2023. február 8. ülés jegyzőkönyve

KSZKA-A/34-4/2023/III/1.

Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma
1088 Budapest, Bródy Sándor utca 5-7.

 

KÖZSZOLGÁLATI TESTÜLET ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE

 2023.02.08.

 (hangfelvétel alapján készült, nyelvhelyességi szempontból korrektúrázva, szó szerinti leirat)

                                                                                 

 

Ideje:                                           14.00

Jelen vannak:                               a Közszolgálati Testület tagjai és a meghívottak

Az ülést vezeti:                             Dr. Fábri György elnök

Napirendi pontok:                         A honlapra feltett változat szerint

Jegyzőkönyv hitelesítők:               Elnök és két tag   

 

 

Testület tagjai:

 

1. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia                       Szikora József

2. Magyarországi Református Egyház                              Szalai László

3. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége              Heisler András

4. Magyarországi Evangélikus Egyház                             Dr. Fábri György

5. Magyar Tudományos Akadémia                                  Dr. Papp Z. Attila

6. Magyar Olimpiai Bizottság                                         Gyurta Dániel

7. Magyar Rektori Konferencia                                       Perjés Fanni Viktória

8. Kisvárosok Szövetsége                                               Szitár Szabolcs Imre

9. Centrum Studiorum                                                    Zsigmond József

10. Nagycsaládosok Országos Egyesülete                        Kardosné Gyurkó Katalin

11. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége            Sáfrány Margit

12. Magyar Írószövetség                                                Erős Kinga Andrea

13. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara                          Radetzky Jenő

14. Magyar Művészeti Akadémia                                    Gózon Ákos

15. Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége Egyesület                    Gugán János

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Kedves tagtársak! Köszöntve mindenkit, megnyitom mai ülésünket, melyet hibrid módon oldunk meg. Jó néhányan itt vannak fizikailag is jelen, jó néhányan virtuálisan, Skype-on keresztül vannak jelen. Mindenkit ugyanazzal a szeretettel és nagyrabecsüléssel üdvözlök természetesen.

Kezdésképpen a létszámot állapítom meg. Eleve már néhányan jelezték, hogy Skype-on tudnak csak részt venni, illetve Sáfrány Margit jelezte, hogy ő egyáltalán semmilyen módon nem tud részt venni az ülésen. Most megállapítom, hogy akik jelezték a fizikai ittlétüket, jelenlétüket, közülük majdnem mindenki itt van, még Kingát várjuk, de ő is meg fog érkezni reménység szerint. Skype-ot jelzett Kardosné Gyurkó Kata, ő már be is jelentkezett, tehát ő is itt van velünk. Perjés Fanni Skype-on lesz. Fannit is köszöntöm. Szalai László Skype-on lesz. Őt is láttuk már, őt is köszöntöm. Szitár Szabolcs itt van személyesen, tehát ő nem. Ellenben Zsigmond József Skype-ot jelzett, és azt hiszem, hogy Józsi itt vagy, ugye?

 

Zsigmond József, a Közszolgálati Testület tagja:

Igen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. Úgy látom, hogy így meg is vagyunk. Szikora József meg fog jelenni, rövidesen személyesen, illetve Zsigmond József jelezte, hogy fél négyig tud itt lenni köztünk. Ezennel megállapítom, hogy határozatképes a testület, és majdnem teljes létszámban itt is van, tehát bőven határozatképesek vagyunk  

A jegyzőkönyv hitelesítést Szitár Szabolcs esetleg az egyik aki vállalja és Gyurta Dániel a másik. Köszönöm. Ki az, aki egyetért velük? Kérem, kézfeltartással jelezzük!

Támogatjuk. Van-e valaki ellene? Nincs. Köszönöm a felajánlkozást és köszönöm az előre elvégzett munkát.

Első pontként a napirendről szavazunk, ahogy ezt korábban megbeszéltük és ki is küldtük. Két napirendi pontunk lenne összesen, első helyen a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. 2022. év vezérigazgatói beszámolójának megtárgyalása, meglátjuk, meddig jutunk el a megtárgyalásban, akár nagyon előre is juthatunk, illetve a kettes számú pont az az egyebek napirendi pont. Kérdezem, hogy van-e valakinek más napirendi pont javaslata? Van-e valaki, aki nem ért egyet bármelyik napirendi ponttal? Amennyiben nincs, akkor az eredeti napirendi pontjavaslatot bocsátom szavazásra. Kérem, aki egyetért a napirendi pontokkal, kézfenntartással jelezze! Van, aki nem ért egyet? Úgy látom, teljes az egyetértés.

Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk a napirendet.

 

1. napirendi pont

 

Akkor rá is térünk az első napirendi pontra. Emlékeztetőül mondom, főleg a jegyzőkönyv kedvéért, hiszen valamennyien valamilyen módon részt vettünk. Tehát az előző alkalommal már volt módunk vezérigazgató asszonnyal végigbeszélni a beszámolót, melynek során kérdések is megfogalmazódtak, ezeket összefoglalva el is juttattam hozzá, ő is itt jegyzetelt, és ezek a kérdésekre való válaszokat be is építette a beszámoló szövegébe, ezért én a következőt javaslom. Érzékelve azért a múltkori alkalommal a beszélgetés menetét, illetve a korábbi évek tapasztalatai alapján, és a hatékonyság kedvéért én a következő metódust javaslom a megtárgyalásra. Azt javaslom, hogy első körben tekintsük át, hogy van-e olyan kérdés, amit valaki felvetett, és nem kapott rá választ, erről beszéljünk egy-két szót, hiszen az már része volt a gondolkodásunknak. A következő szakaszban én azt javaslom, hogy azokat a szempontokat, azokat a tematikai egységet vegyük elő, amelyekben meglehetősen általános az egyetértésünk és pozitív megítélésünk a múltkori beszélgetés alapján is, hiszen ezek mindenképpen kerüljenek szóba. Nagyon fontosnak tartom emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy a beszámoló tárgyalásánál nem egyszerűen az a lényeges, hogy most éppen kritizálunk valamit vagy nem kritizálunk, hanem nekünk visszajelzést kell adnunk egyfelől a közmédia számára, tehát a pozitív visszajelzés is ugyanolyan értékű visszajelzés, mint a negatív, tehát ne szabódjunk attól, hogyha pozitív visszajelzést adunk, hiszen ezzel meg tudunk erősíteni jó folyamatokat, amiket látunk. Valamint az is dolgunk, hiszen egyrészt maga az ülés is a jegyzőkönyvvel, szó szerinti jegyzőkönyvvel is elérhető, illetve van egy szóbeli, van egy bocsánat, szöveges kiegészítés is a határozatunkhoz, hogy kifelé is jelezzük, mit tartunk jónak, követendőnek, helyénvalónak, tehát ez segíti a közszolgálati média, a közszolgálati médiaszolgáltatás kifelé való kommunikációját. Ezért tartom lényegesnek, hogy arról mindenképpen beszéljünk, amely kérdéseket egyöntetűen jónak, helyesnek, tendenciákat követendőnek tartunk. És ezután vegyük elő azokat a pontokat, azokat a kérdéseket, amelyekben, talán mondhatom, hogy hagyományosan is lehetnek véleményeltéréseink, illetve amelyek a közmédiával kapcsolatban fölvetnek olyan kérdéseket, amelyekben diszkusszióra van szükség. Ha jónak tűnik ez a metódus, akkor én ezt javallom, hiszen akkor biztosan szóba tud kerülni minden a mai alkalommal. Kérdezem ezért első körben, hogy azokban a felvetett kérdésekben, amelyek itt megfogalmazódtak az előző alkalommal, csak emlékeztetőül, tényleg valóban csak címszavanként mondom. Szóba kerültek olyan kommunikációs kérdések, hogy a Bartók rádió Prima Primissimájának a megemlítése, vagy a különböző ilyen pozitív tartalmaknak a még mélyebb kifejtése. Az M2-es csatornánál nagyon erőteljesen rákérdeztünk: annak a nézettségi, illetve tartalom viszonya milyen. Rákérdeztünk arra is, hogy a különböző nézettségi számok, amelyek kedvezően alakultak, hogy ennek milyen okát látja a közmédia, milyen tényezőket vetít fel. Szóba került a határon túl, a külhoni nézettségnek a mérhetősége, mérése. Ehhez egy külön anyag is érkezett, egy korábbi anyag, amely részben érinti ezt, de ugye konkrét nézettségmérés nincsen, ugye ezt tudjuk, de azért valamilyen kiegészítő információt kaptunk. Szóba került még a kiemelt műsor, ilyen mondjuk, a labdarúgó világbajnokság esetén például az, hogy a négy évvel korábbihoz képesti nézettségek hogyan alakultak. Ez is egy érdekes szempont, erre is kaptunk adatokat a kiegészítés során, illetve még ami szóba került a klasszikus nézettségi, illetve a letöltöttségi adatoknak az összevetése és ennek a feldolgozása. Erre is kaptunk információkat. Szóba került az a kérdés is, hogy hogyan kezeli a közmédia azt a helyzetet, amire utalt vezérigazgató asszony, hogy a politikai műsorok esetében az ellenzéki pártok képviselői gyakorlatilag nem jelennek meg, tehát nem mennek el a hívások ellenére sem. Tehát nem töltötték ki azokat a műsorperceket, amelyek rájuk voltak szabva. Szóval, hogy erre valamit, erre mi a közmédiának a reakciója. Szóba került az is, hogy vajon az a szakértői kör, amely megszólal a közmédiában, az mennyire tekinthető kiegyensúlyozottnak, mennyire nem. Erre is egy általános közelítést kaptunk. Illetve nagy hangsúllyal kérdeztünk rá a közmédia társadalmi kommunikációs pozícióira, hogy azt hogyan lehetne erősíteni. Erre kaptunk elemeket. Az az én kérdésem, nyilván elsősorban azoktól, akik az egyes szempontokat fölvetették, hogy a kapott válaszok, vagy ennek fényében a frissített verziója a beszámolónak, az ad-e elegendő információt a kérdésfeltevések kapcsán, hogy látjátok? Parancsolj, Heisler András.

 

Heisler András, a Közszolgálati Testület tagja:

Csak azért akarok szót kérni, mert hát egyrészt rendkívül gyors reakciót kaptunk, és alapos reakciót kaptunk vezérigazgató asszonytól tényleg nagyon rövid határideje volt. Lehet, hogy emiatt is, vagy lehet, hogy az én figyelmetlenségem miatt, ugye én felvetettem a zsidó keresztény - ezt meg is írtam neked elnök úr -, a zsidó keresztény párbeszédre való odafigyelés fontosságát, és ezt mintha nem láttam volna visszajelezni a módosított anyagban. Ennyit szerettem volna jelezni.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Igen. Elnök úr?

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Vezérigazgató asszony nincs itt, de ugye ez a beszámoló az elmúlt évről szól, tehát az én információim szerint ő vette ezt a lapot, de nyilván nem az elmúlt évben a hiányát, vagy a meglétét, nincs mód. Hát ennek most hol lenne a helye, hogy volt egy fölvetés? Nyilván a következő időszakban erre jobban, legalábbis nekem ilyen fajta visszajelzéseim vannak.

 

 

 

 

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Én úgy gondolom egyébként, hogy konkrét műsoremlítés nem történt meg, tehát hogy akkor mégis itt volt ilyen, de szerintem a beszélgetésből egyértelmű volt. Én köszönöm, hogy ezt fölvetetted.

 

Heisler András, a Közszolgálat Testület tagja:

Jó, köszönöm szépen, ez így jó nekem.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Igen. További fölvetések, vagy további reakciók arra, hogy mire kaptunk és milyen válaszokat? Attila?

 

Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:

Nekem csak egy rövid reakcióm lenne. Itt láttam ezt az anyagot, amit elküldtek a határon túli magyarok médiafogyasztásával kapcsolatosan. Hát persze, ez egy jó áttekintés, de ugyanakkor látjuk, hogy ez meglehetősen régi. Egyrészt fölvetném, hogy ha nem is ilyen egységes szempont szerint, de az egyes határon túli régiókban azért készültek felmérések, tehát vannak ennél sokkal frissebb adatok is. Másrészt újra fölvetném, ezt már ilyen-olyan körökben már fölvetettem, hogy én azt gondolom, hogy azért fontos lenne valamilyen módon, hogyha nem is olyan módszerekkel a külhoni médiafogyasztást követni, ahogy mondjuk Magyarországon történik, mert ennek technikai akadályai is lehetnek, de valamilyen módon egy ilyen naprakészebb médiafogyasztási dolgot mindenképpen jó lenne megtervezni és megvalósítani. Hát ebben most, mint akár Akadémia vagy mint kutatóintézet, ezt is többször elmondtam, hogy partnerek lennénk, de a határon túli régiókban is elég sok olyan intézmény van, aki ezt szakszerűen meg tudja, vagy el tudná végezni, úgyhogy jó lenne, hogyha valahogy frissebb adatok is rendelkezésre állnának.

 

 

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Feljegyeztem ezt is. További? Zsigmond József, parancsoljon. Zsigmond!

 

Zsigmond József, a Közszolgálati Testület tagja:

Igen, köszönöm szépen, Zsigmond József Sepsziszentgyörgy. Azt hiszem, hogy az előttem lévőt kiegészítve nagyjából azonosulni tudok a felvetődött gondolatokkal, illetve még azzal egészíteném ki, hogy az online tér az naponta mondja, hogy mit látnak. Egyébként ahogy a múltkor is mondtam, nagyon dicséretes, ahogy jelen van például a közmédia az online térben. Nekem nagyon tetszik, különböző felületeken ott naponta látják, hogy ki honnan fogyasztja az információt. Tehát hogyha erre vonatkozóan is kaphatnánk valamilyen információt, az nagyszerű lenne. Tehát én is úgy gondolom, hogy azért ennél frissebb, pár órás adatok is vannak akár, de nyilván nem várok egy nagy kutatást az online történetből, de legalább hozzávetőleges információt az elmúlt egy évben, hogy mi történt, azt azért úgy gondolom, hogy jogos elvárásként fogalmazódik meg. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György a Közszolgálati Testület elnöke:

Igen, köszönöm. További megjegyzések az anyag kiegészítéseiről, vagy módosításairól esetleg?

Amíg a gondolkodás zajlik, én úgy látom, magam vetettem fel, tehát érzékeltük azt a problémát, ami a különböző pártok szereplési aktivitásában megvan. Erre válaszként azt kaptuk, hogy nagyon helyénvalóan is, és például a beszélgetésben is vezérigazgató asszony kitért, hogy természetesen a közmédia nyitottsága továbbra is megvan arra, hogy a különböző irányú politikai csoportok képviselői megjelenjenek a közmédiában. Igazándiból, amit már itt a helyszínen is én fölvetettem, és utána így össze is foglaltam, hogy ez helyénvaló és jó, de hogy ezen kívül lát-e a közmédia valamilyen lehetőséget arra, hogy ösztönözze ezt a fajta ottlétet. Nyilván az is egy teljesen valid közelítés, azt mondani, hogy hát mi nyitottak vagyunk, ha jönnek, örömmel fogadjuk őket, de ennél maga a probléma az mélyebb. Tehát azért az egy nagyon komoly probléma, úgy gondolom, hogy a nemzeti közösségnek egy meglehetősen fajsúlyos része, tehát úgy tetszik, milliós nagyságrendű választópolgárt képviselő politikusok, valamiért mégis úgy látják, hogy ez nem szükséges a számukra, vagy nem jó a számukra, vagy nem élnek ezzel. Tehát erre valamiképpen, nyilván nem nekem kell kitalálnom, ezt a közmédiának kéne valamit kezdeményezni, hogy léteznek-e egyéb kezdeményezések erre, vagy létezhetnek-e, szerintem helyénvaló volna, hogyha léteznének, ezt ki lehet találni. Most nem arra gondolok, hogy vegyek igénybe mediációt, mint egy rossz párkapcsolatban. Ezzel nem akarom a mediációkat semmilyen módon sem lebecsülni, de ez talán egy kicsit más típusú kapcsolat, tehát akár azzal, hogy magát a kérdést problematizálva készíteni műsorokat például, hogy arról beszélni, hogy miért nem. Ez például egy médiához illő dolog lehetne, hogy erről valamit. Erről akár erősebb kutatásokat kész csinálni. Akár például, most csak így hirtelen, nem helyettük akarok kitalálni, csak ilyen impressziókat mondok, hogy esetleg ez ügyben egy széleskörű felmérést is készítenek. Mit szólnak azok az emberek, akiket képviselnek ezek a politikusok, hogy miért nincsenek ott, miért vannak ott? Tehát lehet, hogy ezek nem a jó ötletek, de hogy valami ötlet az kellene, ez egyszerűen nem fenntartható állapot. Úgy gondolom, ez nem fenntartható állapot. Valamiképpen ebben előre kellene mozdulni. Az előre mozdulásnak pedig egy aktív, párbeszéd, gesztusok, kezdeményezések lehetnek az útjai, és akkor ez azért is jó lehet egyébként, mert így ki-ki szembesülhet önmagával is. Tehát, hogy nehogy félreértés legyen, nem az, sőt, a leghatározottabban azt gondolom, hogy annál rosszabb stratégia nem létezik, minthogy valaki elzárkózik a megnyilvánulás lehetőségeitől. Ez valószínűleg nem célszerű stratégia. Egy média esetében semmiképpen nem célszerű stratégia. Nem is beszélve arról, hogyha komolyan vesszük a médiának a szerepét, azért ennek megvannak ilyen általánosan elvi megfogalmazásai, mert maga az anyag is általános elvi megfogalmazásokat tesz. Tehát a média azért kap mindenféle jogosítványt, mert hogy neki jogai vannak ahhoz, hogy a közönséget tájékoztassa. Aki a közönségért dolgozik, jegyzem meg a közönség pénzéből, hívjuk őket például politikusoknak adott esetben, nekik kötelességük rendelkezésre állni. Ez nem egyszerűen kívánságműsor, hogy nem tetszik nekem és nem megyek oda. Rendelkezésre kell állni. Nyilván, hogyha valami kifogásai vannak azzal a médiával szemben, akkor azt fogalmazza ott meg, vagy legyen egyértelmű, nyilvános. De egy ilyen helyzet nem. Szóval az elemi demokratikus alapérzékem tiltakozik ez ellen, hogy fennmaradjon egy ilyen helyzet. Tehát akkor valamiképpen ezeket a politikusokat kell szembesíteni azzal, hogy miért nem jönnek el? Radetzky úr!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Elnök úr, ugye ezt tényként állapítjuk meg, hiszen a vezérigazgató asszony beszámolójában tényként rögzítettük, hogy hány ezer meghívásra nem reagáltak? Ezt szerintem ebben az anyagban ezt érvényesíteni kell is. Mi ezt szomorúan állapítjuk meg, hogy ez így van. A kérdésedre, amelyik, hogy mit lehetne tenni, mit kellene tenni, arra egy kicsit a jövőképre, és egy kicsit visszautalva is tudnék egy választ adni. Mi sokszor kritizáltuk, és sajnos ez nem igazán javult, hogy a szakértői kört kellene bővíteni, mert az egyébként valamilyen módon segítené ezeknek a politikusoknak is a megjelenését. Erre is az volt a válasz egy korábbi beszélgetés kapcsán, hogy nagyon nehéz a szakértőket a média elé hívni, de még mindig könnyebb véleményem szerint, mint a politikusokat arra rábeszélni, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és tisztességes, demokratikus körülmények között ütköztessék az álláspontokat. Magyarul, amikor azt mondom, hogy az elmúlt évben, az elmúlt években még mindig nem elég széles a szakértői köröknek a listája, vagy talán nincs egyensúlyban egyben a jövőre tekintően is mondom, hogy ez egy módszer lehetne arra, hogy ha itt kezdene a közmédia egy ilyenfajta akciót, akkor valószínűleg a politikusokat is rá lehetne vezetni arra, hogy szólaljanak meg. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. Szalai László parancsol!

 

Szalai László, a Közszolgálati Testület tagja:

Nekem az a véleményem, hogy olyan hatalmas a közmédiával szemben az ellenzéknek az ellenállása, hogy azt a falat nagyon nehéz áttörni. Tehát lehet, amit Jenő mond, hogy szakértők segítségével bővítve a kört, talán ezt a falat át lehet törni, de én azt mondom, hogy az előítélet a legfontosabb, ami ennek az oka, és az előítéletnek a falait lebontani bármilyen szinten, az nagyon nehéz. Meg kell próbálni természetesen, de a politikusnak érezni kellene neki, mint a levegő az embernek, mint az oxigén, olyan, szüksége van arra, hogy szerepeljen a közmédiában, hogy a választói hallják őt és az ő programját. És majd a választói előtt kell neki nyilatkoznia, hogy valóban meghívták? Elment? Nem ment el? Miért? A szavazók majd a szavazataikkal fogják ezt valamilyen szinten, hogy mondjam, értékelni. Tehát én azt mondom, hogy az a legnehezebb, hogy az előítéletnek a félelmetes falait lebontani. Ennek a módját kell megtalálni.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Azt hiszem nagyon egy irányba beszéltünk ezekben az ügyekben, hogy valamiképpen itt ez egy óriási nehézségű feladat, ez persze teljesen egyértelmű a közmédia számára, de valamiképpen ebben előre kell lépni, mert maga ez a helyzet, ez nem tartható. Sem egyébként, még média szempontból sem tartható, mert hát ugye annál unalmasabb médiát, hogy ugyanazt újra meg újra hallani, hát az nem egy nagy esztétikai élvezet, őszintén szólva, meg hát valóban a mindenfajta médiának, és közben különösen az az alapvető demokratikus funkciója így sérül, ami a politikai közösség egészének a megjelenését kell, hogy szolgálja, és annak teret adjon. Tehát ez teret ad, de nincsenek ott a téren, hiszen a téradás az féloldalassá válik. Tehát valamit, amivel tényleg lépni kell, valamit tenni kell. Nyilván a mi eszközünk az nem lehet ennél más, mint hogy felhívjuk a figyelmet, hogy ez fontos volna, hogy itt kezdeményezések legyenek, hát bizakodjunk, hogy a média készítőinek van annyi judíciuma, hogy a jó eszközöket megtalálják rá. Jó, és akkor tulajdonképpen Radetzky Jenő már említette a szakértői körnek a kérdése. Ugye az anyag is úgy egészült ki, a vezérigazgató asszony által átküldött kiegészítés, hogy nyitott arra a közmédia, hogy a különböző közintézmények, egyetemek, Akadémia stb. szakértőket, kutatókat ajánljanak a beszélgetős műsorokba, ez jó. De a beszélgetős műsorok szerkesztői esetleg hívhatnak is, tehát az jó, hogyha ajánlanak mások, akkor ők meg keresnek még intenzívebben, és még szélesebb körben. Én tényleg igyekszem, az előítéleteket nagyon nehéz levetkőzni. Mikor bekapcsolom ezeket az ilyen szakértői műsorokat esténként, és meglátom a listákat, helyenként rögtön tovább kapcsolok, mert pontosan tudom, mi fog elhangzani, mert már öregember vagyok, sokat hallottam sokaktól. Ha egyszer nincs ott egy vitahelyzet, akkor minek azt végighallgatni? Egy vitahelyzet hoz ki az emberekből új dolgokat. Hogyha ugyanazokkal ül le, akikkel mindig egyet szokott érteni, hát abból olyan sok új dolog nem jön ki, úgy gondolom. Tehát itt esetleg a szerkesztőknek az aktivitása az sokat segítene ebben. És nyilván majd vissza fog térni más kérdések kapcsán is.

Jó, van-e még valami, ami esetleg itt fölmerült a válaszok, kiegészítések kapcsán? Mert én magam egyébként úgy látom, és ezt csak megköszönni tudom, hogy azért a felvetett kérdéseink jelentős részére valóban korrekt kiegészítéseket kaptunk válaszokat. Tehát ezt csak megköszöni lehet. És valóban rövid volt, nagyon rövid idő alatt is küldte el vezérigazgató asszonyt tehát ez egy aktív, jó lépés volt. Parancsolj!

 

Heisler András, a Közszolgálati Testület tagja:

Nem szeretem, ha valaki rátapad egy témára. De, amit az előbb mondtam, azért itt a válaszok között más megjegyzése van. A kérést Altorjai Anita vezérigazgató asszony továbbította a területért felelős szerkesztőség vezetőjének. Tehát az én jelzésemet is mondjuk ennyiben, hogyha visszaigazolja, az nekem megnyugtató lehetne. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. Egy nagy hangsúllyal akkor felhívjuk erre a figyelmét, ez természetes. Parancsoljanak!

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Akkor, hogyha már befejeztétek ezt a kört.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Ezt a kört szerintem igen.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Gondolkodtam, hogy megszólaljak-e, de miután az életem felét a kamera egyik oldalán, a másik felét, a másik oldalán voltam, zárójelben, és nem befolyásolva azért muszáj elmondanom, hogy amikor a kamera másik felén voltam, mármint az optika előtt, én mindig minden meghívásnak eleget tettem. És leginkább azokban a kihívásokban vettem részt, amikor olyanok voltak velem szemben a kérdezők, akik mondjuk a távollétemben még pejoratív megjegyzéseket is tettek rólam. Nem titok, ez MDF, meg a Klubrádió, meg hasonlók ügyben. Tehát, hogyha itt megfogalmazzuk azt, hogy mit tehetnek a közmédia dolgozói, akkor azt is meg kell fogalmaznunk, hogy milyen az a közszereplő, aki egyszerűen nemet mond, és nem egyet, hanem hallottuk, több ezer ilyen van, de ne felejtsük el, hogy több ezren el is mentek, mert az nem igaz, hogy csak egyfajta volt. Ott a rádióban az Ütköző meg a többi. Tehát ne essünk abba a hibába, hogy ez abszolút nem volt jelen. Jelen volt, de nagyságrendekben ennyien mondtak nemet. És most a kamera másik oldaláról: voltak olyan élményeim, amikor különböző közszereplők azt mondták, hogy jövök, de akkor, hogy ezt nem kérdezheted meg és én erről akarok beszélni. Na, ennek a veszélye is megvan, tehát ez egy - ahogy mondtátok - egy komplex ügy. Én is jobban örülnék neki, hogyha ez így kiteljesedne. De ezek azért mindenféleképpen valamilyen formában szakmailag körbejárható témák. A másik az is csak egy megjegyzés, hogy már az előző vezérigazgató úr is kérte az általatok delegált szervezeteket is, meg az elnök asszony is, már az első megszólalásnál is mondta, hogy hát igen, a szakértői, hogyha lenne. Most megkérdeztem elnök asszonytól, hogy mennyi jött vissza ezekből a kérésekből, hát nem tudott mondani számot, hogy mennyi javaslat jött vissza. Tehát én azt hiszem, hogy itt a nyitottság megvan, élni kell vele. Mind a két témában. Zárójelben és nem befolyásolva.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Igen, az biztos, a magam rendkívüli szerény tapasztalataim alapján mindig az volt a legélvezetesebb interjúszituáció, amikor olyasvalaki készített interjút, beszélgetést, akiről pontosan tudtam, hogy rosszat akar, mert az egy igazi kihívás, tehát az egy intellektuálisan is és mindenhogyan kihívás. Közszereplőket nem gondolom, hogy az az általános megjegyzés, amit tettünk, és többen ebben egyetértettünk, hogy elvárható a közpénzből élő közszereplőktől, hogy a média hívását, minden média hívását fogadják el. Tehát szerintem ez egy alapvető álláspont. Ha pedig nem teszik ezt meg, akkor azt nagyon erősen meg kell tudni indokolni. Tehát azt szerintem érdemes megtenni, de hogyha valaki mondjuk azt mondja, hogy az a médiaközeg olyan, amiben nem látja értelmét, vagy úgyis megvágják, vagy satöbbi, tehát mindenfajta érv lehetséges, akkor ezt el kell mondani, akkor ezt meg kell jeleníteni és ez egy respektálható szempont lehet. Hát azt én nem tudom, nézem a közmédia műsorát, sőt hallgatom a közmédia műsorait, el nem tudom képzelni, hogy van olyan műsor, ahol az interjúalany esetleg megmondja vagy a stábja, hogy mit kérdezzenek tőle és ott más nem hangzik el. Én ezt egyetlen napon sem tudom, pénteken végképp nem tudom elképzelni, hogy így legyen a közmédiában, de péntek reggelenként, de biztos vagyok benne, hogy mindenütt az autonóm kérdezés valósul meg. Ezt szinte biztosan én is így hallom a műsor minden apró rezdüléseiből a magam részéről. De egyébként zárójelben, amit mondtál, ezt már nem ironikusan mondom, hanem komolyan. A világon nincs olyan nem közmédia, hanem bármilyen kereskedelmi önálló média, amely bizonyos szint fölött, tehát mondjuk az Amerikai Egyesült Államok elnökétől bármit nem lehet megkérdezni. Pedig ott a médiaszabadság igen jelentős, de azért meglehet, csak legközelebb nem fogják meghívni. Nyilván ez az a kérdés, hogy mennyire széles ez a sáv. A kérdés tulajdonképpen ez azt gondolom, hogy médiatörténetileg nézve, hogy mennyire széles ez a sáv, ahol szabadon tud mozogni az interjúadó. Ami pedig én nagy kört azért lovagolnék ezen a szakértői kérdésen, mert szerintem ez kulcskérdés. Nagyon nagy kulcskérdés. Tehát el tudom képzelni azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem ad le egy szakértő listát a közmédia részére, hogy kiket hívjanak meg. De szerintem ez a lista létezik. Ezt úgy hívják, hogy a kutatói névsor. Ahonnan egészen nyugodtan, vagy az egyetemekről is mondhatnám, de ezt mondhatnám az irodalomról is. Tehát egyszerűen ott vannak azok az emberek, akik részei ezeknek a szakmai csoportoknak, elit csoportoknak. Sőt, valójában még mindegyikről azt is lehet tudni, személyes ízléstől vagy bármitől függetlenül, hogy ki mennyit ér. Mármint szakmailag értem. Ezt azért úgy lehet tudni. Még ha nem is írják le, de ezt lehet tudni. Itt én szerintem a szerkesztőknek bőségesen van rá módjuk. Tehát mondok egy konkrét példát erre. Tavalyi évben ez talán a múltkor is szóba került énszerintem, de azért most is szeretném hangsúlyozni. Ugye a tavalyi évben egy fantasztikus dolog volt megítélésem szerint a magyar történettudomány és a kulturális emlékezet és minden szempontjából az Árpád-kori kutatásokról egy nagyon nagyszerű kiállításnak az előkészítése Székesfehérvárott. Aminek kapcsán tényleg egészen elképedve néztem azt a műsort. Ugye ennek kapcsán volt egy vita, mármint a szakmai vita, ahol az Akadémia kutatói nagyon éles ellenvéleményt fogalmaztak meg bizonyos tematikával kapcsolatban. Magyarul; született egy műsor, amely műsorban kizárólag azokat hívták meg, akik egy másik álláspontot képviseltek. Ott teljesen nyilvános volt, hogy kik a résztvevők. Ennél nyilvánosabb nem lehetett. Nyilvános vita volt erről és senkit nem hívtak meg azok közül, akik úgy, mint egy mellékesen jegyzem meg az Akadémiát, leginkább fémjelző tudósok voltak. Tehát azt gondolom, hogy ez egy szerkesztői felelősség. Ez egy szerkesztői felelősség. Ezért aztán egy irányba, és az Akadémiára elég dehonesztáló megjegyzésekkel telített volt ez a beszélgetés. És nem arról van szó, hogy nem akartak elmenni a többiek, hanem egyszerűen azt gondolom, ezek szerkesztői kérdések. És a közmédia figyelmébe ajánlhatjuk a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Írószövetség, az egyetemi oktatói nyilvántartások, és a többi kristályát, bőven van ott ember, akiket meg lehet hívni. Bőven van ott ember. Anélkül, hogy bármelyik szervezetnek kéne külön ajánlania. Én nem tudom, hogy van köztünk, aki szerkesztőként működik életében, szerintem a szerkesztőknek például munkája az, hogy ennek utánanézzen. Az ő munkája is tud lenni. munkaköri kötelezettség, ugyan fizetést is kap érte, ezért. Parancsoljatok! Megszólítottam két szervezetet.

 

Erős Kinga, a Közszolgálati Testület tagja:

Hadd szóljak ehhez hozzá, mert kétszer is úgy éreztem, hogy meg lettem szólítva. Ez valóban egy nagyon fontos és olyan kérdés, ami mellett nem lehet elmenni. Én azért pozitívumokra is felhívnám a figyelmet. Szóval, hogy van egy-két kirívó eset, amiről fontos, hogy beszéljünk, és jó is, hogy beszélünk róla pont azért, hogy lehetőleg ne ismétlődjenek meg. De én például személyesen, az én személyes tapasztalatom az, hogy rendszeresen megszoktak az M5 csatorna Duna TV szerkesztői keresni azzal, hogy a, b, c témában, Jókai, Madách satöbbi, most csak mondom itt, Kölcsey és az elmúlt másfél hónap eseményei kapcsán ajánljak szakértőt, olyan irodalomtörténészt, aki annak a területnek a kutatója, ismeri, ért hozzá. Szóval azért ilyen pozitív tapasztalataim nekem vannak az elmúlt időszakból, amiket azért tartok fontosnak elmondani, hogy nyilván vannak fiaskók és nagyon kézenfekvő a fiaskókról beszélni, de közben meg van a háttérben egy olyan aprómunka is, ami szerintem figyelemre méltó, és én nagyon örülök minden ilyen érdeklődő megkeresésnek, hogy kéne két Jókai szakértő vagy két Madách szakértőt is ajánljon, mert nyilván egy szerkesztő nem tudja fejből, nem látja át olyan szinten azt a területet. Nem tudom nálatok ez hogy van, de én, a magunk részéről ezt tudom mondani. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálat Testület elnöke:

Köszönöm. Gózon Ákos!

 

Gózon Ákos, a Közszolgálati Testület tagja:

Köszönöm szépen. Meg tudom erősíteni, tehát speciális helyzetben vagyok, hiszen ugye tavaly októberig műsorkészítőként nyilván nagyon sok ilyen jellegű helyzetet is megtapasztaltam. Tehát, hogy milyen az, amikor egy vitaműsorban különböző feleket kell hívni, illetve október óta pedig a másik oldalról, a Magyar Művészeti Akadémiához érkező ilyen kérésekkel. És megerősíthetem, hogy vannak ilyen szerkesztői kérések, tehát kimondottan konkrétan adott témához, nem egyszer, hogy ha nevesíteni kell az M5-től vagy a Bartók rádiótól, hogy tévé és rádió is legyen példaként itt úgy érkezik az MMA-hoz a kérés, hogy művészeti témákban lehetőleg olyan embereket ajánljunk, akik nem feltétlenül egyazon véleményt képviselnek, tehát különböző szempontból. Nyilván ez nem klasszikus vitahelyzet, nem olyan, mint amikor mondjuk, kormány-ellenzék vitázik, de mondjuk egy adott művészeti kérdésről, különböző oldalról, különböző megközelítésből tudnak szólni. Tehát én azt hiszem, hogy legalábbis ezen a területen megvan az igény a különféle vélemények bemutatására és szerintem ez nagyon helyes. Egyébként az ismeretterjesztő tudományos műsorokban is azért többségében én azt tapasztalom, hogy megpróbálják jól körüljárni az adott kérdést. Hát nyilván vannak ugye ilyen kellemetlen, rosszul sikerült szerkesztői megoldások, hát ezeket egyedileg azt hiszem a szakmai felelős vezetőknek majd figyelemmel kell kísérni és meg kell előzni. Ami pedig ugye, hogy egy kicsit visszakanyarodva a közéleti vitáknak a lehetőségére, meg arra, hogy ki jön el a műsorba, ki nem, ugye a múltkor én már erre tettem egy megjegyzést, hogy ha nagyon magas színvonalú a közmédia, akkor szerintem a politikusoknak kínos, hogyha nem vesznek részt olyan diskurzusban, amit a közmédia kínál, de azt nagyon jó felvetésnek tartom elnök úrtól, amit hallhattunk, hogy legyen itt valamiféle mediáció, esetleg legyenek olyanfajta konferenciák, tudományos alkalmak, ahol, tehát nem biztos, hogy ezt a műsorban és konkrét műsorszerkesztés keretében kell elkezdeni ezt a közeledést, lehet, hogy meg kell teremteni azokat a tudományos, konferencia jellegű vagy háttér jellegű alkalmakat, ahol tisztázni lehet ezeket a félreértéseket vagy ezeket a nézetkülönbségeket, például ellenzéki pártok és közmédia között, és így akkor talán a következő lépésként már a műsoromban a meghívást is nagyobb valószínűséggel fogadják el. Persze, természetesen akkor, hogyha politikai érdekük ezt úgy kívánja, és nem az önképük meghatározásához kell az, hogy őket bántja a közmédia. Mert biztos, hogy ilyenfajta megközelítés is van. Ezt szintén korábban ott dolgozóként legalábbis vélelmeztük, hogy így fogalmazzak. De a mediációt nagyon fontosnak tartom, és talán ajánlásként meg is fogalmazhatjuk. És talán azt is, hogyha mi valamilyen módon ebben részt tudunk venni, akkor támogassuk az ilyenfajta közeledést.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. Kinga!

 

Erős Kinga, a Közszolgálati Testület tagja:

Bocsánat, csak reagálnék erre, amit Ákos mondott, mert azért emlékezzünk vissza arra, és az én személyes tapasztalatom, és lehet, hogy mások is ülnek itt, akik ezt tapasztalták, hogy azért mondjuk olyan 15-20 évvel ezelőtt nem volt az olyan egyértelmű, hogy mondjuk egy művészeti műsorban ilyenfajta kiegyensúlyozottsági törekvés van-e? Különböző kánonok megjelenítése mentén például. Lehet, hogy ez az én naivitásom, de úgy gondolom, hogy a művészeti életben már és a műsorok szerkesztése kapcsán is én érzékelek egy ilyen jó értelemben vett nyitottságot, azt, hogy ez majd, hogy fog tovább gyűrűzni a politikai bugyrok felé, az nyilván egy sokkal összetettebb kérdés. És Ákos itt említette, és azért mielőtt itt nagy ajánlásokat tennénk, azért én elgondolkodnék, hogy mit lehet kezdeni azzal, akinek az identitás formálásában szerepet játszik az, hogy hogyan viszonyul a közmédiához. Mert innentől kezdve ez sokkal nehezebb kérdés, amikor már identitás kérdésként vetődik fel a probléma. Én például, most lehet, hogy nagyon meredek lesz, amit mondok, el tudnék képzelni egy olyan műsort, ami pont erről az oldalról közelíti meg a témát, mert valahol itt érzem a kutyát meg a gödröt, meg az ásót, ami mellette van. Csak ennyit szerettem volna mondani.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Szikora úr és aztán Radetzky úr.

 

Szikora József, a Közszolgálat Testület tagja:

Köszönöm szépen. Igazából Kinga első megszólalásához szeretnék csatlakozni annak az egyházi vagy kimondottan a katolikus egyház vonatkozásában és a közmédia mellett, mert amennyire én tapasztalom, igazán meghívnak embereket, ilyen papot is, meg olyan papot is, meg nem papot is és számos esetben felmerül, hogy az egyik pap azt mondja, hogy miért őt hívták meg, miért nem engem. Az egyik felekezet azt mondja, hogy miért nem az én emberem jelent ott meg, de hát igen. Keresztények között ilyen nem lehetne, de van. De nem baj ez. Ezzel azt akarom mondani, hogy sokkal fontosabbnak és értékesebbnek látom a közmédia ilyen irányú erőfeszítéseit és gyakorlatát, mint az ezzel kapcsolatos, akár joggal felvethető hiányosságokat. Ez az egyik állításom. A másik, hogy érdemes ennek kontextusában a szerkesztői felelősség mellett a szerkesztői autonómiát is, a szerkesztői szuverenitást is, mint értéket fölvetni, annak az esélyét a számára megadni, a szerkesztő számára, hogy a Közszolgálati Kódex figyelembevételével mondjuk értékrendje van és az adott esetben előfordulhat, most nem akarok persze szélsőségeket mondani, nyilván az Akadémia nem tartozik ide, de lehet, hogy valakit vagy valakiket azért nem hív meg, mert nem tartja alkalmasnak arra, hogy a Közszolgálati Kódex értékrendje mellett vagy abba beleillően tudna érvelni vagy viselkedni. Hát ez nyilván szélsőséges, ami a mondanivalóm lényege, hogy efeletti gondolkodásunkban adjunk esélyt a szerkesztői autonómiának is. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Radetzky úr!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Köszönöm szépen. A két tagtársunknak a megszólalását egyáltalán nem látom ellentétesnek a felvetéssel, sőt annak alátámasztására szolgált, hiszen mind a két esetben azt mondtátok, hogy a szerkesztő kereste meg. Hát ezt keressük mi. És óvnám magunkat attól, hogy mi, a Közszolgálati Testület tagjai ajánljanak szakértőket. A Laci ebbe az irányba próbált talán valamilyen jelzést tenni. De én még ezt sem szeretném fölvállalni a saját szervezetünk dolgába, mert pontosan a szerkesztőnek kell az elmondottak alapján, és itt van a jó példa, keresse meg az ő témájához illő és annak megfelelő, mindkét oldal irányába megszólaló szakértőt. És Jóska is erre erősített rá. A szerkesztői szabadság és a szerkesztői felelősség és az elkötelezettség megoldhatja ezt a kérdést, hogy mindkét irányba vagy akár több irányba is, mert nemcsak két pontja van ennek a témának, hanem kör alakban nagyon sokfajta véleményt lehetne becsatornázni. Örülök, hogy ezt a kérdést fölvetettük és erről is beszélünk. Én a magam részéről azért azt hadd mondjam meg, hogy tavaly is elmondtam, idén is elmondom, hogy a gazdasági témákban való megszólalásban sokkal kevesebb a közvetlen megkeresés. Talán a kultúra vagy a művészet vagy éppen a vallás sokkal jobban adja magát, hogy ilyen szempontból a szerkesztő válogasson. A gazdasági életben sokkal több szereplőt kellene szerkesztői oldalról bevonni. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Többször is előfordult most, többen is említettétek a szerkesztőknek a szerepét, hogy ez nagyon lényeges. A szerkesztői autonómia az egy kulcsfogalom. De, mint minden autonómia a világon, az egy másik dologgal jár együtt, a szerkesztői felelősséggel. Az az autonómia a legitim, amely felelősséggel jár együtt. Tehát azért miközben nagyon lényeges, hogy valóban a szerkesztőknek kell is, hogy legyen egy kellő mozgástere, de azért az számonkérhető, hogy ezzel a mozgástérrel hogy éltek és hogy nem éltek, az számon kérhető. És nagyon lényeges, elsősorban minőségi, sőt szinte kizárólag minőségi oldalról. Nem először mondom ezt itt. Őszintén szólva lényegesen kevésbé, túl is léptünk már ezen, mert a szakértőkről beszélünk. Most az, hogy a közéleti politikusok, hogy meg, mint vannak vagy nincsenek, ezzel is kell foglalkoznunk, de lényegesen fontosabbnak tartom ezt a bizonyos szakértői közelítést, hiszen a szakértők azok, akik tudnak segíteni. Mi a média feladata? Most ez a része. Segíteni mindannyiunkat a tájékozódásban. Őszintén szólva az, hogy politikus bárhonnan is gyütt, mit mond meg, mit nem mond, az kit miben fog segíteni, élénk szkepsziseim vannak ez ügyben. De hogy a szakértői kör minél szélesebb körű legyen, egyrészről minél validáltabb tudást és minél többféle tudáselemnek az együttes megjelenése legyen meg, ezt én kulcsfontosságúnak tartom, mert ez segít minket ahhoz, hogy a kulturális tájékozódásunkban, kultúrafogyasztásunkban, gazdasági döntéseinkben, társadalmi döntéseinkben, egyéni életünk döntéseiben tudjunk jól lépni. És ha már Jóska, szóba hoztad a katolikus egyház dolgot, tehát, azért én azt látom, és ez kifejezetten üdítő a számomra, hogy amikor olyan nagy rendezvények voltak, mint mondjuk a pápalátogatás, nyilván a pápalátogatás egy eleme volt az Eucharisztia rendezvénynek, akkor ott azt láttam, figyelve nagyon a szakkommentátorokat, tehát így mondom, a szakkommentátorok, tehát az atyákat, teológusokat, akik közvetítettek, kifejezetten érzékelhető volt, akár még az egymástól valamelyest eltérő teológiai látás is, amivel ott voltak, de ez nagyon jót tett az egésznek. Kifejezetten jót tett neki, hogy láthattuk, hogy milyen módon lehet megközelíteni egy-egy kérdést és szerintem ez lehet a média vonzerő, hogy azt mondom, hogy akkor igen, van egy élénkség, van egy frissesség az egészben, nem kell nyilvánosan ütni-verni egymást. Művészeti kérdésekben már van a művészettörténetben, voltak olyan helyzetek, színházi előadások vagy egyebek, amikor jól elgyepálták egymást a különböző ízlésű emberek, de egyáltalán a különböző szempontok, ahogyan fogalmaztál a különböző kánonoknak a megjelenése, ezeknek a mélyebb megismerése, ezek közötti döntés lehetősége van felkínálásra. Ez kulcsfontosságú. És ez a szerkesztői felelősség, hogy ez valóban jelenjen meg. Ez a szerkesztői felelősség és én most hangsúlyosan és nem, igen, nem feltétlenül közéleti témákról beszéltem, hanem mindezekről a szaktudást igénylő és szaktudásban belefoglalható témákról. Az, hogy szavazz rám vagy szavazz a másikra, ez egy fontos döntés lehet négyévente. Kevésbé tartom izgalmasnak, mint például az, hogy mit gondolunk a magyar középkorról. Az egy lényegesen izgalmasabb kérdés megítélésem szerint. És talán több értelme is van arról beszélgetni. Attila, parancsolj!

 

Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:

Igen, hát én egyrészt örülök, hogy ez a téma újra és újra előjön, de másrészt meg nem örülök, mert állandóan mondjuk, hogy itt valamit változtatni kellene már egy-két éve, és mégsem történik változás. Én annyival bővíteném ki, amit itt az előbbiekben hallottunk, amit Radetzky úr is mondott, hogy én azt gondolom, hogy nemcsak a gazdasági téma, hanem bármilyen téma kapcsán fontos lenne, hogy az a szakértői kör, akit meghívnak, az az egésznek a kontextusát valahogy jelenítse meg. Mondjak egy, vagy nem tudom, most részletbe nem megyek, még a múlt ülésen, amikor készültem, az egyik műsor, amit néznünk kellett, itt a Hagyatékról van szó. Nem mondok részleteket, csak a személyes benyomásomat mondom. Szó van egy olyan költőről az egyik műsorban, aki nekem úgymond a legkedvesebb költőm és hát először is egy történész beszél róla, hát persze, szíve joga bárkinek. Végül is, hogyha meghívják, egy történész beszél és ilyeneket hallok, hogy iszik, mint a kefekötő, hogy ő alkoholista, hogy nem tudom én, a legzüllöttebb ember satöbbi. Hát hogyha teszem azt, én csak ezeket tudtam volna erről a költőről, eszembe nem jutna, hogy valaha tőle verset olvassak. Csak azt akarom mondani és majd hogyha valamelyik ülésen, ha részletesen beszélünk ezekről, akkor nyilván itt erről még lehetne beszélni. Tehát, hogy még egy ilyen szinten is visszaköszön az, hogy miért pont egy történésznek kell egy kiemelt, nagyon híres költőről beszélni, vagy miért csak neki, akkor részletezem. Miért nem három irodalomtörténész, akik esetleg másképp viszonyulnak bizonyos irodalmi kánonokhoz, akkor az úgy már sokkal érdekesebb lett volna. Nem akarok belemenni, ezzel csak jelezni akarnám, hogy nemcsak a közéleti témák kapcsán, és nemcsak a gazdaság, hanem még ilyen szinten is szerintem a szerkesztőknek nagyon nagy felelőssége lenne.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Szikora József szerkesztők védelme!

 

Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:

Köszönöm szépen, csak egy rövid, hogy ez meg arra hívja fel, arra is felhívja a figyelmünket, hogy a közmédia felelős azért is, hogy mennyire ül fel különböző divatok vonatára. Mert ez most, amit éppen hallottunk, ez kifejezetten divat, hogy lerántani a leplet a költőkről és elmondani, hogy mi történt a hálószobájukban meg stb. És a közmédiának, de mindenki másnak is, de a közmédiának kiemelt felelőssége van vagy lenne a tekintetben, hogy ezeket a divatokat elkerülje. Köszönöm.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Legalábbis pufferolja. Parancsolj!

 

Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:

Nem, csak erre gondoltam, hogy a kontextus nincs ott, és akkor jönnek csak az ilyen puffogtatások. Tehát ezért lenne fontos olyan szakértői kör, aki ezt az univerzumot, ha úgy tetszik jelenítse meg, és azon belül helyezze el.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Igen, köszönöm. Valóban, amikor a Hagyaték sorozatról beszélünk, akkor énnekem is ott lesz néhány felvetés atekintetben.

Jó. Ehhez a szakértők témakörhöz van-e még valami hozzátennivaló?

Ha nincs, akkor persze jegyzeteltem és kellő módon össze is foglalom majd. Azt javaslom, hogy van-e még valami, ami a feltett kérdések közül, úgy látjuk, úgy látjátok? Ez egy reflexió, szerintem médiaelemzésből érdekes. Én ugye rákérdeztem arra, hogy a nagy sportesemények nézettsége, hogy működik. Volt egy ilyen érzésem és ez be is jött egyébként, hogy érdekes módon csökkent. Tehát a tavalyi labdarúgó világbajnokságnak a nézettsége a négy évvel korábbihoz képest az kisebb. Nem nagyon kisebb, de mérhető százalékokban. Ez csak egy általánosan érdekes kérdés, nem a közmédiára vonatkozik egyébként, hanem egyáltalán, hogy a különböző érdeklődések hogyan változnak. Ez szerintem egy érdekes dolog. De az is benne volt ebben, amit írtak. Tehát az általános érdeklődés. Ez csak egy ilyen érdekes impresszió.

Azt javaslom, hogy a következő nagy egységre menjünk át: általános benyomásaink. Tehát, ami nem egyes részkérdéseket érint. Parancsolj Ákos!

 

Gózon Ákos, a Közszolgálati Testület tagja:

Bocsánat, csak egy felvetést nagyon röviden szeretnék. Ugye én a múltkor rákérdeztem a nézettség, hallgatottság kapcsán arra, hogy nemcsak az on-demand vagy nemcsak az oner, hanem az on-demand és annak a multiplikálása, hogy ennek a nyomon követése hogyan, miként történik. Ugye itt kaptunk egy nagyon érdekes és valóban nagyon informatív választ a különböző, a közmédiához tartozó oldalak korosztályos felhasználói összetételéről, ami nagyon informatív, de talán érdemes egy következő beszámolóban még tovább menni ennél, amire az én eredeti kérdésem vonatkozott volna, hogy amikor megszületik egy műsortartalom, ami ugye látható vagy hallható lesz elsőre, aztán ismétlése is van természetesen, akkor utána a Médiaklikkről azt mennyien töltik le, illetve, hogy a különböző megosztások révén hány emberhez jut el, hogy ezt a harmadik szintet vagy negyedik szintet is esetleg nyomon tudja-e követni a közmédia, mert valószínűleg ott még egy nagyon komoly felhasználói kör található, és érdemes lenne a nézettséghez, hallgatottsághoz ezt hozzáadni. Tehát, hogyha nem is a mostani, de egy következő évi beszámolóban ennek a módszertanáról és konkrét eredményeiről olvashatnánk, akkor ez szerintem a közmédia szempontjából is kedvező és összetettebb képet adna még a tartalmak felhasználására vonatkozóan.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Világos, köszönöm. Igen, hát az látszik, hogy ezek a felvetéseink, ezekhez nyilván rövid volt ez az idő. Ezt el is mondtuk egyébként, hogy nem minden felvetésünk olyan, amit azonnal meg lehet válaszolni. És én ebbe a körbe tartozónak gondolom, hogy ennek a követése, illetve annak a követése, hogy amikor ezek multiplikálódnak különböző más platformokon, ezek a multiplikációk mennyire nyernek el más típusú közönséget. Mert ugye ez egy válasz lehet arra, hogy a közönségbővülést hoznak-e például a határai, és az, hogy Balogh elnök úr, ugye lassan Balogh elnök urat elveszítjük a közmédia platform nézői között, és már csak mobilon fogja nézni. Hátha nem csak őt veszítjük el, hanem többet? Ráadásul ő egy hub, tehát tömegeket fog magával vonzani, mint ilyen. Tehát magyarázhatnám, hogy tudnunk kéne ezeket a tendenciákat. Mert így elég lehet felkészülni a dologra, hogy mi zajlik, mi történik. Nem! Azt mondtam, a platformon. Így van. Tehát akkor más platformokat kell keresnünk, néznünk és adott esetben más típusú műsorok is meg tudnak jelenni. És ahogyan egyébként a közösségi médiáról beszéltünk, tehát ahogyan azt mondta Szikora József, hogy nem kell minden divathullámnak felülni, tartalomnak, szerintem technológiailag sem kell feltétlenül minden divathullámnak felülni. Én például élénk szkepszissel figyelem a Tik-Tok dolgot, hogy az valóban ennyire általános és domináns lesz-e, bár mondjuk az emberiség hanyatlásából bármi következik, tehát még ezt is el tudom képzelni, de úgy, ahogy még inkább. Jóska?

 

Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:

Akkor zárójelben jegyzem meg, hogy a Tik-Tokot már megdönti a BeReal.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Jönnek-mennek ezek, és akkor még nem is beszéltünk a mesterséges intelligenciáról, amely megmondja majd nekünk.

Kollegák, akkor térjünk át az általános benyomásainkra. Beszámoló, közmédia. Van-e olyan, amit általában még mielőtt az egyes résztémákra átmegyünk, van-e olyan fölvetésünk?

Valójában az eddigi beszélgetésben is már érintettünk több ilyet természetesen, tehát ez megvolt. Ugye az általánosan én két dolgot értek valójában. Az egyik, hogy azt látjuk, hogy igazándiból a nagy, tehát a nagy struktúrában, a nagy egységekben ugye sem szervezeti, sem technológiai változás nem következett be, tehát ugyanaz a megoszlás, ugyanaz a struktúra. Műsortípusokban volt váltás, amiről majd fogunk beszélni nyilván, tehát a műsortípuson belül úgy értem, de ez az alapvető definíciója a csatornáknak nem változtak meg. Én változatlanul itt szóbahozandónak tartom, amire utaltunk az előző beszélgetésben is, hogy az egy nagyon érdekes folyamat, hogy az M1, amely kifejezetten egy hírcsatorna, az egy általános szórakoztató csatornának az elérését tekintve, mármint a Duna Tévéhez képest nagyon közel, egyes kimutatások szerint meg is haladta. Bizonyos időszakokban természetesen, tehát zártan, tehát ez egy nagyon sajátos jelenség, ez szokatlan is. Úgy értem, nemzetközi szinten is szokatlan. Ez egy fejlemény. Nyilván ezt mérlegeli a közmédia, hogy milyen tendenciák vannak e mögött. A válaszokban is volt erre utalás, hogy azáltal, hogy a tavalyi évben a kiemelt hírcsomagok, tehát ugye tavaly volt az országgyűlési választás ugye egész évben, aztán gyakorlatilag az egész évet a háború is jellemezte. Nyilván az ilyesmi a hírfogyasztást az óhatatlanul erősíti, tehát ez megvan benne természetesen, de ezzel együtt egy érdekes jelenség, hogy ez ilyen módon jött. Parancsolj. Radetzky Jenő!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Én azért azt szeretném megemlíteni, hogy számomra nem meglepetés, de öröm, hogy a leghagyományosabb platform, ezek a rádiók megerősödtek. És én ezt nagyon fontos jelenségnek tartom, és különösképpen két csatornát hadd emeljek ki, ami a kulturális, igényes műsoraival nagyon jelentősen tudja a közszolgáltatást elvégezni. Ez a Bartók és a Dankó. Mondjuk azt megjegyezném, hogy a Dankó rádiónál az éjszakai műsorból szívesen hallgatnék napközben is, hogy a népek zenéjét nem tudom, hogy miért, csak tíz óra után lehet hallgatni. Én elég sokat utazom éjszaka, élvezem is, de napközben is egy-egy rövidebb műsort, darabot ebből vagy jelzést bizonyára érdemes lenne betenni. Mind a két rádiónál egy tartós növekedést vagy stabilizációt lehet látni. Pedig sokan azt hitték, hogy a rádiózás halálán van. Reméljük a televíziónál is majd valami olyan minőségi váltás jön, amelyik talán megtartja a közönséget. És hasonlóképpen a Kossuth rádiónak a tartós hallgatottsága az egy nagyon fontos és megállapítandó, tehát ezek a platformok stabilizálták a helyét a közszolgáltatásban, ezt szeretném megmondani.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Parancsolj!

 

Balogh László, a Közszolgálat Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

És még ennél az asztalnál is tele voltunk szkepticizmussal a Dankó rádiót illetően, és ez maximálisan túllépett mindenen, tehát nem is gondoltuk. Tehát én magam sem gondoltam, hogy ilyen színvonalat, ilyen kiváló szerkesztőkkel és műsorvezetőkkel szépen beszélnek, jól hangsúlyoznak. A magyar nyelvet valamilyen formában segítik megőrizni. És tényleg jól. És hogyha már itt tartunk, akkor a jelenlét is, tehát az, hogy a közmédia már kilépett, az, hogy a Dankó rádió évfordulós nagy rendezvényt csinál egy kulturális intézményben. Az, hogy ez tovább megy, majd nyilván beszéltek róla, amikor a nyitás dologban, hogy mit tudom én, nemcsak Torockó, hanem egyéb kulturális. Az, hogy új díjakat alapított a közmédia, és ennek is megadta a platformjait. Ezek nagyon fontosak, és én köszönöm, hogy ezt a két rádiót említetted, mert valóban, és azt még nem hallgatjuk mobilon, legalábbis én nem.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Szóval itt annyit hadd tegyek hozzá, az egyik megjegyzésem mind a Bartókra, mind a Dankóra igaz, hogy ugye szokták azt mondani, hogy a rádió továbbélésének a háttérrádiózása, az egy fontos dolog, amikor autót vezetünk vagy otthon jövünk-megyünk. Ez azt jelenti egyébként, hogy a háttérrádiózásban egy minőségi produktum iránt is van igény. Ezt én nagyon lényegesnek tartom. A második, és ez már a Dankó rádióra vonatkozik, ezt minden alkalommal elmondom, mert hogy magam voltam talán a legszkeptikusabb ebben. Tehát a Dankó rádiónál nem egyszerűen annyi történt meg, hogy hallgatottságban, színvonalon, tehát elért és megőrzött egy szintet, hanem az is megtörtént, hogy a tartalmainak egy igen jelentős része, a tartalmainak döntő többsége a maga műfaján belül egy színvonalas dolog, és van egy olyan része is, amely a maga műfajából nem ez a szórakoztató népies zene, hanem kifejezetten népzene. Kifejezetten kultúrát közvetítő elemek, ezek is ugyanúgy meg tudtak maradni, tehát nem az történt, hogy még akkor benyomok oda egy díjdali nótát, hanem igenis hozom ezeket a különböző kulturális szegmenseket bemutató zenéket. Tehát ez így meg tudott maradni, és a kilépés szempontjából egyrészt volt ez az ötéves jubileumi műsor, de ne felejtsük el ezen kívül rendszeresen az ország számtalan pontjáról, azt hiszem hétvégén, nem tudom, ez élő vagy nem élő, mintha élő műsor lenne egyébként, én úgy hallom, de ha nem is él, akkor élőszerű, élőszerű műsorban, igenis ott a kultúrházakban, a színháztermekben fellépnek, viszik a műsort, ott vannak. Tehát ez is ilyen értelemben a közönségkapcsolatnak egy nagyon fontos része, és én annyit tennék hozzá, hogy ez más területen fölmerült, és én ezt nagyon szeretném kihangosítani a beszélgetésünkből, hogy ha egy kicsit erősebben belegondolunk, akkor a Dankó rádió kapcsán végképp minden okunk és alapunk, a kötelezettségünk is megvan rá, hogy ezt a kulturális misszióját erősítsük meg. A Dankó rádiónak már a neve is eszme, ebbe nem gondolunk bele. Már a neve is egyébként egy nagyon komoly kulturális üzenet. Tehát nemcsak az, hogy na most fogunk cigányzenét hallgatni de jó, hanem azért, hogyha Dankó Pistára gondolunk, akkor az egy nagyon erős kulturális üzenet minden tekintetben. Ez az egyik. A másik pedig, hogy az ott levő világzenei népek zenéje, satöbbi tartalma az nagyon fontos volna. Én nagyjából tudom, hogy mely réteg az, amely igazán érdeklődik az ilyen világzenéhez hasonló iránt, az egy kifejezetten értelmiségi réteg. Hogyha ennek a rétegnek, ha lennének is előítéletei a Dankó rádióval szemben, a Jó ebédhez szól a nóta!, hő című dolog. Nyilván, ezzel szemben Szalai László említette, ezzel kapcsolatosan végképp vannak előítéletek. Időnként még érthető is egyébként. De hogyha ezt fel lehet mutatni, hogy oké, ez is ott van, de hogyha odakapcsoltok, akkor hallotok mást is, szerintem ez rendkívül fontos. Ez egy rendkívül fontos eredménye a közmédiának, hogy egy ilyen produktum, és hát a Bartók rádiót azért nem emelem ki külön, mert az magától értetődik. Tehát az, hogy Magyarországon a színvonalas, nemhogy színvonalas, hanem Magyarországon az első vonalbeli komolyzenének van egy folyamatosan működő, nagy hagyományú, lenyűgöző repertoárral rendelkező fóruma, és ezt életben tartja, életben tartja a magyar közszolgáltatást, szerintem ez egy olyan fantasztikus eredmény, amiről csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni. Tehát lehet, hogy azt nem tudtuk megvalósítani, nem jó, hogy nem tudtuk megvalósítani, hogy egy ARTE tévénk legyen, mint ahogy mondjuk az ilyen periférikus és forrásokkal nem annyira rendelkező országokban, hogy Svájc, Németország és Ausztria, együtt meg tudta csinálni, ez Magyarországon nem jött össze. Nem tudom, mi lehet a különbség a kettő háttér között, de az, hogy egy olyan rádión tud lenni, amely ezt a színvonalat hozza, szerintem ez egy fantasztikus dolog. És ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Úgyhogy köszönöm is, hogy ezt Radetzky tagtársunk szóba hozta, mert ez egy nagyon fontos dolog. Parancsolj.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Bocsánat, csak tovább gondolva, amit Jenő mondott, és miután az Írószövetség képviselője itt ül velem szemben, akkor a Dankó és a komolyzenei adáson kívül mondjuk el azt is, hogy elérkezett újra az, hogy a rádióban mai írók és mai fiatal szerzők művei rádiójátékként és egyébként is megjelennek. Ez se volt korábban, tehát hogyha beszélünk erről.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Illetve korábban volt, csak egy ideig nem volt.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Hát igen, az elmúlt húsz évben nem volt vagy az elmúlt huszonöt évben. Jó, bocsánat, én csak ennyit akartam, hogy fölüssem ezt a témát is, hogyha már a Jenő volt kedves és megemlítette ezt.

 

Erős Kinga, a Közszolgálati Testület tagja:

Ez különben nagyon fontos, amit mondtál, mert én talán a múltkori ülésen mondtam is nektek, hogy például a Rádiószínház ahogy megújult és ahogy működik, szerintem abszolút példaértékű. Szóval mind a válogatás szempontjaiban, mind az egésznek az egész műsorstruktúra vagy hogy mondjam a legnagyobb rosszindulattal nem lehet rossz. Szóval szakmailag úgy mondta, hogy most mi az, ami jó. Szóval jó szerzők vannak, sokszínű, jól van megcsinálva. És ugye azért, ami meg nagyon jó a mi szempontunkból. Nyilván az Írószövetségnek, az íróknak az az érdekük, hogy ők jelenjenek meg, persze, de hogy ez nagyon fontos ugye, hogy a közmédia, nem tudom, hogy mennyire tudjátok, de akkor én most itt elmondom, hogy odaáll fontos projektek mögé. Szóval az, hogy a költészet napján a Versmaratont közösen csináljuk, és hogy ez széles nyilvánosságot kap a közmédia által. Gondoljatok bele, reggeltől estig, tavaly is a Márványteremben. Ez idén is alakul már, kortárs költők szavalják el a verseiket a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, ezek a felvételek rögzítésre kerülnek, később lejátszásra kerülnek, tehát egyszerűen egy olyan kultúrkincs jön így létre, ami nagyszerű és nagyszabású és az ilyen partneri együttműködések, tehát én csak biztatni tudnám, hogy minél több művészeti ágban, minél több területen, hogyha ezek látjuk, hogy működnek is, meg jó, hogy működnek, mert én azt látom a visszajelzésekből, hogy a közönség meghallgatja. Szóval ez egy ilyen mítosz, hogy az embereknek nincs igényük erre. Szóval hogyha hozzáférnek, és pont a rádiós adatokra is ti is erre utaltok, hogyha hozzáférnek, akkor igenis van igénye, hogy is mondjam, kicsit magasztosabb dolgokra is. Ha meg nem férnek hozzá, akkor nyilván, hogy nem is lesz és az viszont a közmédiának biztos, hogy felelőssége, hogy minél többen hozzá tudjanak férni, és azért ez a törekvés, ez azért nagyon látszik ebben a beszámolóban is.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm, és ha már ez az általános képnek a része, de elkezdtünk konkrét, részemről is belemenni, szerintem, vagy legalábbis nekem az a véleményem, de az eddigi beszélgetésekből ez jött vissza, akár a tavalyi év vége felé, akár az előző alkalommal, hogy azért az M2, mint gyerekcsatorna, most a gyerek, a napközbeni részről beszélek, ugye ez is egy sikerprojekt maradt, úgy látom. Tehát nincs reklám, színvonalas dolgok vannak. Szóval az, amire azt gondoljuk, hogy a gyerekcsatornának kéne lennie, az egy gyerekcsatorna. Úgy gondolom, tehát ezt én azt mondom így, tehát hogyha nincs nagy ellenkezés, akkor úgy gondolom, hogy ebben egyetértés van, hogy ezt tovább erősíthetjük, tehát köszönettel tovább erősíthetjük, hogy ez nagyon jó, hogy ez van, nagyon jó, hogy ez így működik. Úgy gondolom, hogy ez egyben van. Illetve még, amit hozzátennék, és ez már csatornákon átívelő tulajdonképpen, hogy a múltkori alkalommal szóba került, az általános részhez hozzátartozik, hogy nyilván minden médiának dolga a szórakoztatás is, a közmédiának is dolga, és itt már szóba került a Dankó rádió kapcsán, hogy a maga műfajában minden lehet színvonalas, mint ahogy tud színvonalas lenni. És hogyha mondjuk van ez a - nem is tudom -, igazi jó műfaji megnevezés, de ahova mondjuk a Duna TV esetében beletartozik a Virtuózok, beletartozik a Csináljuk a fesztivált!, tehát ezek a zenei, különböző irányú zenei alapokon, zenei alapokon nyugvó, széles körű szórakoztató műsorok, szerintem ezek is megtalálták a helyüket. Tehát minőségi a kiállításuk, ezért nagyon lényegesnek tartom, hogy minőségi a kiállításuk egyrészről, másrészről pedig, ami ott van, megint csak a maga műfajában tényleg kitűnő. Tehát a Virtuózoknak is, azt gondolom, hogy az ott fellépő fiatalok, döntően fiataloknak szólt ez. Fiatalok egészen kitűnő dolgot csináltak. Bocsánat, nem mentem vissza, mert ugye volt a Fölszállott a páva, de az a korábbi években, tehát az most nem folyt, tehát tavaly nem volt, csak azért nem említettem. Arra gondolok, a Virtuózokra gondolok, a Csináljuk a fesztivált!-on, hogy ott nem új, és itt hadd jegyezzem azt meg, hogy szerintem az egy, ahogyan én személy szerint nyilvánvalóan különbözhetnek a véleményeink, én személy szerint produkcióban és kimenetben nem láttam annyira szerencsés vállalkozásnak A Dalt. Ez az új könnyűzenei produkciók bemutatása. Biztos, hogy valakinek tetszett, tehát ez teljesen szubjektív vélemény volt. Ugyanakkor ez a Csináljuk a fesztivált! projekt, az azt gondolom, hogy a maga műfaját tekintve egy kifogástalanul összerakott valami volt. Tehát, hogy valóban egy ebben a műfajban így kell ezt megcsinálni. És láttuk, milyen nagyon nagy nézettséget is produkált egyébként, és olyan dologgal csinált, olyan dologgal hozott nagy nézettséget, amiért senkinek nem kell szégyenkeznie. Tehát, hogy lehet, hogy nem mindenkinek tetszik az a műfaj, vannak a műfajnak bizonyos elemei, ami ott előjött, de úgy gondolom, hogy a maga műfajában valóban mindenki számára nem volt. Eleve mindenki számára vállalható volt a maga műfajában, a maga műfajában jó és célszerű, és még azt is kell mondanom, hogy ugyan maradt még kihasználatlan potenciál benne még az, hogy az edukatív eleme megmaradjon. Tehát egy ilyen szórakoztató műsorban főleg egy közmédia tudna olyan típusú, edukatív dolgokat behozni, ami nem ártana ennek a társadalomnak úgy egyébként. Bizonyos típusú gesztusokat tenni, nagyjából sejtjük miről beszélünk. Szerintem ezt megalapozta, hogy ilyet tudjon csinálni a következő évfolyamokban. Úgy gondolom. És hogy ez még erősebben élhetett volna a közmédiában, mint amit korábban többször mondtunk, a csatornák közti együttműködésben. Tehát egészen nyugodtan lehetett volna ezt, ahogy egy kereskedelmi tévé egy ilyen dologról a 17 alcsatornáján 48 bőrt lehúz azonnal természetesen. Ezt nem kell szégyellni, ez egészen nyugodtan mehet. És az, hogy itt a kiállítása jó volt, ez mutatja azt, hogy a vizualitásában is a közmédia az belépett már arra a versenypályára, ami a kereskedelmi tévében van. Zárójeles megjegyzésem, csak a versenypályáról. Egy személyes benyomást én is hadd mondjak el. Minap kapcsoltam oda. Nem tudom, melyik mellékcsatornája valamelyik kereskedelmi tévének. Valóban nem tudom a nevét. Nem reklámozni nem akarom, csak valóban elfelejtettem a nevét és ezen egy pár évvel korábbi, van ez az angol licenc, ez a táncversenyes szórakoztató műsor, nem tudom már mi a címe, ami kereskedelmi tévéken megy. És ez volt az első. És megdöbbentő volt a vizuális különbség, ahhoz képest, hogy most csinálják meg. Tehát ott is egy vizuális előrelépés volt a kereskedelmi tévében is, hogy így ránéztem. Akkor se néztem, ma sem nézem igazán, de most ránéztem erre, és aztán bevillant, hogy mostanában milyen viszonyítása van, nagyon nagy a vizuális fejlődés. Vagy előre nem tudom fejlődése, de elmozdulása, előrelépése van.

Van-e még ilyen általános benyomásainkról valamit? Radetzky úr!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület taja:

Majdnem minden évben beszéltünk erről, és minden évben azt lehetett mondani, hogy fokozta ezen a területen a közmédia tevékenységét, nagy sikere, ez pedig a társadalmi kapcsolatok területén. Mert a társadalmi kapcsolatok terén elvégzett munkája tulajdonképpen a közszolgálati média iránti igényt tudja erősíteni. Ilyen a Duna-nap program, ilyenek ezek a kitüntetések, aminek a területén ugye széles körben be lehet vonni a társadalmat, és meg kell, hogy mondjam, hogy Dobos Menyhért ezen a területen sok újdonságot hozott, de abban a néhány hónapban az új vezérigazgató asszony is nagyszerű újításokat vezetett be, és azt lehet mondani, hogy ebben a társadalmasításban a közmédia ismét felülteljesített.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Ugye a rendezvények már szóba kerültek korábban is, Duna-ház satöbbi, tehát ez egy fontos elem, igen. Még általánosan arról beszéltünk, hogy a művészeti, kulturális misszió, az erőteljesen megvalósul. Minden évben elmondjuk, múlt alkalommal, tehát előzőleg is elmondtuk, ugye visszajelzést is kaptunk rá és mindig. Én megmondom őszintén, én nem látom továbbra sem a megoldást, nemhogy én nem látom a megoldást, hanem az anyagokban nincsen megoldás. Ugye ez az M2 esti műsorsáv probléma. Én azért beszélek róla egy kicsit óvatosan, mert nehogy az jöjjön át, hogy a Közszolgálati Testület azt sugallja, hogy szüntessék meg. Én azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyiküknek sem vágya. Valamit kellene csinálni, ráadásul én most szisztematikusan elkezdtem nézni folyamatosan, ez nagyon nem az én zenei világom, és nagyon nem az én bármilyen világom. De amennyire én látom, egyébként hallom a zenekarok nevét, odáig nem veszem le a hangot. Hallom a zenekarok nevét, meg minden. Ez tényleg, ezek ilyen trendi dolgok, úgy látom. Tehát tényleg ott trendi dolgok vannak. És valamiért ezek a trendi dolgok, ezek mégsem lesznek trendiek ebben a közönségszegmensben. Lehet, hogy ez a közönségszegmens nem akar este tévét nézni. El tudom képzelni, csak akkor viszont elgondolkodtató, hogy akkor minek sugározzuk nekik, ha nem akarja nézni. Tehát értem én, hogy átkísérjük a nénit a másik oldalra, amikor ő nem akart jönni, és ezért kellett az egész őrs hozzá, de valahogy van egy ilyen érzésem, hogy akkor minek? Vagy lehet azt mondjuk, hogy ez egy referencia pont, de akkor mihez képest referencia pont? Tehát itt én érzek egy megoldatlanságot és semmiképp nem szeretném elveszíteni ezeket. Tehát semmiképpen nem lenne jó ezektől a zenekaroktól vagy művészektől, vagy bármiktől elvonni a képernyő lehetőségét, de valahogy ez nincs a helyén. Én ezt érzem. Lehet, hogy egy iszonyatosan jó Youtube csatornával többre mennének adott esetben. Vagy nem tudom. Tényleg szeretném, hogyha ezt úgy érzékelném, hogy nem ahhoz, hogy meg kéne szüntetni, valamit ki kéne találni erre a dologra, mert ott egy értékes dolog keletkezik, és az értékes dolog meg nem találkozik az ő közönségével. Tehát parancsolj, elnök úr!

 

 

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Igen. Gyakorlatilag ezt már több éve tárgyaljuk és mindannyian látjuk a nézettségi adatokat, és mindannyian, akik egy kicsit is, mint te is, nekem sem a műfajom és mégis ránézek, hogy, hogy van, mint van. Látszik, hogy a közmédia hónapról hónapra, évről évre próbál újítani. Olyan jó szakembereket küld oda, rendezőket, operatőröket, műsorvezetőket, akik már bizonyítottak más területen is és kiválóan megcsinálják. A vizualitás jó, a hangzás jó, a zene jó. Én azt gondolom, hogy ez két variáció van, és Gyuri te is azt mondtad, hogy Isten ments, hogy azt mondjuk, hogy ne, mert vagy lemondunk erről a korosztályról vagy a korosztálynak leginkább megfelelő módon próbálunk valamit nyújtani. Most ez a második van. És hát itt el is hangzott a Youtube csatorna is, és el is hangzott a Médiaklikk meg hasonló. Én azért inkább abba az irányba terelném, hogy ezek az együtteseknek jó, a fölvételek jók, technikailag mindenféleképpen jó. Maguk a műsor résztvevőinek referenciára jók, akik ezt a területet akarják csinálni. Lehet, hogy abba az irányba kéne elmenni, hogy megtekinteni jobban és mélyebben kutatás szempontjából a másod, harmad, negyed felhasználási lehetőséget. Igen, nemcsak az, hogy Médiaklikk, mert a Médiaklikkben ugye nyolc nap és utána lemegy. Nem tudom, most őszinte vagyok, ezt nem néztem meg, hogy ebben a témában megcsinálta-e a közmédia mára a Youtube csatornáját vagy a letölthető csatornáját. Nem tudom, hogy, hogy működik. Tehát én inkább abba az irányba mennék el, hogy ennek a másod, harmad, negyed hasznosítása ennek a megtermelt értéknek ez, hogy működik, és talán ebbe az irányba kéne információt is és egyéb adatokat kérnünk, mert lehet, hogy akkor már nem lenne ilyen csúnya ez az adat. Igen, hogyha ezt látjuk, hogy igaz, hogy itt megnézték huszonötezren, de közben, hogyha most az egy másik kérdés, hogyha most az adott együttesek föltehetik-e, nyilván nem, mert a jogdíjak nálunk vannak, de ezeket is, hogyha végiggondoljuk a saját csatornáikra, hogy az ő koncertjük volt, akkor lehet, hogy jobban pörög. Éppen, amikor egyszer a te meghívásodra mentünk egy kihelyezett ülésre. Volt egy október 23-ra készült dal egy bizonyos magyar zenésznek és én előző nap meghallottam. Menyhérttel mentünk és mondtam neki, hogy nézd milyen jó, azt mondom neki, hogy lejátszom neked a telefonomon keresztül. Én, amikor kijött előző nap, akkor voltam nem tudom, 1100, nem tudom hanyadik, aki ezt meghallgatta, nem telt el 24 óra, 130 valahány ezer ezredik voltam. Tehát ennek a részét sem szabad figyelmen kívül hagyni. De valóban ez az a pont, amit föladni nem szabad és valamilyen formában keresni kell a helyét, vagy ez a tényleg, másod-harmad érvényesülésének a lehetőségét biztosítani.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Szikora József egykori avantgárd zenészünk. Parancsolj!

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Nem egykori, mostani!

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

De most már, hogy nem számít avantgárdnak!

 

Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:

Dehogynem. Hát, hogy egy ilyen alak kiáll a színpadra, az önmagában avantgárd. Holnap lesz koncertünk.

Szerintem úgy van, ahogy Balogh elnök úr mondja, hogy nagyon jók ezek a közvetítések. Minden tekintetben a színpadkép, a technika tényleg nagyon, le a kalappal, és ez fontos szempont. Nagyon sok ilyen zenekar van, az értékességüket majd talán eldönti a közönség. Sokat számít, hogy koncertezik-e vagy nem koncertezik. Amit én fölvetnék, az az ezekhez kapcsolódó interjúk, illetve ilyen stúdióbeszélgetések. Lehet, hogy én több ilyen koncertet megnéznék, hogyha ezek nem lennének rápasszírozva. Tehát itt nagyon, hogy is mondjam csak, hogy olyan fiatalok, tehát azt akarja, úgy akar viselkedni, vagy azon látszik, hogy mindent megmozgat azért, hogy olyan fiatalnak tűnjön, meg olyan bennfentesnek ezen a terepen és ez borzasztó nagy erőlködötté, ilyen műanyaggá válik az egész, és a válaszok is műanyagok, sok esetben a zenekarok képviselőinek is vannak ilyen sztereotípiái, és akkor a műanyag kérdésre műanyag választ adnak. Összességében én, tehát a közvetítés színvonalán nem látok semmi kivetnivalót vagy javítanivalót, de ezen a részén igen. Köszönöm.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. Szitár Szabolcs!

 

Szitár Szabolcs, a Közszolgálati Testület tagja:

Köszönöm szépen. Közben megnéztem, amit a Balogh elnök úr mondott, tehát van a Petőfi TV-nek Youtube-csatornája és 60 ezer feliratkozónk van. Ami szerintem elég komoly, mert amit oda feltesznek, akkor elvileg azt látják is. Tehát, ez nagyon jó ez a szám, attól függ, hogy hova jutunk el egy év múlva.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Hozzáadjuk még a nézettségi adatokat!

 

Szitár Szabolcs, a Közszolgálati Testület tagja:

Igen. Meg ugye a másod-, harmadlagos felhasználást, akkor igen. Még egy dolgot az M2-vel kapcsolatban. Voltam külföldön most családdal és nagyon jó dolog, hogy lehet külföldön is online nézni ezeket a meséket, akár angol satöbbi mese. Korábban talán nem feltétlenül volt ez így, hogy lehetett a külföldi műsorokat nézni, és most már lehet. Tehát én ezt előrelépésnek tartom. Tehát igen, ugyanez a sportra is igaz, így van. Tehát, hogyha nincs, aki magyar mesét néz, akkor nem lesz, aki sportközvetítést se. Köszönöm.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Kinga!

 

Erős Kinga, a Közszolgálati Testület tagja:

Bennem felmerült az, hogy amit te is mondtál az előbb, hogy ez jó. Ez jó. Minden jó, csakhogy a nyaka véres, mert nem nézi senki. Most bocsánat, olyat mondok, hogy ezeken a számokon nincs mit szépíteni, szóval így a nulla és a kicsit feljebb. És pont ez, amit nagyon örülök, hogy megnézted, mert nekem töltőn van a telefonom a szoba túloldalán, úgyhogy nem tudtam megnézni. Nyilván szerintem ez egy tök egyszerű dolog. Az a korosztály, aki ilyen zenét szeret és ilyen műsort akar nézni, az nem nézi este az M2-t. Szóval lehet, hogy szóval egyszerűen nem ezt a platformot használja. És én azon kezdtem el gondolkodni és elmondom az ötletemet, legfeljebb nem fog nektek tetszeni, vagy gyorsan intsetek le, hogyha van egy olyan csatorna, az M2, ami egész nap reklámmentesen rajzfilmeket sugároz, ami tök jó. Szóval ezt tudjuk és tapasztaljuk. Mi lenne, ha az esti műsorsávba az apukák és az anyukák, ezeknek a gyerekeknek, akik napközben meg vannak szólítva, a szülei lennének megszólítva. Ezt csak úgy nagyon halkan mondom, mert lehet, hogy ők vevőbbek lennének, mint a koncertfogyasztók, akik a Youtube-on nézik, mert itt azért ezek szerint a 60 ezres Youtube nézettség azt jelenti, hogy ez a korosztály ott nézi, és nem tudjuk leültetni este 10-kor az M2 elé, de lehet, hogy apuka és anyuka, akinek a három-négy gyereke már alszik, aki napközben ezt nézte, akkor egy ilyen családi tematikusabb dolgot lehet, hogy szívesebben fogyasztana, meg mint korosztályos problémából is, mert lehet, hogy ők már nem az A38-as hajón buliznak esténként. Na, ez csak egy ilyen rövid felvetés volt.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Azt tegyük hozzá, hogy miközben valóban van ez a 60 ezer feliratkozó, én most megnéztem, hogy az egyes videókat hányan nézik meg. Picit kevesebben. Picit kevesebben, tehát 200-300 fő. Tehát azért itt is egy érdekes dinamika van ebben. Nyilván nem mi fogjuk megoldani a Petőfi TV problémáját. Tök jó, amit szerintem Kinga felvetett, mint egy lehetséges út, de akkor újra nagy hangsúllyal ajánljuk a figyelmükbe.

Még egy témát vetnék fel, ami megint csak valamelyest csatornák között átmegy, sőt, nem csak valamelyest, amiről a múltkori alkalommal szó volt, és ezt konstatáltuk is, ezek a vallási műsorok megújulása. Ugye erről Szalai László is beszélt, Szikora József is beszélt. Említettük, hogy az látszik, hogy itt valóban egy frissülés bekövetkezett, tehát hogy az a korábbi, többségében meglehetősen statikus szempont. A statikuson nem azt értem egyébként, de azt is értem egyébként, hogy nagyon, úgy áll minden. Abban azért elég sok olyan elemet tudott bevinni a közmédia, ami láthatóan az új keresésének a módja, és ez szerintem helyénvaló is. Érdekes lenne majd megnézni egy elemzést. Nyilván ehhez kell egy éves rálátás legalább, hogy ez a nézettségeket hogyan ért el, de az biztos például, hogy az előbb szakértőkről beszéltünk, most ez kicsit kitágítóbb. Olyan emberek jelentek meg az egyházi, vallási tematikában, olyan típusú emberek, akik korábban nem. Mert ugye korábban nagyon megjelentek a papok, meg még néhány, tehát megjelentek a papok meg valahogy nagyon a megszokott egyházi fősodorhoz kapcsolódó emberek, akik hát a minden vasárnap elmegyek templomba, és ott milyen jó nekem című dolog. Most pedig láthatjuk azt, hogy olyan beszélgetőpartnerek vannak, akik tényleg a társadalomnak nagyon sokféle formáját fejezi ki, vagy akár műsorvezetőként ugye Mező Misi szerepeltetése, akár ez a, nyilván ez a vacsorázó műsor, a formátum maga nem egy új dolog, ilyen sok van. Továbbra is azért fölvetem azt a kérdést, hogy vajon az Agapé, az a fine dininggal hogyan hozható össze? Történetileg legalábbis nem pont ez a kettő ért össze sorozattá, de mindegy, ez egy másik kérdés. Teológiai koherenciának is tekinthetném ezt. Kétségkívül vannak új, friss formátumok és érdemes lesz megnézni egy év távlatából, hogy ezek mennyire vonzottak több nézőt, más nézőt, a fiatalokat mennyire érték el. Tehát ez egy, szerintem ez egy érdekes dolog és ez is mindenképpen az újítás. Van-e még olyan téma, ami így általánosan is, akár átmenve csatornákon, és ami alapvetően látszik, hogy a konszenzusainkat bírni fogja? Most azokhoz a pontokhoz gyűjtöm a muníciót, hogy majd le tudjam írni, aztán majd vitatkozom. Parancsolj, Ákos!

 

Gózon Ákos, a Közszolgálati Testület tagja:

Csak nagyon röviden, hogy azt hiszem, hogy általában jellemzi a közmédia munkáját, és ezt érdemes kiemelni, hogy kiemelt feladatként szerepel a kódexben és mindenféle törvényi előírásban az, hogy a közmédia dokumentálja a mindenkori jelent és az abban kulturális, vagy bármilyen tudományos, értékteremtő munkát. És szerintem húzzuk alá azt, hogy a közmédia ebben nagyon hangsúlyosan törekszik erre a dokumentálásra. Gondolok itt például a portréműsoroknak a jelentős számára és jó minőségére, és ez egy azért fontos vállalás és aláhúzandó talán a közmédia részéről, mert ugye klasszikusan ezek nem a legnézettebb műsorok általában a nemzetközi médiapiacon, és mégis, még tulajdonképpen ezzel dacolva, vagy ezt a kockázatot vállalva is nagyon sok jó portréműsor készült, televíziós és rádiós is a közmédiában, és ez szerintem egy nagyon fontos jó törekvés, hogyha mondjuk egy fél évszázad múlva valaki meg akarja nézni, hogy milyen volt a társadalom Magyarországon és mondjuk a Kárpát-medencében, tehát ahol magyarul beszéltek 2022-ben, akkor egy jó összképet kap, mondjuk, hogyha a Művészportré sorozatot nézi meg az M5-ön, a Szerelmes földrajzot, a Nagyok sorozatot, meghallgatja vagy visszahallgatja a Kossuth rádióban, de ugyanígy az Este című sorozatot is említhetném. Tehát sok olyan elem van, ahol ezek az emberi arcok, emberi portrék, emberi teljesítmények a mai magyar társadalomból ott vannak, és ezt szerintem húzzuk alá. Talán vannak olyan pontok, ahol még lehetne erősíteni, mondjuk itt például a tudomány bizonyos ágai, természettudomány, de tudjuk, hogy ez nehezebben kommunikálható, de összességében szerintem ez egy nagyon fontos vállalása és teljesítése is a közmédiának. Ezt érdemes hangsúlyozni. Ez a sokféle portré.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Ez a dokumentálás így van. Már mondjuk, hogyha 100 év múlva megnézik és csodálkoznak rajta, hogy miért egy összeomlóban levő kastélyban kellett beszélgetniük, ez a Nagyok című sorozatnak a tartalma nagyon jó, és egyszerű stílusötletnek nekem tetszett az, hogy egy ilyen hihetetlen élmény volt, de, jó lenne és a bérleti díj se lehet túl magas, de azért még, tehát nem tud. Jó, de ez csak egy ilyen évődő megjegyzés volt. Lehet, hogy ez a jó, igen, száz év múlva. Jó. Nem tudom, hogy ilyen típusú fölvetés még van-e?

Akkor azt javaslom, hogy térjünk át arra, mert évek óta egyrészt a legnagyobb vitáink szoktak lenni, illetve ez már korábban is kijött. Ugye, hogy nem tudom már, nagy a sokszínűség, meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás, meg ugye ennek a kérdése. És egy kicsit visszakacsintva a szakértői kérdésre, csak azért hozok egy témát be ide, mert ez már évközben fölmerült, és egy nagyon fájdalmas, tragikus helyzethez kapcsolódva. És akkor ezt én szóba is hoztam. Többen is szóba hoztuk, nemcsak többen is szóba hoztuk itt, valamelyik tán, nem is tudom, márciusi vagy áprilisi ülésünkön. Ugye, amikor, és nem konkrétan csak erről, vagy bármiről beszélhetünk, de ezt csak tényleg példaként hozom. Tehát amikor ugye kitört, a lassan egy éve lesz már, hogy kitört ez az orosz-ukrán háború, azért ott néhány hétig a közmédiában egy nagyon fura hangsúlyt lehetett tapasztalni. Ennek egyébként nagyobb, amennyire én tudom, és emlékszem, ennek nagyon súlyos kihatása lett más irányba is, tehát itt már mindenfajta informális felszólalásokra is sor került, hogy ott mondjuk a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak a nyomát nem nagyon lehetett látni, és hogyha a szakértői részre megyek vissza, hát ugye mondjuk Oroszországgal foglalkozni, ez egy szakmai kérdés. Vannak Oroszország kutatók Magyarországon, egyetemeken, Akadémián vagy intézetekben. Na, őket nem nagyon sikerült megszólaltatni. Ezzel szemben olyan embereket szakértőként sikerült megszólaltatni, akiknek az égadtavilágon semmi tudományos vagy szakmai relevanciájuk nincsen, ellenben vagy idegenvezetőként működtek vagy ilyesmi. Ellenben sokat szerepelnek, és emiatt aztán egy nagyon csúnya hangsúlyoktól, ez megszűnt, tehát itt tudott a közmédia korrigálni ebben. Tudott korrigálni a közmédia, tehát ez a legsúlyosabb része az ottan elmúlt. De ez csak felhívja arra a figyelmet, hogy vajon ez a fajta, tehát a különböző szempontoknak a megjelenítése, nem olyan, nem egyszerűen a magyar pártpolitikai kérdések, mert azok nem olyan érdekesek. Egyáltalán a világban zajló folyamatoknál, én azt vállalom is, hogyha úgy tetszik, ebben sarkosan fogalmazzak, én ezt a fajta kiegyensúlyozottságot különösképpen a hír és háttérműsoroknál nem érzékelem. És csak, hogy egy példát mondjak, ugye volt egy vita - nem is tudom pontosan hogyan hangzott el a vita -, hogy milyen típusú hírek jelennek meg. Nem tudom, tán Radetzky tagtársunk, már nem emlékszem a konkrét esetre, igazítsd ki, hogyha. Valami miniszternek a lemondása vagy valami ehhez hasonló ügyről beszéltél. Most nem a konkrét ügyet akarom mondani. És ott az egy fontos jó érv volt, tán a vezérigazgató asszony volt itt, hogy hát nyilván a közmédia és az helyénvaló is csak megbízható és stabil információkat közvetíthet. Ehhez képest igen gyakran látni, mikor a közmédia olyan információkat közvetít, hivatkozva más médiatermékekre, amelyeket még senki fent meg nem erősített sehol. Ellenben megírta egy általában eléggé irányzatos más médium. Tehát ezt a fajta disztingválást nem minden esetben érzékelni, azt látom. Tehát itt ez a fajta kiegyensúlyozottság, akár ez a szakértői, magyarázói kör tekintetében, most a kifejezetten a közéleti kérdésekről beszélek. Tehát akár a napi háttér, napi ügyek, háttér, információ, ilyesmi. Tehát jómagam itt azért érzek egy kiegyensúlyozatlanságot, és hogyha nagyon, én tényleg mindenkit csak arra kérek, hogy gondoljunk bele saját élményeinkbe így őszintén, hogy vajon az nem érzékeljük azt, hogy azért a közmédiának a címadásai, tematizálásai és ilyen értelemben háttér magyarázatai azok azért egyfajta irányultságot kifejeznek, kormány iránti irányultságot kifejeznek. Amit én most nem abból a szempontból tartok lényegesnek, hogy kinek van igaza. Ez nagyon fontos. Mit tudom én, hogy kinek van igaza. De hogyha ez az irányultság egy irányba túlságosan erős, akkor ez a sokszínűséget vagy többszempontúságot nem teszi lehetővé, azt gondolom, ez helytelen. Ez helytelen, bárkinek is van igaza. Lássuk, ez a kérdések jelentős része olyan, amiben ma nekem, holnap neked van igazad. Tehát, hogy egyszerűen változnak a dolgok, a dolgok is változnak, természetesen az információ mennyiségük is változik és így tovább. Tehát én ebben érzek egy kiegyensúlyozatlanságot. Lehet, hogy egyedül vagyok a testület tagjai között, aki ezt érzi, de én ezt fontosnak tartottam megfogalmazni. Majd lesz egy konkrét példám is egy más ügyben, de nem véletlenül hoztam elő ezt a tavaly februárt, azt én nagyon személyesen és nagyon nehezen éltem meg. Azok nagyon nehezen megélhető idők voltak és ma is azok. Azt ne felejtsük el, hogy itt tőlünk néhány száz kilométerre halnak emberek. Egy agresszió következtében nagyon sokan és nagyon értelmetlenül, de egyszerűen ezek nagyon-nagyon súlyos hetek voltak azok és média szempontból is. És hogyha az tompult is, ha ott Oroszország-szakértők ülnek, akik ismerik a térséget, ezzel foglalkoznak, publikálnak róla és vannak ilyenek egyetemeken, intézményekben, ehelyett tényleg lényegében szakmai tudás nélküli propagandistákat ültetnek oda, akik egyébként mindenről van mindig véleményük, így azért erről is van, az egy másik műfaj. Ez nem egy közmédia műfaj, úgy gondolom. Alkalmunk van vitatkozni. Kollégák? Parancsolj!

 

Heisler András, a Közszolgálati Testület tagja:

Kevésbé vitatkozni szeretnék, de aláhúzni, hogy ez a tendencia, ez egy létező tendencia.

És amikor először jelentkezett a közszolgálati műsorban az egyperces hírek, azt egy nagyon jó újításnak tartottam annak idején, hiszen egy percbe belesűríteni fontos információkat, az egy borzasztó jó dolog, pláne egy teljesen más természetű műsor szünetében vagy valami holtidőben. De pont az egyperceseknél érzékeltem azt, amit elnök úr mondott, hogy nagyon egy irányba húznak ezek a műsorok, és innentől kezdve már inkább frusztrálja a közönséget sokszor, hogy nagyon-nagyon, tudatosan és célzatosan készülnek ezek, és ezek valójában MTI-hírek lennének, tehát hogy abból kiszemelgetett hírekről van szó, gondolom. És ott is a sokszínűséget kellene megint csak szem előtt tartani. Tehát inkább nem vitatkoztam, inkább egy más példát mondtam. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Radetzky úr!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Én inkább azt emelném ki, hogy amit te is mondtál, hogy ebben egy jelentős javulás állt be. Nem mondom még, hogy tökéletes, hiszen mindannyian tudunk kritikus pontokat, ahol tudnánk, de az, hogy én emlékszem arra az időszakra, amikor ezt felvetettük, akkor utána volt olyan ember, akit levettek ebben a kérdésben a műsorról. Azért ezt állapítsuk meg, hogy önkritikusan a közmédia vette a jelzésünket. Én úgy gondolom, hogy ezt is megmondhatjuk. Az, hogy kifejtjük az álláspontunkat, hogy ezen az úton van még további javítás. Én gondolom, hogy evvel nem ártunk. Nem ártunk, de fel kell hívni a figyelmet, hogy ez egy dicséretes dolog volt és ez egy nagyon kényes kérdés és könnyen beszélünk mi nagyszerű közszolgáltatásról, mikor kultúráról, sportról, vagy akár gazdaságról, akár a vallási dolgokról beszélünk, vagy a külhoni magyarság tájékoztatásáról. A politikai része az egy rendkívül kényes és nehéz terület. És itt valóban érdemes felhívni a figyelmet, hogy itt fokozott gondosságot érdemes és azt a tendenciát, amit érzünk, vagy éreztünk, azt folytatni kell.

 

 

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Parancsolj! Szitár Szabolcs!

 

Szitár Szabolcs, a Közszolgálati Testület tagja:

Köszönöm. Egyszerű lett volna, ha abban az esetben például be tudunk jelentkezni Moszkvából, ha lett volna ott egy moszkvai tudósítónk. De én nem láttam, tehát én ezt mindig is sajnálom, hogy én nem látom, hogy ki a moszkvai tudósítója a közmédiának. A másik dolog pedig az, hogy én úgy tudom, hogy itt az orosz-ukrán konfliktus kapcsán nekem egy nyolcvan százaléka az a híreknek az nyugatról jön. Tehát, hogy onnan mi nagyon kevés hírt tudunk átvenni. Nyilván a propaganda miatt nem is vesszük és kerüljük is és inkább nyugatról tájékozódunk. És itt jelenleg egy ilyen, én utolsó szám, amit tudok, nyolcvan százalék az, ami hírek onnan jönnek. Köszönöm.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. További megjegyzések?

Én annyit tudok, és ez egy nagyon lényeges pont volt, amire Radetzky Jenő felhívta a figyelmet, és kicsit legyünk önreflektívek. Mi most mit csinálunk? Értékeljük a közmédia általános működését. Ugye egy közmédia van, egy beszámoló van, erről mondunk most egészében valamit. Ha visszaemlékszünk arra, nem mindenki volt akkor a testület tagja. Néhányan, többen igen. Amikor mondjuk négy vagy öt, tehát külön volt az M1, vagyis az MTV, külön volt a Duna TV, külön a Rádió és külön az MTI. Ugye akkor megvolt az a lehetőségünk, hogy például kifejezetten a hír és ilyen értelemben kijelentések tekintetében, ott markánsan meg tudtuk jeleníteni az álláspontunkat. Volt is rá példa, hogy az egyik esetben nem is fogadtuk el az egyik részelemet.

Ugye most az a helyzet, ami hát hogyha kicsit ironikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a közmédia szempontjából egy nagyon kényelmes helyzet, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen, most bocsánat, hogy ilyet mondok, és hogy mondjam, prejudikálom a későbbi döntésünket. Gyakorlatilag képtelenségnek tartom, hogy ez a testület bármilyen összetételű is most, vagy lesz a jövőben, ne fogadja el a beszámolót, lévén, hogy ez a beszámoló beszámol a Bartók rádióról, beszámol az irodalmi műsorokról, beszámol a gyerekcsatornáról, nem sorolom, vallási műsorokról mindazokról az értékekről, amelyek nélkül a magyar kultúra, a magyar nemzeti közösség, a magyar társadalmi valóság, az lényegesen szegényebb volna. És ezeket, mint ahogy beszéltük is, egyre magasabb színvonalon valósítja meg a közmédia. Tehát ilyen helyzetben, teljesen mindegy, most túlzok természetesen, teljesen mindegy, hogy mit gondolunk az ideológiai, politikai kiegyensúlyozottságról, akkor is meg fogjuk szavazni, mert ez egy olyan fontos, hogyha egyébként lefordítom képernyő percekre, meg hangszóró percekre, hogy mennyi van, túlnyomó része kultúra, gyerekműsor, tudomány, nem sorolom tovább, gazdaság, sport, vallás. Tehát magyarán, magyarán egy olyan helyzetben vagyunk, amikor pontosan, és ez a közmédia érdeme, hogy a közmédia annyi értéket hozott össze, hogy ezzel a technikai helyzettel, miszerint egyetlen dologban van együtt, nyilván ezt támogatni és elfogadni vagyunk ösztönzöttek. Én magam is természetesen ezt előrevetítem már. Tehát ez nem egy meglepetés, mindannyian így gondoltunk erről. Az, hogy ezen belül a saját beszélgetéseink alapján, egy szempontot kiemelve, hogy több szempontból szavazunk, amiből összeáll a tényleges szavazat, megfogalmazunk kritikát, az azt gondolom, az helyénvaló. Az helyénvaló, mert hogy az mutatja, hogy egyrészt mutatja, hogy valóban komolyan vettük a dolgunkat, egy. Kettő: tehát azért azt érzékeljük mindannyian, hogy a teljes arculatáról, ez most kifejezetten a közéleti részéről a közmédiának, tehát ez fontos, tehát kifejezetten a közéleti részről beszélek. Ránézünk a teljes arculatra, ahhoz azért nem kell egy teljesen elvadult identitást kereső ellenzéki politikusnak lenni, hogy érzékeljük, hogy ott azért mégiscsak a hangsúlyok azok azért eléggé egyirányú hangsúlyok tudnak lenni. Ez az egyik megjegyzésem. Van egy másik megjegyzésem, ami ennél súlyosabb egyébként. Azt mondta Radetzky Jenő tagtársunk, hogy könnyű, mert az irodalomban, meg ilyesmiben milyen jó dolgok vannak és ez a politika szférája. Van, amikor ez átcsap. Mondok egy példát, aminek egy része nem a múlt évre vonatkozik tudom, de tanulságos. Fogtam magam tegnap vagy ma reggel vagy tegnap este beírtam a hirado.hu, amiről nem beszéltünk egyébként most külön a hirado.hu, gyakorlatilag mondhatni azt, hogy a közmédia híroldala. Most az egyszerűség kedvéért mondom így, nem csak az, de mondjuk a híroldal. Beütöttem azt a szót keresésre, hogy hangfelvétel. Ezt a szót. Kiadta a találatot. Ki-ki kipróbálhatja. Ellenőrizhető, ahogy mondom. Nem tudok pontos számot, mondhatni tömegével, tehát súlyosan sok hír jött ki arról, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumában, iskolájában, hogy ismeri mindenki az ügyet, hogy egyesek azt állítják, nyomozás indult, de még azt sem tudni pontosan, hogy hogyan indult. Tehát ebben a körben egy teljesen bizonytalan információs háttér alapján rengeteg hír jött ki, hogy ebben az iskolában korrupcióval lehetett bekerülni diákoknak. De olyan szövegekkel, hogy köztudott az iskolában, hogy úgy kerülnek be satöbbi. Itt mi történik? Itt az történik, ezt ne felejtsük el, hogy az országnak egy nagyon fontos szellemi bázisa, az Eötvös Gimnázium, az egy elit gimnázium, tehát onnan, ha megnézzük az egyetemi felvételiket, az ott születő kulturális termékeket, az egy csúcsgimnázium. Hogy ennek kapcsán egy nagyon súlyos dolog fogalmazódik meg, eddig mindenfajta bizonyítottság nélkül. Még ügyészségi szinten sincs a dolog. Tehát valaki mondott valamit, egy bulvárlapnak valamilyen híre alapján névtelenül beszélő egy szülő, te, betelefonál című szöveg. Ennyi van a szövegekben. Miközben a hangfelvétel szóra egyetlen találat sem jött ki, egy olyan hangfelvétel kapcsán, ami ügyészségi hangfelvétel, az ügyészség által hitelesített bűnvádi eljárásnak az a háttéranyaga, amely egyébként egy rendkívül magas állású köztisztviselőt, egykori köztisztviselőt és egy igen magas állású közhatalmi funkciót betöltő végrehajtó elnököt egyetlen sem. Én egyik ügyet sem ismerem. Nagyon fontos. De amikor ezt meglátom a kereső találatok között, azért csak fölmerül az emberben, hogy itt van egyfajta egyensúlytalanság a közelítésekben, ráadásul az egyik túllép messze a politika. Itt egy iskoláról van szó. Tehát csak arra utalok, hogy azért ez a fajta és nyilván ezeket beleolvastam a cikkekbe, amely cikkek rögtön politikai felhangot adtak, hogy az Eötvös Gimnázium ügyének politikai felhangot adtak. Ez egy baloldali iskola felcímmel, meg ilyen szövegekkel. No, tehát én azért érzem fontosnak, hogy beszéljünk erről a dologról, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy ez így nem jó. Szerintem ez így nem jó. De mondhatnék más keresési eredményeket is egyébként, amit kifejezetten a tavalyi évre vonatkoztattam, csak már benne voltam a keresésben, akkor beírtam azt a szót, hogy dollár baloldal és beírtam azt a szót, hogy rubel jobboldal. Kinek-kinek a képzeletére bízva, hogy melyikre mennyi találat jött ki. Tehát ez egyszerűen azt gondolom, hogy ez nem. Ha visszamegyünk oda, hogy a hitelesség, meg hogy ki miért megy be, meg miért nem megy be, ez hozzátartozik. A közmédia a nemzeti közösségünknek egy nagyon fontos egysége, integráló ereje kell, hogy legyen. Abban azért nagyon-nagyon elcsúszások nem helyes, hogy vannak, úgy gondolom. Én ezért tartom fontosnak, hogy erről beszéljünk. Nyilván nem arról beszélünk, hogy most a beszámolót, hogy nem fogadjuk el, nyilván elfogadjuk. Ebben a kérdésben legalább azt érdemes megjeleníteni szerintem, még bárhogyan is fogunk szavazni a részkérdésnél, hogy azért legalább fölmerülnek ezek a gondolatok itt. Azt már nyilván kinek-kinek a maga lelkiismerete, meg ítélő döntése, hogy ezt hogyan akarja kifejezni. Ezt azért tartom fontosnak, hosszabbnak elmondani, hogy érzékeljétek, hogy miért tartom fontosnak, hogy erről beszéljünk. Erről a kérdésről. Nem akartam olyan hosszan beszélni, hogy mindenkinek elvegyem a kedvét attól, hogy hozzászóljon. Parancsoljatok!

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Ugye nem a konkrét dolgokról akarok beszélni, hanem arról, hogy az ellenőrzött híreknek a megjelenítése az a Magyar Távirati Irodánál megvan. Erről a hirado.hu-ról beszéltünk többször, hogy ez egy kísérlet, hogy a hirado.hu megpróbálja azt a rést valamilyen formában betölteni, amiben hozzánk tudnak fordulni úgy, hogy vannak híreink, vannak egyéb dolgaink is, tartalmunk és valamilyen formában, mert tavaly is beszéltünk erről, hogy a hirado.hu egy kicsit bulvárosabban megpróbál átvezetni a közmédiától, akár rajta keresztül nézőt olvasót satöbbi. Tehát az ellenőrzött többször, az a Magyar Távirati Iroda. Ha egy adott szituációban most a példánál maradjunk, ugye kijött ez a hangfelvétel, mert nem ahogy beszélek róla, hanem hangfelvétel az iskolával kapcsolatban, konkrétan meghallgatható.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Ellenőrizetlen hangfelvétel.

 

 

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Nem tagadta egyik szereplő sem, úgy tudom. Én azt az adott szituációban, a teljes bulvárban függetlenül attól, hogy milyen színű címlapon láttam, olvastam, végigcsináltam, tehát ez azért jellemző. Az, hogy most ennek a bulvárosabb híradónak van-e szerepe a közmédia egészében vagy nincs, az egy másik kérdés. De az a gyakorlat, vagy az a kísérlet, amiért a hirado.hu elindításával a kollégák megpróbálták tágabbra nyitni az ajtót, és igen, sokkal bulvárosabb, sokkal könnyedebb és a bulvárhoz mindig hozzátartozik a kevésbé ellenőrzött tartalmaknak a megjelenítése. Az egy szakmai kérdés arról beszélni, de ezt azért vegyük figyelembe, hogy a hirado.hu és a tény között mi a különbség?

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Azt is tegyük hozzá, hogy ezek az anyagok az M1-re hivatkozva jelennek meg és az MTI-re hivatkozva. Nos, amiről én beszélek, az konkrétan arra. És a hirado.hu része a beszámolónak. Ez nem egy külön dolog, az része a beszámolónak, tehát a közmédia része és gyakorlatilag két éve működik. Tehát azért ez kísérletként, azért már eltelt egy kis idő. De mi ez, csak egy részletkérdés. Radetzky úr!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület elnöke:

Én ezt az intermezzót is annak a műfajnak, ahhoz a műfajhoz sorolom, amit az előbb talán említettem, hogy nekünk nem szabad a homokba dugni a fejünket és egy-egy ilyen jelenségre valóban fel kell hívni a figyelmet, függetlenül attól, hogy egyébként magunkban összességében milyen véleményt fogunk alkotni, és hol nyomjuk a gombot. Ez nem baj, ha mi ezt egyébként megtesszük. A fontos az, hogy ennek mi a fogadó, ez iránt mi lesz a fogadókészség az általunk egyébként megítélendő média szereplőktől. Mint említettem, tavaly egy nagyon súlyos kérdésben, emlékszem arra a feszült helyzetre, a közmédia gyakorlatilag intézkedett és úgymond orvosolta azt a helyzetet, és ezt folyamatosan, talán azóta is figyeli. Csak azért, hogy nemcsak te figyeled ilyen szempontból. Én is szeretnék egy, nem egy múlt évi, hanem egy ez évi példát mondani. És ezt is csak azért teszem, hogy érdemes nekünk ebből a szempontból is figyelni, hiszen van a mi minősítésünkben a közmédia munkatársainak pártatlanságával kapcsolatos vizsgálati szempontunk is, éppen a Közszolgálati Kódexből adódóan, és van benne egy olyan pont, amit figyelnünk kell, hogy tartózkodnak-e a műsorokban a véleménynyilvánítástól. És akkor én is hadd mondjak el egy példát, ami számomra döbbenetes volt és szándékosan nem fogom mondani a műsorvezető hölgynek a nevét, mert majdnem lényegtelen. De egy múlt heti műsorban, egy rendkívül fontos kérdésben Németország álláspontja vagy bizonytalansága a harcokba való részvétellel, hogy most adunk-e tankot vagy nem adunk, ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés mindannyiunk szempontjából és ezért élénken figyeltem a műsort. Amiben az volt, hogy hát korábban Németország ebben tartózkodott és a műsorvezető hölgy azt mondja, hát akkor minek játssza meg a bazári majmot most Németország, hogy most pedig odaadja és háromszor is elmondja ezt a szót. Egy nagyon lényeges műsorban, meg utána is lehet nézni, hiszen egy hétfői esti műsor volt és akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon a műsorvezetőnek van-e ebből a szempontból joga a saját véleményét egy ilyen minősítéssel közvetíteni. Feltehetőleg a mi szempontunkból ez lényeges. Nem tudom, valaki más hallotta-e a műsort. Én nagyon sokszor hallottam ezt a műsorvezetőt, nagyon meg voltam vele elégedve korábbról, de azt mondani egy országra, egy nagyon kritikus helyzetben, mert nem tudjuk, hogy mi, hogy döntenénk abban a helyzetben, nem egyszerű mondjuk a német álláspontot képviselni. Még ha kritikusan is nézzük, hogy ők megjátsszák a bazári majmot. No, én csak azt akarom mondani, hogy ez nem fogja befolyásolni egyébként nagy valószínűséggel a mi döntésünket. De ha már itt ülünk és javítani akarunk, akkor egy olyan megjegyzést, amit te tettél vagy most, amit én tettem, vagy másnak is lehet a tarsolyában hasonló, akkor ezt azért érdemes ebben a munkakörnyezetben elmondani. Köszönöm szépen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm szépen. Attila parancsolj.

 

 

 

Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:

Nem akartam, szintén a múltkor, mikor készültem, akkor néztem ilyeneket. De úgy látszik, hogy mi ilyen kereső népség vagyunk. Én az MTI hírekben kerestem és az ukrán-orosz háború kapcsán és nyilván teljesen tudatában vagyok, hogy egy hírnek van egy kontextusa, hogyan beszélnek, milyen jelzőket használnak satöbbi. Most ilyen mély elemzést nem végeztem, de pusztán érdekességképpen és különösebb kommentárt nem fűzök hozzá. Rákerestem, hogy például Putyin meg Zelenszkij név hányszor szerepel az MTI hírekben. A címben Putyin 24-szer, Zelenszkij ötször. A hírtestben Putyin 52-szer, Zelenszkij 39-szer. Tehát azt gondolom vagy nem gondolom, hát itt a két szám nem egyforma. Nyilván itt lehet ezen, lehetne elemzést folytatni, hogy miért van ez, de ha csak a címet nézzük, azt gondolom, valami egyenlőtlenség ott tetten érhető egy ilyen egyszerű kereséssel is. És vélhetően az ilyen típusú elmozdulások azok, amelyek néha-néha azért nem tesznek jót a közmédia presztízsének, visszautalva arra, hogy nem mindenki megy el szívesen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. További hozzászólások? Szikora úr, parancsolj!

 

Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:

Óvatosan megjegyezném, hogy nem tesz jót a közmédia presztízsének, mellyel kapcsolatban egy órával ezelőtt, meg azt mondtuk, hogy emelkedik. Még számokat is tettünk hozzá. Lássuk ezt is. Amit az előbb hallottunk, szóval ilyen stílusban nem beszélhet, szerintem nemcsak a közmédia, sehol senki nem beszélhet így. Ez nem is vélemény, szóval ez szörnyű. Na, hogyha ilyen elhangzott, nyilván elhangzott, mert hallottad, ez elég baj és erről szerintem érdemes lenne sokat beszélni vagy többet beszélni, mert hogy milyen stílusban beszélnek. És itt nemcsak a beszédtechnikára gondolok. A Montágh Bizottságnak új elnöke van és úgy hallom, ismerem is, úgyhogy feltételezem, hogy szigorúbb lesz. Én ezt örömmel hallom. De hát ez nem a Montágh Bizottság dolga azon, ő se tud, tehát ezt lehet szépen kiejteni, ezt az egyébként igen csúnya stílustalanságot, oda nem illő szövegfordulatot, hát, hogy mit engednek meg maguknak akár. Én még bevallom, hogy még egy ilyen showműsorban is az idétlenkedést inkább mellőzném vagy amellett érvelnék, hogy ne idétlenkedjenek már annyit, meg poénkodjanak akár ilyen szavakkal is, amit itt az előbb hallottunk. Tehát a konkrét kérdés vonatkozásában igenis föltehet. Tehát attól még nem lesz véleménynyilvánító, mert mondjuk Németországnak viszonylag közeli múltjában történtekre irányuló kérdést föltesz. Ilyen kérdést föltehetne, de ilyen stílusban, amit hallottunk, így nem beszélhet. Köszönöm.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Köszönöm. Úgy elmondtuk, amit mondtunk, igen.

Van-e még olyan szempont, amit úgy gondolunk, úgy gondoljuk, hogy érdemes megvitatnunk, megbeszélnünk ebben a körben, ami a közmédiát illeti? Nézek a Skype-ra is, nézek az asztal körül is. Úgy látom, nincs több hozzászólnivaló.

Jó. Akkor. Ugye eredetileg azt mondtuk, hogy ez a napirendi pont a megtárgyalásról szól és a következő alkalommal lenne a végleges elfogadása annak. Én azt érzem, hogy most némi fáradtságot azért érzek a tagtársakon, hogy őszinte legyek. Felmerült ugyan bennünk az a kósza gondolat még az előkészítés során, és nyilván ez mind nagyon rendelkezésre áll, hogy akár a részkérdésekről szavazunk is, de én a következőt hadd javasoljam, mert egyszerűen fáradtnak érzem magunkat ehhez. Hogy a következő alkalommal és ennyi lenne az újítás a korábbi időszakokhoz képest, hogyha egyetértetek vele, én akkor a következő alkalomra előkészítem, mert a szavazás eredményét ez nem befolyásolja vagy a szavazás eredményei ezt nem befolyásolják. Ha egyetértés van ebben, akkor a következőt javaslom módszertanilag, hogy a következő alkalomra én előkészíteném azt a szöveget, hiszen a következő alkalommal már természetesen mindenki hozzászólhat, tehát nem akarok senkit kizárni, de alapvetően a fő gondolataink elhangoztak. Tehát hogyha egyetértés van ebben, akkor én előkészítenék egy olyan szöveget, amit általában utólag szoktunk csak szétküldeni, de most fontos volna, hogy mivel ciklus lejár, tehát hogy együtt legyünk, amikor ez véglegesül. Tehát én előkészítenék egy szöveget, ami a szöveges indoklása lenne az egyes pontoknak a beszélgetések alapján. És akkor a következő alkalomnak két része volna, az első része, hogy akkor részint a részkérdésenkénti szavazás, illetve az összegző szavazás lezajlana, illetve beszélnénk azokról a pontokról, azokról a szöveges indoklásról, amit elkészítek, és akár azt is, hogy én boldog lennék akkor, hogyha egy konszenzusos szöveghez eljutunk, hogy arra is, nem távollétiben, hanem itt helyben tudna róla mondani valamit a testület, mert akkor így kereken lezárnánk, és akkor nem egy ilyen tudomásulvétel volna csak. Szerintem, mivel maga a szavazás az hosszú időt nem fog, mondom, már jövő héten is bárhol, bocsánat, ez két hét múlva, igen, két hét múlva. Igen. Akkor is bárki hozzászólhat majd természetesen, tehát nem akarom ezt majd lezárni. Radetzky Jenő parancsolj!

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Akkor én azt javaslom, hogy most jelentsük ki, hogy befejeztük a hozzászólást. Csak szavazás legyen.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület tagja:

Jó.

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Mindenkinek volt módja.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Tehát én hangsúlyozom, én a szavazást fogom napirendi pontként előterjeszteni.

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Csak szavazásról legyen szó.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Tehát én ezt fogom előterjeszteni, ezt hangsúlyozom. Nyilván, hogyha valamiért valaki nagyon, nem fogok keresztbe feküdni, de alapvetően a napirendi pont az a szavazásról szól, ez viszonylag rövidebb időt vesz igénybe értelemszerűen, és akkor még lesz rá módunk, hogy az előre szintén megkapott, a jövő hét közepéig elkészítem ezt a szöveget, az előre szintén megkapott szöveg kapcsán, hogyha van valami, ha kapok előre írásban hozzászólást, azt külön megköszönöm, mármint a szöveghez kommentet, azt nyilván, ahogy eddig is, ezután is beépítem, és akkor még arra is tudunk egy jóváhagyó, végleges pontot tenni. Jó? Parancsolj!

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Akkor, ha jól értem, hogy a következő ülés első napirendi pontja.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

A szavazás.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

A Jenő javaslata alapján vita nélküli részszavazás. Szempontok alapján részavazás. Utána megvitatjátok az általad előkészített szöveges kiegészítést és úgy lenne a végszavazás. Akkor még pontosítsuk azt, hogy előző alkalommal megegyeztünk egy időpontban: 23-a 14 óra, csütörtök. És hadd kérdezzem meg a kollégáimat is, hogy erre akkor mindenki visszajelzett? Tehát, hogy akkor vagy lehetőleg személyesen, de olyan nincs, aki azt mondta volna, hogy 23-án valamilyen oknál fogva nem tud itt lenni?

 

Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:

Én jeleztem, hogy külföldön leszek, de Skype-on remélem be fogok kapcsolódni.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

De az nagyon-nagyon fontos volna, hogy tényleg, a szavazásban mindenki tudjon részt venni. Az lényeges volna, ha arra az időre meg tudod oldani a kapcsolatot, azt megköszönjük.

 

Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:

Igen, itt leszek Ausztriában.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Jó, tehát akkor azt jelenti, hogy a 22-i előzetest végképp töröljük?

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Így van. Azt hiszem, többeknek nem volt jó.

 

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:

Mindegy, semmi probléma.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Február 23-a 14 óra. Itt találkozunk, itt az asztalnál, vagy a falon, de alapvetően az asztalnál.

Jó, lezárom az első napirendi pontot.

 

 

2. napirendi pont

 

Most a második napirendi ponthoz érünk, az egyebekhez, amiben vállalkozó szellemű Radetzky tagtársunk mond valamit röviden.

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Elnök úr, előre szeretném jelezni, hogy senkivel nem egyeztettem, és hogyha elutálja a testület az én javaslatomat indokkal vagy indok nélkül, azt is tudomásul veszem természetesen. És pedig arra alapoznám, hogy egyre inkább érzékeljük azt, hogy az ember, a szakember nem feltétlenül minden esetben csak a pénz miatt tud elkötelezett lenni, hanem az elismerésért is sokszor. Ezt látjuk egyébként a közmédiában, és ma kétszer is hivatkoztunk arra, hogy nagyon dicséretes módon a Duna Médiaszolgáltató és az MTVA is díjakat hozott létre.

Lassan tíz éve, hogy nekem alkalmam volt és örök élmény, hogy Szalai Annamáriától átvehettem a kódexet, a Közszolgálati Kódexet, és én úgy gondolom, hogy ha lehet jogilag, és mi ezt megtehetjük, ennek a Közszolgálati Testületnek kellene alapítani egy közszolgálati díjat. Pedig a közszolgálati díjat, ha alapítanánk, azt a médiában a média közszolgálati katonái közül annak, aki a legjobban felelt meg abban az évben vagy abban a két évben, ez attól függ, ennek a Közszolgálati Kódexben levő minősítésnek kimondottan a nem vezetői szinten, hanem a konkrét harcmezőn, a mikrofon mögött, vagy a mikrofon előtt, de ennek a feladatnak is ennek az általunk esetleg összeállítandó érvek alapján. Én a magam részéről egy ilyen emlékplakett alapítását, ha egyébként jogilag ez nem kizárt, javasolnám és az emlékplakett megtervezéséhez én most fölajánlom egy havi tiszteletdíjamat akkor is, hogyha nem leszek majd tagja ennek a testületnek, mert úgy adódik, akkor visszamenőleg, ha egyébként ezt el tudnánk határozni. Köszönöm szépen. Szalai Annamária közszolgálati díjról beszélek.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

A következő a javaslatom: hogy nyilván minden gesztus szép gesztus, ez egy olyan súlyú dolog, amiről azért érdemes megfontoltan. Hadd javaslom azt, hogy körbenézek jogilag egyrészt ebben az ügyben. Az egy lényeges dolog, hogy jogilag mi fér bele, mi nem fér bele az életünkbe. Meg névhasználat, meg ilyesmi is azért itt fölmerült.  Mindenesetre jogilag több elemét én ennek megnézném és akkor ez alapján még lesz rá módunk, hogy erről tárgyaljunk. Jó ez így?

 

Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:

Jó. Mint alapötletet vetettem fel.

 

Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:

Jó, persze nem tudom, van-e még az egyebek között bármi, annyit hadd említsek meg, mindenkinek ajánlom megnézni azt a képet, ami bejárta a világsajtót. Habár az új eszközökről volt szó, ma hajnalban egy nagyon fontos dolog történt. Nem tudom, ki mennyire figyeli, LeBron James beállította a nagy rekordot, és az a kép, az azért önmagában egy nagy történés, nem, hanem az az érdekes, hogy mindenki ezt várta, hogy be fogja állítani a stadionban vagy a csarnokban és mindenki a mobiltelefonján keresztül figyelte és egy ember csak így ült és nézte. És mindenki más a mobiltelefonjával vette, és ez az egy csak úgy nézte. Ő volt az az ember, aki annak idején szerződtette. Hát csak ennyit az új eszközök és az élmény viszonyáról.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételét, a Skype-on is, helyben is. Köszönöm a Közalapítvány munkatársainak az előkészítésben nyújtott segítségét. Mindenkit arra kérek, hogy miután lezártam az ülést, még maradjunk helyben.

Ezennel az ülést lezárom mindenkinek jó egészséget és jó munkát!

 

K.m.f.

Jegyzőkönyvet hitelesítették:

 

Dr. Fábri György                      Szitár Szabolcs                                Gyurta Dániel

elnök                                         testületi tag                                        testületi tag