudnak dönteni az életükről. Ez a - szerintem is - bulvárhír - ilyen volt? Szenvedett-e bárki hiányt vagy elmaradt, vagy nem tudott-e meghozni döntést azért, mert a közmédia úgymond öt nappal később hozott nyilvánosságra egy hírt. De még ezelőtt, tehát ez a kérdésem fennáll, és ezzel a kérdéssel ezt fenntartva még azt is megkérdezem, sőt, inkább úgy mondanám, hogy ha kérdés lehet az, hogy a közmédia miért késlekedett, akkor én legalább ilyen súllyal felteszem azt a kérdést, hogy micsoda erkölcsi joga volt bárkinek olyasmiről hírt adni, ami nem az. Amiről az érintettek közül senki nem tájékoztatta a nyilvánosságot sem a minisztérium, sem maga a miniszter. A miniszter fiókjában rengeteg más dolog is van. Valószínű, hogy ennél - hogy mondjam - fontosabb dolgok, amelyek nem válnak hírré, mert még ott van benn a fiókban. A komoly erkölcsi kérdés az én álláspontom szerint azoknak az eljárása, akik olyasmiről adtak hírt, ami még akkor nem volt az. Elmondtam mind a hármat. Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Gyurkó Kata. Parancsoljon.
Kardosné Gyurkó Katalin, a Közszolgálati Testület tagja:
Igen. Mert az az igazság, hogy én is meglepődtem elnök úr a szavaidon. Ugyanis pont a partizán, az egy olyan oldal, aminél bevallották azt, hogy jelentős külföldi tőke áramlott be. És én, mint a nagycsaládosoknál, mint civil szervezeti vezető, folyamatosan küzdök azzal, hogy van egy csomó látszatszervezet. És pont az is, hogy mi hír, mi nem hír, és érezve azt, hogy teljesen eltérő a kuratóriumi tagok véleménye. Azt gondolom, hogy erről is lehet, hogy érdemes csak egy külön beszélgetést indítani, hogy a közmédiának valóban ebbe az irányba kell-e mennie. Én ezt egyáltalán nem tartom szerencsésnek. Tehát hogyha olyan híreket akarunk hozni, vagy a nézettséget azzal akarnánk növelni, hogy egyre több lesz a bulvárhír, vagy azok a hírek, aminek nincs meg a valós megalapozottsága, illetve nem a kormányzati támogatásból fogunk működni, hanem külföldi tőkéből, akkor az már nem a közmédia. Tehát, hogy a kettőt szerintem még össze sem lehet hasonlítani, mert nem ugyanaz a forrás, nem ugyanaz a tartalom, amit közölni szeretnénk az emberekkel, tehát megmondom őszintén, teljesen meglepődtem, hogy ezt a példát hoztad fel. Bocsánat!
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Örülök, hogy felélénkítettem a figyelmét a tagtársaknak, de nagyon örülök a visszajelzéseknek, mert ez valóban, ahogyan Papp Z. Attila is utalt rá, erről érdemes külön beszélgetnünk, hogy minek tekintjük. Tehát ugye a közmédia szó az két szóból áll össze, a közből meg a médiából. És az egy nagyon lényeges dolog, hogy ennek a kettő szférának a dinamikáját hogyan látjuk együtt. Merthogy van a médialogika, aminek megvannak a maga mindenfajta elemei, van a köz szolgáltatásnak, a köz jellegnek a logikája, amire többen is utaltak itt, és a kettőnek az egyensúlyát, dinamikáját, hogy látjuk. Szerintem ez engem szakmailag is rendkívül érdekel, hogy erről a tisztelt tagtársak mit gondolnak. Ugye a felvetésekben én ösztönözve érzem magam, hogy akkor ezt vegyük elő valamikor ezt a kérdést, és nagyon köszönöm, és örülök, hogy örülök, hogy impulzushoz juttattam a tagtársakat. Köszönöm szépen.
Van-e még hozzászólás, amennyiben nincs, megkérem ismételten vezérigazgató asszonyt, hogy reflektáljon. Ja, van? Bocsánat. De nem látom, hogy kinek van. Szalai Laci. Ó, áldás, békesség! Parancsolj!
Szalai László, a Közszolgálati Testület tagja:
Szeretettel köszöntök mindenkit! Köszönöm a vezérigazgató asszonynak a rövid, frappáns, sok mindenre kiterjedő tájékoztatását. És köszönöm a kavicsokat, amelyeket bedobtatok ebbe a mély vízbe. Például a miniszter úr lemondásával kapcsolatosan. Én egy bibliai igét idézek, mindennek megvan a rendelt ideje. Természetesen ezt a rendelt időt nem mindig könnyű beazonosítani, hogy az most mikor van. A miniszteri lemondásnak is megvolt a rendelt ideje. Úgy látszik, és az is, hogy mikor jött ez nyilvánosságra. Először úgy, amikor még nem volt hír, hanem csak felkapott valami, nem volt megerősített hír így mondom, és mikor lesz megerősített hír. Bocsánat a kifejezésért, az egyházunkban van egy ilyen kifejezés, hogy bolond az a harangozó, aki előre tüzet harangoz. Tehát ezt lezárom ennyivel. A másik dolog, amiről a másik kavics, amit bedobtatok, ez a Gulyás-féle műsor. Most fölteszem a kérdést: ha ő a közmédiában szerepelne, ott lenne az ő műsora, olyan lenne a nézettsége, mint amilyen most? Mert vannak emberek, akik elvből, csípőből visszautasítanak sok mindent, ami a közmédiával kapcsolatos. Most ezen kell fáradozni a vezérigazgató asszonynak és nagyon sokaknak, amikor próbálnak új műsorstruktúrákat és a régi műsorokat új köntösbe öltöztetve megjelenni a képernyőn, ami a mai hírözön világban nem egyszerű dolog. A harmadik, én örülök annak, hogy a vallási műsorok a legkülönbözőbb átalakulásokon mentek át, és annak is, hogy új műsorok jelentek meg. Ezek a műsorok, például a Mező Misi műsora is azért nagyon érdekes számomra is, mint aki volt gyakorló lelkész, hogy sok mindenre azt mondják, ami a hittel, a lelkülettel kapcsolatos, hogy hát a papnak, a lelkésznek az a dolga, hogy azt mondja, azzal kapcsolatosan. Viszont egy világember, egy zenész, egy előadóművész, ha azt mondja, akkor arra már másképpen kapják fel az emberek a fejüket, az már egészen másképpen, hogy mondjam, ül le, mintha azt hivatásból, hivatásban lévő lekész mondaná. A másik az utolsó, a vezérigazgató asszonynak a beszámolója elkészítése nem lesz egyszerű, mert ő félidőben vette át ezt a hivatalt, és van egy időszak, ami a vezérigazgató asszony előtt volt, és van egy időszak, ami a vezérigazgató asszony időszaka, amikor már ő is meghatározó szerepet vállalt mindenben, töltött be mindenben. Viszont nekünk megvan a kódexünk és megvannak a kialakított elveink, amelyek szerint a korábbi beszámolókat mi vártuk és értékeltük. Bízom benne, hogy ez a kettő a vezérigazgató asszony jelenléte nyilván egy új színfolt, és a mi, akikről benne vagyunk ebben a testületben, több vagy kevesebb ideje, hosszabb vagy rövidebb ideje már egy megadott szisztémarendszer módszer szerint dolgozunk. És ezzel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mandátumunk ennek a testületnek jövő év március 31-én lejár. Tehát mindenképpen úgy kell a vezérigazgatói beszámolót szerintem rendeznünk, úgy kell ennek a végére járnunk, szavazni, hogy még ez a testület szavazzon, mert nyilvánvaló változás lesz a testületben, és azok, akik bekerülnek, nem biztos, hogy teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy hogyan és miként működik ez, mondom újra a Közszolgálati Kódex alapját. Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Én nagyon köszönöm Szalai Lászlónak a hozzászólását. Több olyan pontja is volt, ami nagyon megvilágító mindannyiunk számára, mind gyakorlati, mind elvi szempontból. Akár nézettségi eset, tehát ez is fontos volt, azt nagy erővel húznám alá, hogy vajon tényleg ez az egyensúly, ami az új elemek behozása, a régi megmaradás, hogy ez tényleg egy nagyon izgalmas kérdés, erről megint csak érdemes lenne majd valamikor beszélgetnünk, hogy ez hogyan jön elő. És Laci, nagyon köszönöm, hogy ezt behoztad a gondolkodásunkba, mert ez valóban egy igazi dilemma. Tehát ez igazi dilemma lehet ilyenkor, hogy kit nyerünk, kit veszítünk. Illetve az is, amit említettél, mert az egész közmédiának a társadalmi pozícióját érinti, és ahogyan azt hiszem, valahogy úgy fogalmazta, hogy valakik elvből nem néznek ilyen műsort, nagyon nagy hiba egyébként, hogyha elvből nem nézek valamit, de ez egy olyan valódi szempont, amit említettél, amivel valóban nekünk, mint testületnek is meg kell küzdenünk. Emlékezzetek vissza, emlékezzenek vissza, hogy azt a testület mindig is fontos feladatának tartotta, nemcsak azt, hogy egymás között értékeljük a közmédiát, hanem ki-ki a maga területén legyen a közmédiának a szószólója. Tehát, hogy magyarán minél szélesebb körben megfogalmazzuk, hogy a közmédiát kell és érdemes és lehet is nézni. És az, amit a technika, tehát a határidőkre mondtál, ez megint csak nagyon fontos. Tehát nyilván abban az egyeztetésben, ami most elindult vezérigazgató asszonnyal, hiszen most ennek is az volt a célja, hogy kapjon vezérigazgató asszony egy benyomást arról, hogy milyen típusúak a gondolkodásaink itt a testületben. Ennek az egyeztetésnek az is része, és én ezt fel is tudom ajánlani vezérigazgató asszonynak, hogy amikor készül maga a beszámoló, akkor üljünk le nyugodtan akár nem is feltétlenül az ülés keretében is, és tekintsük át ahogyan Szalai tagtársunk említette volt, hogy melyek azok a rutinok, melyek azok a sztenderdek, amelyek alapján szoktunk mi beszélni, tehát ez így lehetne. Illetve ami a határidőt illeti, hogy ott kell nagyon bölcsnek lennünk, hogy a leadási határidő, az február 28-a, ha jól emlékezem. Tehát van egy február 28-i határidő, és nekünk van ilyen értelemben egy március 31-i határidőnk, tehát amikor valóban célszerű volna befejeznünk a dolgot.
Balogh László, a Közszolgálat Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Így van, igen. A vezérigazgató asszonnyal át fogjuk beszélni. Ezt egyrészt megpróbáljuk most is megtenni.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Az a kérésem egyrészt, hogyha lehet az ütemezést kicsit korábbra hozni, az már nekünk könnyebbség, illetve a mi számunkra pedig azt jelenti, hogy márciusban egy intenzív ülésezéssel tudjuk ezt megoldani, hiszen két ülésben általában meg tudjuk a szükséges beszélgetést ejteni, és a szavazást is. Tehát nekünk az nagy segítség volna, hogyha ezt akár csak február közepéig, hogyha előre lehet hozni, hogyha megkapjuk első olvasatban, akkor mi ezt február közepén meg tudjuk tárgyalni, vissza tudjuk adni még egy szempontok érvényesítésére, és hogyha a legvéglegesebb verziót megkapjuk március elején, amiről már úgy tudunk beszélni egymás között, hogy ez már döntést tudunk érlelni benne, akkor ezt a március 31-et tudjuk tartani. Tehát én ebben kérem a vezérigazgató asszonynak az együttműködését, hogy ezt próbáljuk meg ilyen módon, mert akkor valóban egy koherens komplex módon lesz. És az is valóban egy sajátos helyzet, hogy a vezérigazgató asszony beszámol egy évről, amelyiknek az egyharmadában volt ő ott. Ugyanakkor azt meg kell mondanom, hogy visszautalva Dobos Menyhért vezérigazgató úrral való jó kapcsolatunkra. A tekintetben nem aggódom, hogy az ő időszakának az információi és dolog, hogy ne épülnének be kellő módon, tehát szerintem jó szívvel vállalható lesz az is. Úgyhogy ezeket vetném fel, és nagyon köszönöm még egyszer Laci ezeket a felvetéseiket, mert nagyon fontosak voltak. Parancsoljon, vezérigazgató asszony!
Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató nonprofit Zrt. vezérigazgatója:
Köszönöm szépen. Egyrészt hálás vagyok mindazért a segítségért, amit egy ilyen vaskos beszámoló összeállítása során kapok önöktől, és természetesen az ex vezérigazgató úrtól. Én csak egyetlen egy szempontot tennék hozzá ahhoz a beszélgetéshez, aminek a tapasztalatait köszönöm szépen, hogy megosztották velem. Hogyha csak a táblát nézem, 16 csatornája van a közmédiának. És ezen még nincsenek is rajta az online csatornák. Azok az újak, amik nem a negyvenes-ötvenes, hanem az alatta lévő korosztályoknál lesz egyre intenzívebb használatban és egyre népszerűbb. Ha csak ezt a 16 csatornát nézzük, akkor ez a közmédia nemcsak az M1, nemcsak a Duna, hanem ez így együtt. Tehát 16 lábat legyenek kedvesek vizsgálni. Mindegyikben igyekszünk megfelelni, és alapvető szempontunk az, hogy értéket teremtünk, értéket őrzünk, hitelesek leszünk, és mindig megbízhatóak, gyorsak, pontosak. Ez így mind együtt a közmédia, és nemcsak az M1, és nemcsak a Kossuth Rádió, és nemcsak az M4 Sport.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen, és az együttműködési készséget is, és hadd nyugtassam meg vezérigazgató asszonyt a tekintetben, hogy amikor a legélesebb vitáink is zajlanak adott esetben a testületben egy-egy eleméről a közmédiának, meglepetés, ezek a hírműsorok természetesen. Akkor mindig arra konkludálunk egyébként a viták kapcsán, hogy ebben lehet, hogy akár egyetnemértésünk, vagy akár a kritikai megjegyzéseink akár túlsúlyban is lehetnek, de mi mindig az egészet nézzük. És mindig azt mondjuk, hogy igenis azokat a missziókat, amelyeket ellát a közmédiának ez a tizenegynehány része, ezeknek az egészéről kell beszélnünk, amikor a közmédiáról van szó. Tehát én magam személy szerint is a legingerültebben szoktam különböző kinti közéleti vitában reagálni, amikor valaki azt mondja, hogy közmédia, és ezt egy-egy műsorra szűkíti le. És akkor mindig megkérdezzük, és a Bartók Rádió, és az M5 és sorolhatnám tovább. Tehát magyarán ebben a testület rendkívüli módon elkötelezett, hogy ebben a közmédiát méltányosan és mértékkel védje, amennyire csak lehetséges. Úgyhogy köszönöm szépen, vezérigazgató asszonynak a közreműködést. Örömmel látjuk a következő napirendi pontunknál, ami valóban összefügg ezzel.
A napirendi pontot lezárom és az újat kezdem.
- napirendi pont
Amely napirendi pont egy levelezéshez kapcsolódik, amelyben én magam is ott valamit próbáltam meg, egy nagyon nehéz feladatot kaptunk, egy megkeresést kaptunk. Ugye emlékeznek rá a tagtársak, hogy létezik a közérték testület, amely a közmédia csatornájának a közértékét mérlegeli. Annyi különbséggel a mi testületünkhöz képest, az egyik különbség az az, hogy ez nem egy egyéves időszakról szóló értékelés, hanem az adott csatornának a hosszabb távban való pozícionálását, pozícióját méri fel. Gazdasági kérdésekről, ugye mi sosem beszélünk, de a közérték-testület gazdasági kérdésekről is beszél, magyarán a befektetés mennyire térül meg. Most így nagyon egyszerűen fogalmazva, ráfordítás, nem befektető ráfordítás ennyiben, és a közérték-testületnek van egy ilyen folyamatos felülvizsgálati munkája. A közérték-testület ugye úgy áll össze, hogy abban többen is, három testület delegál. Az elnök úr által képviselt kuratórium, az NMHH talán, ő adja az elnököt is, és a mi testületünk is delegál. Ugye mi Radetzky tagtársunkat delegáltuk, és rábíztuk, hogy a mi álláspontunkat képviselje. Most egy olyan megkeresést kaptam, hogy őszintén szólva picit furcsállottam, hogy őszinte legyek, ami azzal fordult a testületünkhöz október elején, hogy október végéig adjunk ilyen teljesen apró periférikus témában szakvéleményt, vagy értékelést, miszerint az M1-es csatorna egészének a működése, beleértve a gazdálkodást is, a közmédia teljes online jelenléte, vagy lényegében teljes online jelenléte, és a Parlament tévé. Na most én őszintén szólva nem láttam funkcionálisnak ezért egy külön testületi ülést összehívni, hiszen nem volt jól érzékelhető, ezért abban maradtam önmagammal, ha úgy tetszik, hogy a következő ülésünkre ezt behozom azzal, hogy természetesen Radetzky úr, hogyha a közérték-testület ülésezik, akkor tudja képviselni az álláspontunkat. Én a ma reggel kiküldött anyagból annyit tettem, semmi mást nem csináltam, mint hogy nagyon-nagyon nagy vonalakban, másfél oldalra sűrítve összeírtam, hogy miket szoktunk ezekről a kérdésekről mondani. Nem kell határozatot hoznunk, ez nagyon fontos. Tehát, hogy nekünk annyi a dolgunk, hogy ezt végig gondoljuk, Radetzky úrnak adjunk impulzusokat. Radetzky úr ezt tudja képviselni a közérték-testületben. Úgyhogy, ha bármi van, még akkor ennek van egy felülvizsgálati testülete, amelyben a három elnök van jelen, még sosem volt ilyen. Őrizze meg a közérték-testület ezt a jó szokását kívánom, a továbbiakban is, és akkor ilyen módon tudunk erről érdemben beszélni. Ebben az anyagban a parlament tévéről nem szerepel egy szó sem révén, hogy arról még sosem beszéltünk, emlékezetem szerint testületi ülésen. Én magam végig, nyilván emlékszem is, de végignézettem az összes korábbi határozatunkat. Én abból vettem ki a fő pontokat, az az én kérésem a testületi tagokhoz, hogyha van valami a szívükön, lelkükön, gondolkodásukban, amit úgy érzik, hogy Radetzky úrnak adjunk át ebből a korábbi években megfogalmazott elemekből, akkor ezt tegyük meg, de erről most azért sem láttam értelmét erről különösebb beszélgetés vitát folytatni, mert mintegy 2-3 hónap múlva ezt meg fogjuk csinálni a beszámoló kapcsán. Tehát ez teljes körű. Tehát most ezt előre hozni az M1-et, ezt én őszintén szólva nem láttam teljesen racionálisnak, remélem nem döntöttem rosszul ebben, és vezérigazgató asszonynak pedig azt gondolom, nyugodtan megígérhetjük, vagy mondhatjuk, hogy ezeket az észrevételeket önnek is eljuttatjuk, bár én csodálkozva néztem, hogy nem szerepelt ebben a levelezésben a közérték-testület részéről, de minden lehetséges természetesen. Parancsoljon Radetzky úr és utána mindenkit kérek.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen! Elnök úr, abban egészíteném ki a te történeti összefoglalásodat, hogy a közérték-testületnek van egy opcionális joga, amibe kiválaszt olyan médiaelemeket a portfólióból, amiket eddig még nem minősített. Kötelező jellegű azonban, és ezt már a múltkor is elmondtam, egy-egy új portfólióelemnek a beindításakor egy ilyen értékarányos ár-érték arányos elemzést adni. Így volt ez az M5-ösnél például, mint az első feladatunk. Ugye a korábbi években egy kicsit, mint a forró krumplit, úgy dobáltuk az érték-testületben a portfólió elemeket, és az M1-est mindig háttérbe toltuk, mert valóban ez az egyik legnehezebb terület megvizsgálni. Én is csodálkoztam egyébként, mert ez az anyag olyan alapos és annyira jó, hogy meggyőződésem volt, hogy ez zömében a médiaszolgáltató munkatársainak az összeállításából jött létre, de nincs rajta aláírás, tehát ezek szerint valószínűleg az elnök úr a saját csapatával a médiahatóságnál állította össze a meglévő anyagokból. Mindenesetre mindenkinek ajánlom a figyelmébe, és én ebből idéztem, mert én azt hittem, hogy egyébként azért mondtam, hogy két témát össze lehet kapcsolni, egy általános beszámolót, és azért ment az egész ügy egy kicsit ma az M1-re, mert itt ma ez az érték-testület ülésén ez lesz az egyik legfontosabb terület. És hát ugye minél szélesebb egy anyag, annál könnyebb benne hiányokat találni. Ezért vetettem én azt föl, hogy nagyon helyes, hogy ilyen részletesen az M1-nek a költségét a köztestület elé is szánjuk, amit korábban egyébként nem kaptunk meg, és én ebből rögtön észrevettem, hogy nem ismerjük az alvállalkozóknak, ami egyébként 6 milliárd forint, azoknak a nevesítését, hogy kik azok a beszállítók, pedig teljesen logikus, én magam is rájöhettem volna, hogy ebben a jelentős részben a külhoni szolgáltatók is benne vannak, hála Istennek, hogy őket is ezen a területen tudja finanszírozni a közmédia. De ennek ellenére én majd föl fogom vetni az érték-testületnél, hogy érdemes egyébként a beszállítóknak a dolgát is megnézni. Hiszen ez az anyag, amit itt kaptunk kedves kollégák, azért ez egy nagyon izgalmas anyag, mert részben azt is megmutatja, hogy a csatornák között milyen az egy perc előállítási költség, ez egy nagyon izgalmas terület, amikor megnézzük, hogy mennyibe kerül az M5-nek egy perce, mennyibe kerül a Duna TV-nek egy perc, és mennyibe kerül az M1-nek egy perce. És ez igazolja azt a felvetésünket, amit korábban a közmédiával kapcsolatban elmondtunk, hogy sokkal többet kellene arányaiban fordítani az M5 gyártott műsoraiba. Látszik is, hogy milyen alacsony költségszinten dolgozik a többihez képest. Pedig ugye ez egy sikersorozat, ez egy siker csatornája a közmédiának, és egyre többen, egyre többen csüngünk azon a területen. Úgyhogy én remélem, hogy mindenki számára egy nagyon tanulságos anyagot tudtunk minden területen itt elolvasni az egyről, általában az online felületekről, és hát erről a bizonyos parlamenti csatornáról is, amit én úgy gondolom, hogy nagyon kevesen hallgatnak. Én megpróbáltam ennek kapcsán egyébként beletekinteni, hogy most sok-e az a 160 vagy 200 millió forint, amit ennek a csatornának a fenntartására tartunk, és ez valóban ár-érték arányban megéri-e, hogy van-e olyan ember, aki innen tájékozódik, és nem pedig az egyébként széles skálából, ezt nem tudom. De én úgy gondolom, hogy azt a palettát érdemes fenntartani, azt a széles palettát, ami eddig megvan, mert ez egy színfolt abban, hogy helyszíni közvetítéssel lehet információhoz hozzájutni. És a költségek egyébként nem a sugárzási költségből és az ottani személyzeti költségekből erednek, hanem a közben sugárzott zenének a jogdíjai azok, amik ezt a csatornát megterhelik. Ez is egy érdekes dolog, hogyha csönd lenne, nem lenne ilyen költség. Viszont, ha csönd lenne, akkor meg nincs meg a folyamatosság. Ez gondolom, ez szerkesztői feladat, de egyébként a közmédia szempontjából összességében ez elenyésző költség. A legizgalmasabb ebben, talán egy-két dologra felhívnám a figyelmet, ami érdekes, hátha nem mindenki olvasta el közülünk. Énnekem, nekem, azt hiszem, illett mélységében átolvasni, és én is tettem hozzá néhány anyagot. Ugye azt mondja ez az elemzés, és most megint az M1-re tekintek vissza, megpróbálja a magyar hírszolgáltatásban helyre tenni az M1-et. És itt a Nielsen közösségmérésnek az eredményét hozza, mi tudjuk, hogy 1990 óta gyakorlatilag Magyarországon jelen van, és tényleg hiteles az ő szolgáltatásuk, hiszen egy panel szisztémával működő felületen nézi. Az egy kicsit más kérdés, hogy ebben az anyagban a hírcsatornák és a hírszolgáltatás csak négy, hogy is mondjam, szereplő vonatkozásban hasonlítja össze az M1, a Hír TV, a Pesti TV és az Euronews magyar nyelvű adása, ami ráadásul nincs is benne a nézőben, csak az első három. Lehet, hogy érdemes lenne az egyéb hírszolgálatokhoz is hasonlítani egyébként ezt az elérhetőséget ezen a területen, de nincs nagy jelentősége, csak legfeljebb érdemes megjegyezni, hogy azért a teljes palettát érdemes nézni, még akkor is, hogyha egyértelműen hitelesnek, én magam is, meg sokan, akik itt vagyunk, meg szerintem egyértelműen a magyar közmédiát tartjuk. Mert itt valóban kontroll alatt lehet tartani a híreket, és hát ha lehet, hogy túlóvatossággal az időpontot és a gyorsaságot tekintve, de én úgy gondolom, hogy ez hiteles. Azonkívül ugye felvetettem az előbb, hogy érdemes a külső beszállítóknak a költségarányát is megnézni. Ez hozzátartozik az ár-érték aránynak a vizsgálata, hogy mennyi a hozzáadott érték, és mennyi a vásárolt. Ezt a kereskedelemben, a gazdaságban úgy írják, hogy az elábé, az eladott áruk, a beszerzett áruknak a továbbadása, illetve a hozzáadott érték milyen arányú. Én magam részéről túlmenően a Kárpát-medencei beszállítókat, én azért azt gondolom, hogy kell törekedni arra, hogy azt a rendkívül magas technikai színvonalat és szakmai tudást, ami egyébként a közmédiában van, azt arányaiban jobban kell használni, és kevesebb külsőt kell igénybe venni, mert egyébként azokat meg kevésbé tudjuk kontrollálni. Összességében egyébként a leglényegesebb dolga a 3.11-es pontja ennek a beszámolónak, amelyik a költségár értékarányt mondja. És itt vetítenék arra a megjegyzésre, amit elnök úr mondott, hogy én magam sem tudom az elnök úrnak, a Szadai Károly elnök úrnak a levelében az első kérdést értelmezni, hogy mit gondolunk a közszolgálatiságról, mert erről mi egy önálló fejezetben egyébként egy éves munka alapján véleményt mondunk. Az érték-testületnek valóban pénzügyi szempontokat kell elsősorban figyelembe venni. Ha van idejük a kollégáknak vagy szaktársaknak, akkor nagyon ajánlom megnézni ezeket a számadatokat, ami egyébként tényleg az értékről szólt. Az online felületeknek a költsége arányaiban túl kicsi egyébként az egész közmédia költségében. Én azt hiszem, ez az arány, de folyamatosan erről beszélünk, hogy erre a felületre minél nagyobb figyelmet és nagyobb finanszírozást is kell biztosítani. Van itt egyetlenegy szakmai hiba, én ezt azért itt elmondom, és persze máshol is, hogy az online felületeknél a költségekben az értékcsökkenést is figyelembe veszi. Ugye az értékcsökkenésnek az elszámolása az nem ide tartozik, mert az értékcsökkenést, hogyha költségként tekintek, az a másik oldalon, a mérlegekben bevételként, amortizációs bevételként jelenik meg, tehát nem szabad ezt a költséget ilyen szempontból figyelembe venni. Összességében én ezt olvastam ki ebből az anyagból, és természetesen szívesen képviselek minden olyan álláspontot, amit a köztestület tagjai az előzetesen megküldött anyaggal kapcsolatban rám bíznak.
Köszönöm szépen, elnök úr.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen, és azt hiszem, ez a rövid exkluzív meggyőzhetett minket arról, hogy Radetzky tagtársunk alapos munkával képviseli a testületben általában elhangzott felvetéseket, de segítsük az ő munkáját. Azt javaslom, tehát ha van olyan szempont, amit megfogalmaznánk, vagy amire kérnénk, hogy fogalmazza meg, amikor valamikor majd biztos szólsz nekünk, ülésezik a közérték-testület, akkor ezt persze tegyük meg, szóval kérem is, hogyha valakinek van még valamilyen felvetése, akár az M1 csatornáról szóló közérdekű testületi anyag, akár az online platformokról szóló anyag, akár a Parlament Rádió, az előzőekben tévét mondtam, elnézést kérek. Ha a Parlament Rádióhoz kapcsolódik, akkor tegyük meg és adjunk muníciót a tagtársunk számára, aki egyébként csak emlékeztetek rá, mindig becsülettel be is számol utólag is arról, hogy mi volt a közérték-testületben, tehát egy folyamatos információs csatornát jelent nekünk. Nem tudom, hogy az elhangzottakhoz képest, a leírtakhoz képest, vagy ahhoz képest, amiket a korábbi anyagok tartalmaznak, illetve amiket összefoglaltam belőlük, van-e olyan impulzus, amit adjunk még Radetzky tagtársunknak? Parancsoljanak, parancsoljatok!
Jelenleg nem látok jelentkezést, ezt annak az egyértelmű kifejezéseként tekintem, hogy de Papp úr, parancsolj!
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Nekem csak egy rövid megjegyzésem lenne. Itt van ez a határozat, vagy ez a tervezet, amit átküldtetek. Itt egyrészt van egy elírás benne, az egyes pontnál. Mindegy, ez egy ilyen apróság, tartalmilag annyi megjegyzésem lenne, hogy a legutolsó pontban, a 7-es pontban ott van a végére egy olyan, hogy nagyon hasznos volna olyan empirikus kutatási anyagok megismerése, amelyek kellő objektivitással mutatják meg az M1 által megcélzott közösség reflexióját. És itt van egy zárójel, ami így fogalmaz, hogy lényegében a teljes magyar és magyarországi népesség, itt valahogy azért explicitebben fogalmaznék, hogy most persze nem tudom, ez a teljes magyar, ez a Kárpát-medencei magyar?
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Igen, igen.
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Merthogy itt én egyértelműbben fogalmaznék, hogy a külhoni magyarok is jelenjenek meg, hiszen az M1-nek az egyik célcsoportja az a határokon túl él, tehát az ő véleményük is fontos lett.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Igen, ez volt, nagyon röviden akartam fogalmazni ebben.
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Ne legyen expliciten, mert az, hogy teljes magyar, azt így is lehet érteni, meg úgy is.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Világos. De nagyon fontos számomra, azért azt jelezném, ez nem egy határozat, semmi ilyesmi. Ez egy összefoglalás Radetzky úr számára annak, amiről mi beszélgetni szoktunk.
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Igen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Itt tehát csak ezt akartam jelezni, és ezek mind szerepelnek.
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Igen, összefoglaló, én így fogalmaztam.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Tehát magyarán, akkor én kérem is Radetzky urat, hogy akkor ezt a részt értsd így, ahogyan Attila mondta. Tehát a jelenlegi magyarországi határokon kívül élő magyarok és a magyarországi határon belül élő nem magyar etnikumokra is vonatkozik ez, hiszen mindkettő célcsoportja az M1-es csatornának is. Köszönöm szépen a pontosítást.
Van-e még fölvetés? Amennyiben nincsen, akkor valóban bizalmunk mind a kognitív, mind a morális integritásodban töretlen, kedves tagtársunk, tehát akkor kérlek, hogy képviselj minket.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönjük szépen. Akkor lezárom ezt a naprendi pontot is. Eljutottunk az egyebekhez, nem tudom, van-e valakinek egyebeknél valami hozzátennivalója.
Köszönöm a részvételt, közben látom teljesen jogos megjegyzését Katának, hogy igen, tehát valóban jobb, ha ez korábban érkezik oda, egy ilyen anyag. Ez egy vívódás volt, hogy milyen anyag szülessen egyáltalán. Mert hogy ugye olyat kérdeztek tőlünk, amire folyamatosan válaszolunk, tehát ez egy kicsit fura volt, de köszönöm szépen ezt a figyelmeztetést, ennek igyekszünk majd megfelelni. Amennyiben nincs, akkor úgy zárom le az ülést, hogy egyrészről megköszönöm vezérigazgató asszonynak, hogy részt vett az ülésen, segítette a munkákat. Köszönöm elnök úrnak a részvételét. Köszönöm a titkárság munkatársainak a támogatását, ami újfent nagyon hasznos volt és célirányos. Tagtársaimnak köszönöm a részvételt, és azt kérem, hogy ne menjen el még senki, mert egy technikai egyeztetést kellene majd tartanunk ezek alapján is az ütemezésekről.
Ezzel az ülést lezárom, köszönjük szépen.
K.m.f.
Jegyzőkönyvet hitelesítették:
Dr. Fábri György Erős Kinga Andrea Gyurta Dániel
elnök testületi tag testületi tag