KSZKA-A/77-4/2023/III/1.
Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma
1088 Budapest, Bródy Sándor utca 5-7.
KÖZSZOLGÁLATI TESTÜLET ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE
2023.03.29.
(hangfelvétel alapján készült, nyelvhelyességi szempontból korrektúrázva, szó szerinti leirat)
Ideje: 14.00
Jelen vannak: a Közszolgálati Testület tagjai és a meghívottak
Az ülést vezeti: Dr. Fábri György elnök
Napirendi pontok: A honlapra feltett változat szerint
Jegyzőkönyv hitelesítők: Elnök és két tag
Testület tagjai:
1. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szikora József
2. Magyarországi Református Egyház Szalai László
3. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Heisler András
4. Magyarországi Evangélikus Egyház Dr. Fábri György
5. Magyar Tudományos Akadémia Dr. Papp Z. Attila
6. Magyar Olimpiai Bizottság Gyurta Dániel
7. Magyar Rektori Konferencia Perjés Fanni Viktória
8. Kisvárosok Szövetsége Szitár Szabolcs Imre
9. Centrum Studiorum Zsigmond József
10. Nagycsaládosok Országos Egyesülete Kardosné Gyurkó Katalin
11. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Sáfrány Margit
12. Magyar Írószövetség Erős Kinga Andrea
13. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Radetzky Jenő
14. Magyar Művészeti Akadémia Gózon Ákos
15. Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége Egyesület Gugán János
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit; akár itt a helyszínen, akár az online világban. A mai ülésünket megnyitom, köszönöm a részvételt. Jelzem előzetesen, hogy Erős Kinga, Kardosné Gyurkó Katalin és Szitár Szabolcs jelezte, hogy nem tud részt venni. Skype-on van közöttünk Papp Z. Attila, Sáfrány Margit és Szalai László, illetve Szikora József is. Bocsánat, Zsigmond József is Skype-on van. Jól látlak Jóska, ugye itt vagy?
Zsigmond József, a Közszolgálati Testület tagja:
Igen, itt vagyok.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Várjuk még a helyszínre Szikora Józsefet és reménység szerint megérkezik Gyurta Dániel is.
Megállapítom, hogy határozatképesek vagyunk, és elsőként a jegyzőkönyv-hitelesítőket kell felkérjem, hogy most egy speciálisan koncentrált feladat lesz, hiszen március 31-ig hitelesíteni kell a jegyzőkönyvünket, hiszen addig tart a Testületünk mandátuma. Éppen ezért egy ilyen koncentrált munkára és jól elérhető kollégákat kérek. Esetleg Heisler úr? Gózon úr?
(Közbeszólás távolról):
Megoldjuk.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Kérdezem a Testület tisztelt tagjait, aki egyetért azzal, hogy Heisler András és Gózon Ákos legyen a jegyzőkönyv-hitelesítő, az kézfeltartással jelezze! Úgy látom, megszolgáltatok már a víz alatt eddig is.
Ezek után az előzetesen kiküldött napirendi pontokat teszem fel szavazásra. A korábban megbeszélteknek megfelelően először az „Ismeretek és tudás jelenléte a közmédiában” tehát néhány műsor figyelésével kapcsolatban beszélgetnénk. Itt nem lesz határozathozatali kötelezettségünk, ez egy beszélgetés, ez az első napirendi pont. A második napirendi pont pedig az Egyebek.
Kérdezem, van-e más napirendi javaslat? Amennyiben nincsen, akkor kérdezem azt, hogy ki az, aki egyetért a beterjesztett javaslatokkal? Ellenpróbát kérek! Köszönöm. Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk a napirendet.
Azt javaslom, hogy kezdjük is meg a munkát. Elmulasztottam, annyira természetes a jelenlétük és közreműködésük, hogy emiatt, a hibámat emiatt követhettem el. Egyrészt köszönöm a Közalapítvány munkatársainak az előkészítésben nyújtott segítséget és köszöntöm Balogh Elnök urat, aki állandó meghívottja az üléseinknek. Köszönjük szépen.
- napirendi pont
Nos, az volt a feladatunk, magunk által, magunk számára kitűzött feladatunk, hogy a november végi - január eleji időszakban néhány műsornak, televíziós, illetve rádiós műsornak az áttekintésével egy kicsit azokat az általános reflexióinkat, amelyeket a korábbi üléseinken, illetve konkrétan és célzottan a beszámoló tárgyalásakor megtettünk, azt most néhány műsorra vonatkoztatva is beszéljünk róla. Gondolom feltűnt, hogy a megbeszélteknek megfelelően két típusú műsorcsoportból válogattunk; egyrészről a kifejezetten is felterjesztő szándékú és célú műsorokkal, másrészről pedig a részint ismeretterjesztő, de hangsúlyosan egyházi, vallási jellegű műsorok, amelyek nem hagyományos egyházi műsorok, tehát nem szakrális alkalmak közvetítései, illetve, ha úgy tetszik, a hitéleti tevékenységnek a szokásos bemutatását, hanem az új műsorok, amelyek a tavalyi évnek a fejlesztése. Némelyik elindult már tavalyelőtt, de alapvetően a tavalyi év fejlesztései voltak. Én azt javaslom éppen ezért, hogy ezt a két csoportot akár tematikusan is külön tárgyaljuk, tehát először talán beszéljünk ezekről az egyszerűség kedvéért, tudásközvetítő vagy ismeretterjesztő műsorokról, amelyek között a „Hagyaték” című műsort jelöltük meg, amely a Duna Televízión fut, az M5-ön látható a Kutatók nyomában műsort, illetve a Kossuth Rádióban zajló, a „Felfedező ...” pont, pont, pont. Itt több is szokott lenni: „Felfedező a tudomány”, „Felfedező technika”, tehát ennek több része van. Nyilván, itt néhányan a tudományos részre koncentráltunk, de bármelyikről lehet beszélni. Tehát azt javaslom, hogy először ezekről a műsorokról beszéljünk teljesen szabadon, kötetlenül, nincs konkrét előterjesztésünk erről. Parancsoljanak, parancsoljatok! Gózon Ákos annyira aktívan nézett, hogy megadom neki a szót. Parancsolj, Ákos!
Gózon Ákos, a Közszolgálati Testület tagja:
Igen, köszönöm szépen. Rögtön egy apológiával kell kezdenem, mivel én csak közben kapcsolódtam be a munkába, és a feladatra utólag tudtam visszatekinteni, felkészülni, ezért aztán próbáltam visszakeresni ebbe az időszakba eső műsorokat, de nem minden esetben sikerült találnom. Úgyhogy inkább azt az utat követtem, hogy megpróbáltam minél többet meghallgatni ezekből, nem biztos, hogy az éppen ebbe az időszakba esik, de hát talán általános következtetésnek a levonására mindenképpen jó. És hogyha kezdjük először az ismeretterjesztő műsorokkal, a „Felfedezővel”, a „Kutatók nyomában” és a „Hagyatékkal”, akkor összességében azt lehet mondani, hogy rengeteg sok ismeretet, tudományos, ismeretterjesztő, klasszikus értelemben vett ismeretterjesztő ismeretet adott át ez a három műsor. Két televíziós és egy rádióműsorról van szó. Azt is el lehet mondani, hogy tulajdonképpen különböző megközelítésben, célcsoporthoz és filozófiában szól ez a háromfajta műsor, amiről rögtön elmondhatjuk, hogy a „Felfedező” nem egy műsor, hanem tulajdonképpen egy műsorsáv különböző műsortartalmakkal. Egy kicsit olyan, minthogyha ilyen tudásközvetítő, ismeretközvetítő műsorokat különböző helyekről rendeztek volna ide a műsorsávnak a szerkesztői, de ettől nem lesz eklektikus a sáv, tehát azért ezek a műsorok, ezek jól felfűzhetők egymásra, vagy egymás mögé, bár mondom, azért van némi kis különbség a műsorok megközelítésében. És akkor talán a „Felfedezővel” kezdve, ugye itt ebben klasszikus magazinműsor, dokumentum elemeket is felhasználó irodalmi jellegű műsor is volt az általam hallgatottak között, és a gazdaság tekintetében pedig inkább a gazdaság és közélet, gazdaság és gazdaságpolitika felé kacsintó műsor, tehát a megközelítésében különböző volt, és ennél fogva talán a célközönsége is azért kicsit változik az adásoknak. Nem annyira korosztályban, mint inkább érdeklődésben gondolom, tehát nem biztos, hogy aki mondjuk a klasszikus, hagyományos ismeretterjesztést a rádiós magazinos ismeretterjesztésre így fogékony, ugyanúgy fogékony mondjuk a gazdaságpolitikai ismeretekre, meg tudnivalókra is. De mondom, ettől még ez a sáv, ez nem tűnt eklektikusnak. Tehát én, hogyha így összefoglalom, és aztán majd gondolom a részletekbe belemegyünk majd összefoglalóan, én ezt egységesnek találtam. Ami a televíziós műsorokat illeti:
a „Kutatók nyomában” az egy a megközelítésében, képi világában, hangvételében a modern trendeket követni kívánó, ha le akarom fordítani, szűkíteni akarom a tartalmát, akkor azt mondom, hogy egy ilyen múzeumi alapú expedíciós elemekkel is ötvözött, izgalmas képi világra építő műsor.
A „Hagyaték” a címéből és a megközelítési módjából következően is egy hagyományosabb, sokkal hagyományosabb képi világú és feldolgozású műsor. Mind a kettőre jellemző, hogy dokumentum jellegű megközelítést tűz ki célul. A „Kutatók nyomában”-nál a megszólalók esetében is ez abszolút követi ezt, tehát muzeológusok, régészek, történészek, antropológusok, tehát klasszikus értelemben vett, és a témához ugye kötődő, adekvát kutatói megszólalásokat hallhattunk és láthattunk. A „Hagyaték” ebből egy bizonyos szempontból kirúg, hiszen ott ugye olyan megszólalókat is hallunk bizonyos kérdéskörökről beszélni, akik nem az adott tudományterülethez tartoznak, hanem távolabbról szólnak hozzá, ha úgy tetszik, akkor esszéisztikusan. Ez némely esetekben – majd konkrét példát lehet mondani – a képi és szerkesztésbeli dokumentarista megközelítés és a megszólalónak az inkább esszé jellegű, és kicsit az adott témától távolabb helyezkedő pozíciója miatt ez a kettő ellentmondásban van egymással. Nekem ez volt összefüggő, vagy összefoglalóan a véleményem, szívesen mondok majd még részleteket. Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm én is. Egyéb benyomások? Attila jelentkezel?
Dr. Papp Z. Attila, a Közszolgálati Testület tagja:
Nem jelentkeztem, de ha már megszólítottál egy-két gondolatot elmondok. Sok mindennel egyetértek, ami előttem elhangzott. Először is, amikor ugye szavazni szoktunk, akkor mindig szemünk előtt van az, hogy a köztévé mennyi információt és sok szempontból ténylegesen a közszolgálatiságot szolgálja. Hogyha ilyen szemszögből nézzük, ezek a műsorok nagyon változatosak, tehát sok témát és aktuális témát érintenek különféle megközelítésekkel természetesen. Én egy annyiban, hát nem mentegetőzni, hanem azt nem tudom, vagy nálam nem működött, én sem ugye rögtön akartam nézni, hanem így utólag, és a „Kutatók nyomában”, azt valahogy a Médiaklikken nem értem el, úgyhogy arról most én nem tudok érdemben szólni. De a „Hagyaték” kapcsán akkor egy-két megjegyzést tennék, ezt részben még a múltkor talán említettem, de itt korábban is elhangzott, hogy amikor volt az a műsor, ahol Adyról és József Attiláról volt szó. Most teljesen mindegy, hogy kikről van szó, de én is azt tapasztaltam, hogy az, hogy ki beszél, az nyilván a szerkesztői vagy nem tudom milyen döntésnek az eredménye, és az nekem is szembetűnt, hogy nem föltétlen csak irodalmárok beszélnek, ami önmagában nem baj, mert én azt gondolom, hogy közkincsekről van szó, tehát bárkinek lehet véleménye, de néha talán, úgy fogalmazzak, hogy ne legyen annyira feltűnő, ezért a szakmához közelebb álló személyeket is meg lehetne szólítani, tehát hogy erre van kísérlet vagy van példa, de nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs, csakhogy valahogy a hangsúlyoknál én ott érzékeltem egy kis, ahogy az angol mondja, egy ilyen bias-t, ezt egy ilyen torzítást. És nyilván, főleg akkor még szembetűnőbb, amikor a tartalmi részt is nézzük, hiszen mint mondtam, szíve joga végül is bárkinek véleményt formálni, csak ne legyen egyoldalú. Tehát én azt gondolom, hogy a közszolgálatiság az pont azt jelenti, hogy többféle szempontból ugyanazt a dolgot meg tudjuk világítani, meg tudunk arról beszélni. Tehát én ennél a műsornál konkrétan, ott nekem ilyen értelemben hiányérzetem volt. Egy másik műsor, ami abban az időszakban volt, ez „A magyar konyha lelke”, ha jól emlékszem, volt egy ilyen, ez is ebben a műsorban. Ez szintén nagyon érdekes volt, meg az nagyon jó, hogy a magyar konyhának azt a múltba visszavezethető sokszínűségét felhozza vagy felszínre hozza. A korábbi jegyzeteimben talán annyit jegyeztem én itt meg magamnak, egy-két gondolatot, hogy bővebben lehetett volna beszélni mondjuk: a konyha általában és az egészségi állapot, tehát az, hogy a magyar konyha, nagyon jól tudjuk, szeretjük, de tudjuk azt is, hogy elég zsíros a magyar konyha. Hogyha más szempontból nézzük, tehát ennek egészségügyi kihatásai is van. Megint csak az a fő üzenetem, hogy ha röviden akarom mondani, hogy ez valóban egy kincs, csak azt gondolom, hogy a múltat meg az örökséget, azt érdemes mindig egy aktuális helyzetbe is belehelyezni, és ezért én biztos, hogy beszélgettem volna arról is, hogy ez az örökség, most ugye gasztro-örökségről van szó, és az egészségügyi dolgok hogyan kapcsolódnak össze és milyen újításokat lehetne tenni stb. Itt megfogalmazódott bennem egy olyasmi, ami végül is az összes műsorra érvényes lehet, de ez inkább a mi beszélgetésünknek a keretét érintené, hogy nagyon érdekes lenne, meg nyilván ezek a beszélgetések még érdekesebbek lennének, hogyha esetleg egy-két szerkesztőt is meg lehetne hívni, hogy lássuk azt a szempontot is, mert lehet, hogy lesznek olyan felvetéseik, amire nagyon egyszerű választ lehetne adni, hogy mi miért történt. Csak azt gondolom, hogy tényleg úgy érdekes lenne, vagy interaktívabb vagy vitaszerűbb, ha úgy tetszik, egy ilyen beszélgetés, hogyha akik létrehozzák ezeket a tartalmakat, hogyha velük is tudnánk beszélni, és nem beszélve arról, hogy a majdani beszámolók értékeléséről is nyilván segítséget adna. Még egy gondolat: hogy nem kifejezetten a tartalmat, a képi dinamikáról helyenként, tehát van, ami tényleg lenyűgöző, de helyenként ilyen, de nyilván ez egy döntés kérdése számomra, nagyon lassítottnak tűnt, amit abszolút értek én, csak hogyha úgy tesszük fel a kérdést, vagy hogyha úgy is feltennénk a kérdést, amit más kontextusokban fel szoktunk tenni, hogy a fiatalokat milyen mértékben tudjuk megszólítani, akkor nyilván ez ahány műsor, annyiféle, de valahogy tudatosabban törekednék egyfajta dinamikusabb dologra is. De tudjuk, hogy a közszolgálatiság az eleve nem feltétlen a fiatalokat célozza meg, még ha nagyon is akarja is, hogy van egy ilyen tehetetlenségi erő is ebben. Hát első körben ennyi, ezt a néhány gondolatot gondoltam, hogy megosztom, ha már itt megszólítottál. Köszönöm.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Most egyelőre csak a formai részre hadd reflektáljak. Szerintem a következő mandátum időszak Testületének örökül hagyhatjuk azt a fölvetést, hogy valóban ilyen beszélgetést kezdeményezzen, tehát ahol műsorokról van szó, adott esetben szerkesztőket vagy műsorfelelősöket el lehet hívni, és valóban egy élénk beszélgetés alakulhat ki, tehát ez egy fontos felvetés volt azt gondolom, hogy ez valóban hasznos lehet. Ezt hagyjuk meg örökül szerintem. További hozzászólások ehhez a témakörhöz esetleg? Heisler úr! Parancsoljon!
Heisler András, a Közszolgálati Testület tagja:
Ugye én is két műsorfolyamba néztem bele: a „Hagyatékba”, meg a „Tudósok” sorozatba. Az, hogy a Médiaklikken hogyan vergődtem át, az tényleg egy ilyen drámai történet, tehát amiről itt nagyon sokszor szóltunk, hogy de jó lenne, hogyha a Médiaklikk egy használható, könnyebben használható rendszer lenne, de azért így is rátaláltam bizonyos műsorokra, és akkor azokat próbáltam ilyen elemző szemmel végig nézni, nemcsak szórakozva. Ugye a „Hagyaték” az magáról azt írja, hogy: „A magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik ez a műsorfolyam. Leporolja a múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket”. Tehát nagyon szépen fogalmazza meg a saját céljait, hogy ezek a maguk fényében ragyogjanak. Na, és akkor hát ezek után tekintettem meg a 2022 – és fontos a dátum! –december 24-én bemutatott „Hagyaték” egyik epizódját. Ugye nem vagyok szakember, azért azt mondom, hogy gépészmérnök vagyok és közgazdász, de a filmnek a technikai megvalósítása az egészen pazar volt, amit én láttam akkor. Nagyon szép minőségű képek magyar tájakról, lovakról, lassított felvétel, közeli, távoli és szórakoztató volt az egész. Ugye december 24-e az azért egy eléggé kiemelt nap Magyarországon, még ha nem is a mi közösségünk számára, de hát én úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek tiszteletben kell tartani. Ugye ajándékozás, karácsonyfa-állítás, öröm, békesség, család, ezekkel lehet jellemezni ezt az időszakot, az otthonnak, meg a szülőföldnek az ünnepét. És ez a film szólt a karikás ostorról, a kopjáról, a hontalanságról, a tábortűzről, a tolvajlásról, a rablásról, azaz a betyárvilágról. És ezt a betyárvilágot próbálta oly módon heroizálni ez a film, ami különösen ezen a napon nekem úgy furcsa volt. Lehet, hogy ez csak az én szubjektív megítélésem szerint. Ugye ez a betyárvilág az 1820-as évektől létezik körülbelül, ezek a mi kedves betyárjaink, ezek részben bűnözők voltak, részben hibázók, akik nem feltétlen bűnöket követtek el, de valami szabályban hibáztak. Részben a császári sereg sorozása alól menekültek el, mert nem akartak a császári hadseregben részt venni, és ebben a filmben történészek, hagyományőrzők, szakértők mondtak véleményeket, amelyek érdekesek voltak, és lehetett vele egyetérteni, lehetett vele vitatkozni, ez nem is baj, tehát nem kell ennek egyhangúnak lenni. Fölírtam két nevet, Pongrácz Gyula volt az egyik hagyományőrző és egy történész; Küllős Imola volt, mind a kettő láthatóan autentikusan fogalmazta meg a saját véleményét. Ami kimondottan zavaró volt, mondom, ez nem, hogy mondanak véleményeket emberek: a narrátor. Az valami olyan szájbarágó módon próbálta a dicső múltat és a hős betyárokat heroizálni. Tehát, hogy volt egy nagyon jó dokumentarista visszatekintés, a hagyományőrző elmondta, hogy ő hogy látja stb. majd jött a narrátor, és elmagyarázta a kedves nézőnek, nekem is, hogy nekem milyen véleményemnek kell lenni erről az egészről. És ez nekem, és különösen 24-én, december 24-én nekem ez egy picit visszatetsző volt. Maga a film viszont remek, tehát olyan minőségben készítették el, hogy le a kalappal.
Aztán kis szerencsével egy kutatós programot is megtaláltam a Médiaklikken: Akik kerékre ültették a világot, ugye Bánki Donát és Galamb Józsefről szólt ez a műsor. Ők voltak azok, akik az első négyütemű motornak a porlasztórendszerét ők csinálták meg, aztán nem ők szabadalmaztatták, ez már ilyen magyar kaland, hogy valamit megcsinálunk, de aztán nem szabadalmaztatjuk. És Galamb József egyébként, aki nem mellesleg Horthy Miklósnak a hajógépésze volt, ez is elhangzik a műsorban, és nem heroizálják ezt. Tehát ez megint jó volt. Tehát őneki az volt a szakmája, az volt a dolga, ő ott hajógépészként működött. Később aztán kikerült a Ford Motor Companyhoz, és ő tervezte meg, nem tudom, mindenki tudja, biztos mindenki tudja, így van, a T-modell bolygóműves sebváltóval működött egyébként, ez volt az első, úgyhogy ezekről az emberekről szólt. A szakértők megint profik voltak, tehát nagyon jó szakértők. Nagyon izgalmas volt az egész, és tudni kell, hogy ez a Galamb József aztán egy alapítványt grundolt össze Amerikából, hogy a szegény magyar vidéki tehetségeknek a tanítását támogassa. Tehát, hogy ráadásul volt egy ilyen felelősségvállalása is a Galamb Józsefnek. Úgyhogy nagyon jó volt a film: informatív, ilyeneket írtam fel, hogy informatív, tudást bővítő, akár a nemzeti tudatot erősítő és sok tanulsággal felérő, remek szakértőkkel készített film, és akkor itt megint a végső narráció, az megint egy ilyen, nagyon tematizálja a dolgokat. Tehát ugye ezt mind végig nézte az ember, és érezte, hogy ez a Galamb József egy rendkívüli ember volt, azon túl, hogy alkotott; T-modell, bolygómű, mit tudom én micsoda, azon kívül alapítvány, magyar, szegény gyerek, ezt mindenki tudja. És akkor megint szerintem feleslegesek ezek a szájbarágós dolgok, hogy akkor lám-lám, vannak olyan emberek, akik ugyan más országban csináltak sikereket, de megmaradtak magyaroknak, és a szívük magyarnak stb. Szóval felesleges. Kár ezért én úgy gondolom, és erre a felszólításra sem fog most hazajönni az a 400 ezer ember, aki kint van a hazánkon túl és szakember és vállalkozó és kint dolgozik. Úgyhogy jó volt a film összességében, ezekre a narrációkra szerintem sokkal jobban oda kellene figyelni. Ennyit így röviden.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm. Parancsolj Fanni! Heisler úr, ha kikapcsolná a saját mikrofonját!
Heisler András, a Közszolgálati Testület tagja:
Igen, esetleg.
Perjés Fanni, a Közszolgálati Testület tagja:
Jó, akkor talán most. A „Hagyatékhoz” én is annyit szeretnék hozzászólni, hogy amit én meg tudtam nézni, az pont a karácsony utáni, december 29-i műsor volt, az a „Csendes éj - Karácsony a fronton”. Nagyon érdekes volt, de nagyon furcsa. Nem tudom, hogy ezt miért kellett karácsonykor bemutatni. Nekem picit olyan groteszk volt, hogy a vallási téma, ugye a karácsony, meg a szentség volt a háború alatt, ennek a különböző szempontjait járta körbe a műsor. Nagyon sok érdekes régi felvétel volt benne, úgyhogy látványos, és szerintem minőségi munka van mögötte, viszont a párhuzam az kicsit pont a karácsonyi időszakban nekem nagyon erőltetettnek tűnt. Úgyhogy úgy látom, hogy ezt a koncepciót végigvitték a decemberi időszakon. Nem tudom, hogy ezt, hogy szükséges értelmezni. Én csak csodálkozom. Ha valaki többet tud róla mondani, akkor nyitott vagyok az értelmezésre.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
A dekonstrukció az mindig divatos.
Egy mondatot: aztán természetesen mindenkit várunk még hozzászólásra. Ezt a három műsort, ha nézzük, számomra a „Kutatók nyomában” volt a leginkább egyenszilárdságú. Tematikusan is és mondjuk így, a szakmai megvalósítás tekintetében. És azok után valahogy így fogalmazhattál Ákos, hogy olyan klasszikus ismeretterjesztő műsorok voltak, teljesen korrekt megoldásokkal.
A rádió esetében: nekem, ott én egy műfaji egyenetlenséget érzek a „Felfedezőnél”. Tehát valóban az, hogy gazdaságpolitizálunk, az is egy jó műsor, meg az is, hogy tényleg tudományos kérdéseknek a történeti részét mondja meg. Ez valahogy nekem nem illik össze. Tehát valahogy te a célközönséget említetted, én meg a megvalósítást. Tehát láthatóan másképpen, hogy mondjam, van olyan szerkesztő és műsorkészítő kolléga, aki az egyikhez ért, meg valaki a másikhoz ért, és ez egy más típusú tudás. Tehát ez így együtt, ez nem. Itt is talán a műfaji kiegyenlítés az jót tenne neki. Jót tenne neki, bármelyik irányba. Tehát azt is lehet, hogy a különböző tudományos, technológiai kérdésekről aktuális társadalmi vonatkozásokat fölvetni, az az egyik lehetséges irány. Vagy a gazdaság területén, meg azt mondani, hogy akkor tényleg a gazdasági folyamatokról beszélünk, ráadásul a gazdasági folyamatok, minden gazdasági folyamat politikai folyamat, és ezt ugye tudjuk, ha máshonnan nem tudjuk, látjuk azt, hogy mennyibe kerül egy üzemanyag, az nem annak a kérdése, hogy a piac mit mond, hanem annak a kérdése, hogy mit mondanak. Ugye ezt. Jó, a piac is benne van. Tehát ebben mindig benne van, hogy döntések. Igen. Tehát valamiképpen ez összekeveredett, ezt nem sikerült rendesen kitisztítani. Na most a „Hagyaték” esetében nekem az volt az alapérzésem, ami nekem eszembe jut, tényleg nagyon szépen van fényképezve, az egész olyan bukolikus. Tehát én több adást is megnéztem, és mindegyiknek az volt a fő mondanivalója, hogy milyen jó volt régen. Amikor még a kukoricacsuhét szedegettük le a ház mögötti pajtában, és a gyerekek úgy mezítláb mentek iskolába, de olyan jó volt nekik, és olyan szép volt minden. Én értem én, hogy jó a bukolika, csak mondjuk, ha oktatástörténetről van szó, az egy szakma. Azt pontosan lehet tudni, hogy ez miért úgy volt akkor, hogy van most, és hogy lesz később. És itt valóban, miközben nagyon jó volt és szakmailag teljesen kitűnő volt, amikor egy néprajzos beszélt arról, hogy mondjuk az építkezés, a falusi építkezés az miért olyan volt, amilyen, akkor ugyanez a néprajzos beszél az oktatástörténetről, az már szakmailag egy kicsit döcögősebb. Talán erre utaltál te is, hogy itt volt. Én a „Hagyatéknál” éreztem, és én ott az ideologikus elemet nagyon erősnek éreztem. Nagyon erősnek. Tehát ott a szakmaiságnak már a rovására ment az ideologikus elem. Szerintem ezt érdemes újra gondolni. Ákos parancsolj!
Gózon Ákos, a Közszolgálati Testület tagja:
Bocsánat, nem szeretnék túl sokat beszélni, csak ezt, ha már itt említetted a „Hagyatékot”. Én akkor egy műsort szeretnék kiemelni, ez nem a megfigyelt időszakból volt, elnézést kértem ezért már előbb, hanem egészen a közelmúltból. A március 25-i adásban II. Rákóczi Ferencre emlékezett a műsor, nem tudom, hogy esetleg más is látta-e rajtam kívül? Ott egy korábbi műsor volt, ezt hozzá kell tennem, ez fontos, mindjárt mondom, hogy miért. És abban a műsorban is hosszan beszélt néprajzkutató II. Rákóczi Ferenc teljes életművéről. Szerintem túl hangsúlyosan, hiszen a Rákóczi-kultuszról abban, hogy a néphagyományban miként élt tovább Rákóczi, viszonylag röviden, nagyon keveset hallhattunk, ahhoz képest a gyakorlatilag életrajzi, történeti, politikatörténeti, katonatörténeti eseményeket is néprajzos idézett föl, ez nem volt szerintem szerencsés választás. Azonkívül jogtörténész beszélt még a műsorban helyesen, tehát ugye volt azért olyan is, aki közvetlenül foglalkozik ezzel a korszakkal és kérdéssel, de itt is igen, talán lehetett volna direktebben kiválasztani a szakértőket. És hogyha már szóba került ez, hogy hányféleképpen is terjeszt ismeretet egy műsor? Itt erre szeretnék, erre a március 25-i Rákóczi műsorra kitérni, hogy mennyi mindenre kell figyelni akkor, amikor egy ismeretterjesztő műsor képi világát, tartalmát, bármit összeállít a szerkesztő, hogy itt ugye ez egy ismétlő műsor volt, amit most idén látunk, és az elején hosszú-hosszú képsorokat látunk a borsi kastélyról, ahol II. Rákóczi Ferenc megszületett. Igen ám, de a régi, még a felújítás előtti kastélyról, omladozó falakkal, elhagyott udvarral, holott két éve ezt a magyar állam nagyon nagy költséggel, gyönyörűen, példaértékűen felújította. Két évvel ezelőtt Az év kiállítása című pályázaton különdíjas is volt, ugye ez az ottani kiállítás és a műemlék felújítás is különféle díjakat és elismeréseket kapott. Tehát ilyenkor például arra érdemes kitérni, és esetleg egy felirattal odaírni, hogy mikori a felvétel, tehát hogy ez egy korábbi állapotot mutatott, mert a kép nagyon erősen beleég ugye a néző szemébe, és ez is egyfajta ismeretterjesztés, hogy azóta történt valami, figyeljünk oda, esetleg keressünk utána ennek. Tehát, hogy erre is érdemes odafigyelni, tehát a megszólalókra, a képi világra. Nagyon-nagyon sok elemű az, amire érdemes odafigyelni ilyenkor szerintem.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Radetzky úr! Parancsolj!
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen Elnök úr. Nagyon sokszor elmondtuk az elmúlt években, hogy mit várunk a közmédiától. Valóban a történelmi bemutatást, a természet bemutatását, a közszolgálatiságot és kevesebb politikát. Én azt hiszem, hogy nagyon sok műsor helyett lehetne hasonló műsorokat esetleg többször is adni. Én az ismétlést hiányolom elsősorban. Valóban úgy van, hogy ne a Médiaklikken kelljen megkeresni, hanem rögtön lehessen egy ismétlő műsorra rákészülni, ha az ember abban az időszakban nem tudja megnézni, nem feltétlen a Médiaklikken akarom, hanem esetleg élő adásban. Azt a megjegyzést, mely szerint a narrátor következtetéseket akar a nézőnek és a hallgatónak közvetíteni, én ezt helyesnek tartom. Ezeknél a műsoroknál hagyni kellene a hallgatót és a nézőt, hogy a bemutatott tényekből maga vonja le a következtetést. Azt hiszem, ennek a műfajnak ez lenne a lényege. Egy hiteles tájékoztatást, és ott befejezni, mert utána nekem kell gondolkodni inkább, ne akarja nekem megmagyarázni valaki, hogy ebből nekem mi a fontos. Nekem az a fontos, hogy én ezt lássam, hogy ezt halljam, ezen gondolkodjak, tartsam meg magamnak. És én azt hiszem, hogy ez egy lényeges üzenete a közszolgálatiságnak. Az a felvetés, mely szerint ezeknek a témáknak a megbeszélésénél a szerkesztőkkel való együttműködésre lenne szükség, én azt hiszem, hogy ez nem biztos, hogy helyes út lenne, hiszen nem tudjuk, hogy a szerkesztőség, a szerkesztő maga milyen munkahelyi elvárást kapott. Ugye nekünk a Médiaszolgáltató Zrt.-vel van elméletileg jogi kapcsolatunk, a szerkesztő pedig az MTVA-nak az alkalmazottja, ahova mi csak áttételesen tudnánk eljutni. Elég, ha a következtetéseket és a mi véleményünket hangoztatjuk, és azt eljuttatjuk az Zrt. beszámolójában és megpróbálunk ilyen módon hatni. Nem lenne szerencsés énszerintem a műsor szerkesztőivel közvetlenül, esetleg mi is befolyásoltak lennénk ezáltal. Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Esetleg itt mondjuk, ha az átvevő szerkesztő egy olyan köztes státusz, aki a Duna Médiánál dolgozik a megrendelő oldaláról, és vele lehet ezen együtt gondolkodni. Egyébként ez lehetséges. És egy tényleg, csak egy fél mondat ehhez: a narrátor megmondja, hogy mit gondoljunk, mint ne gondoljunk. Egy jó narráció az mindig jó, hogyha az kiegészíti az információkat. Ebben biztos vagyok. Amennyiben nem kiegészíti az információkat, hanem valóban valamit sulykolni akar, ez edukatíve, még bizonyos szinteken elmegy, de magam azt gondolom, ez egy teljesen személyes vélemény, személyes tapasztalat is. Akár itt körülnézek az asztalon, az asztalnál, a képernyőn, vagy a szűkebb és tágabb ismertségi körökben, szerintem azért azon már túl van a magyar közösség jelentős része, hogy nagyon folyamatosan bizonygatnunk kelljen magunknak és egymásnak, hogy itt milyen kitűnő dolgok voltak. Ezt mi tudjuk. Tehát az a szerintem teljesen egészséges és teljesen megalapozott, akár még ezt a szót is használnám: büszkeség, ami nyugodtan eltölthet minket a magyar szellemi, kulturális, gazdasági, politikai előtörténet sok-sok pontja miatt, az szerintem megvan. Megvan már ez. Őszintén szólva: én felnőtt emberként nem nagyon vágyom rá, hogy engem tanítsanak egy médiából. Tehát ez talán így ne, nem hiszem. Ha látjuk ezeket a nagyszerű embereket, látjuk a nagyszerű művüket, ennek a megerősítésére ez valószínűleg elegendő. Tehát nem kell olyan, hogy ugye milyen jó, ez igen jó, és ezt mi tudjuk. És ezt mi tudjuk. Szerintem, nem hinném, hogy ilyen kisebbrendűségi érzés motiválná jelentős részünket. Azt hiszem, ez csak egy személyes benyomás, de lehet, hogy tévedek, de ezt így látnám magam.
Még egy dolog, és ezt talán az elején is mondhattam volna bevezetőként, de amit mondtok, az megerősít, és örülök, hogy inkább most mondhatom, hogy azért azt ne felejtsük el, hogy ilyen típusú műsorokat csak a közmédián látni és hallani. Hallani talán még egy-két magán rádióban, vannak még, főleg a gazdaságpolitika, akár tudomány területén vannak még olyan műsorok, amelyek fölvillantanak ilyen részeket, de a magyar tudományos teljesítménynek a bemutatása az a kereskedelmi jellegű, hát a nagy kereskedelmi csatornákon egyáltalán nincs, mert lényegében nincs meg, nem akarok sommás ítéletet mondani. Igen, igen, tehát ott lényegében nincs meg. Nagyon-nagyon, ez nem a mi kompetenciánk, de én magam nagyon-nagyon sajnálom, hogy még az a kezdeti, botladozva, meg nagyon halványan megfogalmazott elvárása a frekvenciaszerződésekre, még a magánosítás legelején volt még a '90-es évek végén, hogy kötelező volt bizonyos kulturális, közszolgálati tartalmat vállalni. Igen. Tehát valami, az több, csak annak idején én ezt figyeltem, és mondjuk például megtudtam, hogy a „Fókusz” című magazinműsor ebbe tartozott bele. Innentől kezdve a dolog komolyságát már némiképp kérdőjel illette, de már ez is megszűnt sajnos. De még a tematikus csatornákon is, ahol egészen kitűnő tudományos ismeretterjesztő, vagy természetfilmeket látni. Ha valaki ezt nézi, főleg a fiatalok, ha ezt nézik, akkor mit látnak? A tudomány az, amit amerikaiak és németek, esetleg japánok csinálnak. Merthogy magyar tudós értelemszerűen nincs, vagy egészen minimális, egészen minimális. Tehát a magyar tudományos teljesítmény, a magyar kulturális értékkincsnek a bemutatása, az a közmédiának óriási felelőssége, és ha ő nem csinálja, akkor senki nem csinálja. Ez elég egyértelmű. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy ezek a műsorok vannak, és lényegesnek tartom, amikor erről beszélünk, akkor erősítsük meg, hogy ezen műsorok nemhogy kellene, hogy maradjanak, hanem még több is kellene belőlük, és ahhoz, hogy a képi megvalósítás, a televíziós, rádiós, főleg a tévés – drága persze a megvalósítás – az a kor színvonalának megfelelő legyen, az bizony pénzbe kerül, ugye ezt sokszor elmondtuk, sok pénzbe kerül, több pénzbe kerül, mint amennyi most van rá. Dehát az egy drága műfaj. Igen. Tehát magyarán ezt azért erősítsük meg ezeknél a műsoroknál, azt javaslom, hogy maximálisan támogatjuk, hogy legyen, örülünk neki, hogy vannak, örülünk, hogy frissülő formákban vannak, és legyen belőlük minél több. Ezeket az ilyen nevezzük így talán, hogy kérdőjel, vagy esetleges megoldásokat pedig lehet folyamatosan javítani. Ebben bízunk. Balogh elnök úr, mint régi műsorkészítő!
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Köszönöm szépen. Igen, megmozgattatok több szempontból is. Nem tisztem, hogy ebben a vitában részt vegyek, de három-négy mondatot szeretnék a magam tapasztalatából és nem befolyásolni benneteket, csak megosztani a gondolataimat. Az egyik az, hogy fölvetődött, abszolút egyetértek, tehát szükséges, nagy előrelépés. Tehát gondoljunk vissza három évre, négy évre visszamenőleg, azért nagy előrelépés történt ezekben a kérdésekben. Amikor itt teljesen joggal megfogalmaztok olyan kérdéseket, hogy igen, mit tudom én, néprajzos beszélt hosszabban, történelmi vagy történészi feladatokról, akkor eszembe jutott, hogy amikor nem mondom meg, hogy kiről csináltunk filmet egy nagy emberről, és a történész professzor úr azt mondta, hogy van neki egy diákja, hadd szólaljon már meg ő is. És akkor a történetprofesszor úr elkezdte, elmondott szinte mindent úgy, a maga stílusában, és utána jött a diákja, aki szintén elmondott nagyon sok mindent. Természetesen mi úgy csináljuk a filmeket, hogy nem egymás mellett ülnek, hanem külön-külön beszélnek, és a vágóasztalon egyszerűen kiderült, hogy amikor ugyanarról beszéltek, akkor a történész professzor az sehol se volt ahhoz képest, ahogy a diák meggyőzően, és természetesen azt csináltuk, amit ilyenkor minden műsorkészítőnek kell csinálni: kivágtuk a professzor urat és bent maradt a diákja. Legalábbis arányaiban, mert azért annyira pofátlanok nem voltunk, hogy ne mutassuk meg a professzor urat. Tehát nem tudhatjuk, hogy a filmben megszólaló történész és a néprajzos, aki hasonlóan beszélt, hogy most melyik milyen hatást tudott kiváltani azoknál a nézőknél, és ugye a néző a legfontosabb, hogy megtörténjen. És akkor egyetértek veletek, mi annak idején csak úgy hívtuk, hogy a vörös farok, hogy akkor a kommentár a végén összefoglalja és megmondja, hogy nekünk mit kell gondolni. De itt is szembesültem egy csomó dologgal, többek között azzal, hogy vannak olyan emberek, akik véletlenül, vagy csak háttér-televíziózás miatt is, de ott ragadnak egy-egy érdekesebb témánál, és egyébként meg nem kultúrafogyasztók. Ennek az egyik legekletánsabb példája az volt, amikor Torockón, az egyik Duna-napon volt egy ilyen kis műsor, ahol az erdélyi költők és írók arcképcsarnoka volt bemutatva egy kis versmondással, és hát emlékszel, te ott is voltál és ki volt hangosítva a tér túloldalán akkor még volt, remélem újra lesz, egy kis kocsma, ami ilyen nagyon picike; az utcán van két lóca, ott is kint ültek az emberek, mert már bent nem fértek el. Itták a pálinkát és itták a fröccsöt. Gyakorlatilag ez volt délelőtt és este, amikor már lefutott minden, akkor elmentünk mi is meginni egy fröccsöt. És azok az emberek, akik életükben nem találkoztak a kultúra mindennapjaival, halljuk ám, hogy ott, a mellettünk levő asztalnál éppen arról vitatkoztak, hogy hogy is volt az a Wass Albert idézet, mi volt itt, meg hogy volt, és akkor összevitatkoztak ott a kocsmában, hajnalban azok az emberek, akik soha nem voltak kultúra közelben. Tehát itt is egy kicsit árnyaltabb a mi számunkra, teljesen abszolút igazatok van. De nem biztos, hogy olyan embereknek is ugyanez a hatás vagy az ingerküszöbe. Tehát lehet, hogy van, aki akár általános iskolás, középiskolás korából adódóan, vagy az idősek, vagy az iskolázottságából adódóan, nem tudom, ez vita kérdése, alkotói vita kérdése is, és hatásvita kérdése is. Én veletek értek egyet, de azért megjelent nálam ez a kocsmai beszélgetés ilyen szempontból.
A fölirat. Egyetértek. Én igyekszem az archív, amikor fölhasználom akár saját archívjaimat, akár egyéb archívumot, mindig igyekszem ráírni, hogy mikor készült a dolog. Elmondok egy nemrégi példát. Megcsináltuk a barátommal a Szoborsorsok a Kárpát-medencében című filmsorozatunkat. Két erdélyi, partiumi, Erdély, Délvidék, végig csináltuk Kárpátalját, mindent, és megcsináltuk Budapestet is. Amit akkor megcsináltunk, annak egy része ma már vissza van állítva Budapesten, de akkor még nem volt ez a technika, ami most, hogy ezzel a számítógéppel rányomok, akkor még tradicionálisan csináltuk. Kárpátalja: Munkács vára. Ugye lerombolva vettük a felvételt, de a barátomnak volt egy olyan képeslapja, ahol még látszott a magyar oszlop, tehát a Millenniumi emlékmű rajta van. És akkor megkerestem azt a pontot, ahonnan azt a fotót készítették, és akkor ugyanazzal a képállással megcsináltam a felvételt, és hát akkor még technikailag bekopiztuk és leírtuk, hogy hát sajnos azt szétrombolták, satöbbi. Aztán levetítették a filmet, utána jött egy ismétlés, és ugyanaz volt. És akkor azt mondta, hogy tényleg, de most, amikor egy műsorszolgáltató elővesz az archívumból dolgot, akkor ugye nem ilyen részletesen, nem nézi végig, meg nincs is rá kapacitás, hogy egy öt évvel ezelőtti filmnek, hogy már kellene, de hát ez nyilvánvaló. És utána most, amikor beszéltem róla, akkor elmosolyodtam, ha meg most vetítenék a filmet, akkor megint aktuális lenne, mert azóta meg szétverték a szobrot. Tehát rengeteg momentuma van, én nagyon örülök, hogy beszélünk ezekről a kérdésekről, és hát én javasolni is fogom elnök úr, hogy amikor ennek a dolognak, ennek a mai beszélgetésnek a jegyzőkönyve megvan, akkor ajánlással a jegyzőkönyvi részt, azt a vezérigazgató asszonynak küldjük át.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Azt hiszem, hogy mindenféleképpen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Hasznosulás lenne.
Balogh László a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Bocsánat, én csak a szubjektív véleményemet akartam elmondani.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönjük szépen a tapasztalatokat is. Azt javaslom, térjünk át akkor a vallási egyházi jellegű műsorokra. Jöhetsz, jó, parancsolj!
Perjés Fanni, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm. Én csak annyit szeretnék elmondani, hogy egyébként az az információ, hogyha neten nézzük vissza, akkor több helyen elérhető, hogy mikor készült a műsor.
Balogh László a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Lejön neki a képernyőről, aztán nem fogja nézegetni, hogy mikor.
Perjés Fanni, a Közszolgálati Testület tagja:
Persze, de hogy ez a Médiaklikken is fent van, meg én azokat a műsorokat, amit nem találtam meg a Médiaklikken, annak egy nagy részét megtaláltam a Nemzeti Audiovizuális Archívumban.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Ma már sok minden megvan. Szóval köszönöm szépen. Térjünk át a vallási egyházi műsorokra, azt javaslom. Emlékeztetőül mondom, hogy erről a korábbi években már beszélgettünk, főleg az egyházi képviselők körében, hogy frissülő, új típusú műsorokra lenne szükség. És itt valóban el is indult egy fejlesztés.
Botos Barbara jelnyelvi tolmács:
Elnézést kérek, Sáfrány Margit szeretne még hozzászólni.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Parancsoljon.
Sáfrány Margit, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen. Igazából a három programból kettőt tudtam megnézni, az „Agapét” és a „De őszintén!” című műsorokat a Médiaklikken sikerült megnéznem.
Viszont mivel én siket személy vagyok, a Médiaklikken ugye nincsen akadálymentesítés, ilyen szempontból nekem nem működik, és így sajnálom, három évvel ezelőtt is jeleztem már ezt az észrevételemet, és azóta sajnos nem történt meg a fejlődés ebben, és remélem, hogy hamarosan ebben is lesz esetleg változás, a Médiaklikk akadálymentesítése szempontjából. A két műsort, amit megnéztem, az „Agapé” érdekes volt, nem tudom, hogy a cím és a szituáció érthető-e, összeegyeztethető-e, mivel az Agapé egy esti időpontban, esti adásban van, de mint maga a cím és a szó egy nappali étkezést jelent, a beszélgetés mellett vacsoráztak is. A másik, a „De őszintén!”. Ott pedig azt láttam, hogy kifejezetten a fiataloknak szóló műsor, mivel maga a műsor műsorideje is rövid. Ez jó, mivel a fiatalok általában nagyon rövid ideig bírnak nézni, hallgatni bármit, akár a televízióban vagy bárhol. Ez a hat perces műsor valójában megfogott, mivel én egy 45 éves felnőtt személy vagyok, de érdekes témák szoktak ebben a programban, ebben a műsorban lenni, és ez ilyen szempontból is nagyon hasznos. Köszönöm, ennyit szerettem volna.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen.
Akkor ezekhez a műsorokhoz? Parancsoljon, Fanni!
Perjés Fanni, a Közszolgálati Testület tagja:
Én csak annyit szeretnék mondani, hogy a NAVA-on szerintem elérhető a magyar felirat ezekhez a műsorokhoz, mert én azt megtaláltam. Tehát, hogy ott van olyan opció, hogyha esetleg szeretnénk.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Az archív műsorokban ez rendelkezésre áll. A Nemzeti Archívumban igen-igen, köszönjük. Nem látom a jelentkezéseket. Parancsolj!
Szalai László, a Közszolgálati Testület tagja:
Szeretettel köszöntelek benneteket. Szeretettel szólok én is néhány gondolatot az egyházi vallási műsorokról. Tudjuk mindnyájan, hogy ezek az egyházak számára nagyon fontos missziói lehetőséggel bírnak. És amikor az egyházak ki tudnak lépni a templomok, imaházak falai közül, miközben a médián keresztül, az éter hullámain keresztül, akkor mindig nagyobb lehetősége van, lehetőségük van az egyházaknak arra, hogy ezt a missziói küldetést be tudják tölteni. Az előbbi hozzászóláshoz csak azt szeretném mondani, az agapé az a szeretetvendégséget jelenti. Tehát ez az eredeti görög szó, ez nem ebédet, nem vacsorát, nem reggelit jelent, hanem szeretetvendégséget jelent, amit annak idején az első keresztények is gyakoroltak, és a közösségformálásnak egy nagyon fontos eszköze volt. Most ahogy megújultak a vallási műsorok, bejöttek ezek az új műsorok, azért is jut eszembe, mert például Mező Misinek a „Jézus és …”, a különböző szakmákat, bibliai szakmákat, amelyek még talán ma is élnek, vagy másképpen átalakulva léteznek, és szakemberek űzik, akik hitben élnek, és a bibliai értékrendet mutatják meg, jelenítik meg a szakmájukon keresztül, a hivatásaikon keresztül. Nagyon szép képeket használnak, több helyen készülnek a felvételek, változatos, és egy világi ember, egy zenész, aki leginkább a fiatalok körében ismert, így még inkább hatni tud, azon keresztül, hogy ő nem szégyelli a hitét, ő megvallja a hitét, bizonyságot tesz, és olyan embereket visz be a műsorba, hoz be, akik a maguk területén eredményeket értek el, kimagasló eredményeket is, és ugyanakkor ott van bennük a hit. A másik műsor, a beszélgetés műsora, a Vágvölgyi Gergelynek a műsora, az azért tetszik, azért érdekes az én számomra az „Agapé”, mert nagyon érdekes emberekkel vitatják meg, mindazokat a mindennapjainkban előkerülő problémákat, gondokat, lelki, pszichés, mentális problémákat, gondokat. Olyan emberekkel, akik a maguk területén már valamit letettek, de van bennük egy közös, hogy ők is hitben élők. Tehát az ő hitbeli életük bizonyságtétel arra, hogy ezeket a problémákat, gondokat hogyan, miként lehet orvosolni, kezelni. Megosztják a véleményüket, véleményeiket, elmondják egymásnak, és eszmét cserélnek, nekem nagyon tetszik a helyszín is. Ez a műsor is egy kis átalakuláson ment keresztül az elsőktől kezdve. Lendületes, látszik, hogy a riporter, akit én tisztelek ismeretlenül is, hogy egy alaposan felkészült, egy alaposan felkészült személyiség. A másik műsor a fiataloknak a műsora, a „De őszintén!”, hogy ez is egy nagyon fontos missziói szerepet tölt be küldetés közben. A pár perces műsorban a fiataloknak, az általuk felmerült gondoknak, problémáknak próbálnak valamilyen szinten megoldást találni, segítséget kérni, és egy-egy hitoktató, egy-egy vallástanár segítségével, bibliai üzenetek aktualizálásával arról tesznek bizonyságot, hogy igenis a Szentírásnak, a Bibliának örökérvényű üzenete van. Tehát a mai kornak, a mai embernek is, a mai emberhez is szól és segít nekik ebben a kaotikus világban abban, hogy megőrizzék önmagukat, személyiségüket, hogy az értékrend válságos világban az értékvesztett világban olyan értékek mentén formálódjanak, alakuljanak, amíg abban a korban vannak, hogy formálódnak, alakulnak, amelyek aztán az életük hátralévő szakaszában is stabil biztos pontokat adnak. Én üdvözlöm ezeket a műsorokat, és kívánom, hogy további értékes embereken keresztül adjanak betekintést nekünk ezek a műsorok az életünk, a mindennapi létünk legkülönbözőbb területeire, és segítsenek nekünk eligazodni ebben a világban. Köszönöm.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Jóska!
Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm. Köszönöm szépen. Szikora József. A legnagyobb elismeréssel és lelkesedéssel köszöntöm ezeket a műsorokat és köszönöm az alkotóknak, hogy készítik.
Érdekes, számomra mindenképpen érdekes, hogy a baráti, családi körömben végzett, kis, nem reprezentatív közvélemény-kutatással szemben pont nem az tetszik nekem, ami a többségnek egyébként, a többségnek, vagy nem az tetszik annyira, az „Agapé” tetszik igazán, és úgy lett volna helyes, hogy nekem is az tessen legjobban, hiszen Vágvölgyi Gergelyt elég régóta ismerem, személy szerint tisztelem az „Agapét”, mint szeretetvendégséget, hogy mondjam, gyakoroljuk a baráti körömben évtizedek óta, és pont az, ami ez nem az általunk megfigyelt időszakra igaz, de pont az, hogy esznek ott a kamera előtt, és néha rámegy a kamera az étkező emberre, ez nekem inkább zavaró volt, mintsem a megértést, vagy a részvételt segítő momentum, ez egyébként csökkent, azt hiszem, most már beszélgetés közben egyáltalán nem. Tehát látjuk, de nem, ott a szemünk előtti beszélgetés közben nem étkeznek, és ez szerintem nagyon helyes.
A legnagyobb meglepetés nekem a saját értékrendemhez képest, különösen az itt már említett Mező Misi, mert nem a kedvenc műfajom a Magna Cum Laude, meg ő maga sem. Ez meg döbbenetes, milyen magától értetődő természetességgel viselkedik, akár egy katonával, akár egy jó pásztor családdal, vagy nem tudom, kikkel találkozik, azok is teljesen természetesen viselkednek, és a számomra külön érték az, hogy az, amit hitvallásnak nevezünk, ez nem olyan explicit, nem olyan direkt módon történik. Szóval, hogy nem, hogy is mondjam csak? Én úgy gondolom, hogy Jézus nem igazán hittanórát, hanem inkább élettanórákat tartott, és ezek egy kicsit ilyenek. Szóval, nem azt jelenti, hogy a hittan ellentétben állna az élettannal, hanem majdhogynem inkább azonos vele, és ezekben a filmekben ez szinte megvalósul. Tehát nagyon-nagyon életszerű, nagyon normális. És utánanéztem, egy kicsit beszélgettem alkotókkal is, hogy nincsen, akkor találkoznak valóban először. Nyilvánvaló, ha tudják a résztvevők, hogy mi lesz, nem derült égből villámcsapásként jelenik meg ott a stáb, de nincs lezsírozva a szituációk és a párbeszédek nincsenek előre rögzítve, ott születik meg, és ez nagy dicséret a Mező Misi, hogy is mondjam, csak műsorvezetői, vagy nem is tudom, hogy mi, ilyen szerepkörre nincsen terminus technikus, amelyet ő itt betölt. És külön érdekes, hogy olyasmit csinál, amit előtte nem. Ezt itt együtt találták ki, ő maga is eközben valósítja meg azt, ami ott történik. És ez egyébként igaz Vágvölgyi Gergelyre is. Ő nem volt előtte műsorvezető. Ez az első műsorvezetői - hogy is mondjam, csak szerepe. Most már nem egészen új benne, de ő sem valahol iskolában tanulta ezt, vagy korábbi gyakorlatot folytat ezen a terepen. Nagyon tetszik a „Jézus és …”, és nagyon tetszik a „De őszintén!” is ott, meg külön ismét a stábot, a szerkesztőket, akik megtalálják a szereplőket, a felvételek, tehát az egy-egy műsor elkészítőit is nagyon dicsérem, mert tudjuk, mondjuk például akár a műszaki gyakorlatból is tudjuk, hogy a mérés, és ez nyilván így van a szociológiában is, hogy a mérés az beavatkozik a folyamatba. Tehát azzal, hogy valamit megvizsgálok, azzal már egy picit maga a folyamat megváltozott. Ezt vagy tudom korrigálni, vagy nem. És ők ezekben a helyzetekben, legalábbis a néző számára nem tűnik úgy, hogy belekavartak volna a helyzetbe. Miközben egyébként mesterséges helyzeteket hoznak létre, akár amikor elmennek a bibliai mesterségeket gyakorlók közé, akár egy iskolai diáktársaság az elöljárójával együtt beszélget. Tehát ezek nem spontán szituációk, különösen nem spontán, amikor jelen van a stáb, és mégis azok az epizódok, amelyeket én láttam így a fiatalokkal és az elöljárójukkal, egészen kifejezetten üdítő volt, hogy ezek a srácok, fiúk és lányok is, mennyire nyíltan, közvetlenül természetesen beszélgetnek, tehát sem a stáb, sem az elöljárójuk nem, nem - hogy is mondjam csak -zavarja őket. És ehhez nyilván az is kell, hogy a korábbi viszonyuk is már jó legyen, és nyilván a stábnak a viselkedése is kell hozzá, hogy ezt ne nehezítse a számukra, sőt inkább generálja, vagy segítse. Igazából a számomra, az „Agapé” a harmadik a sorban, ez az összes barátommal és családtagommal szemben, mert ők meg szeretik, meg a feleségem mindig odacuppan a képernyő elé, és el nem jön, amíg véget nem ér az „Agapé”, és a Gergelyt nem győzöm dicsérni természetesen. A „De őszintének” nagy erénye például a rövidség. Ha az 5-10 perccel tovább tartana, akkor már nem kéne. A „Jézus és …”, ott pedig történet van, mozgás van, tele van dinamikával, illetve a képi megoldásai is változatosak, meg hát helyszíni, igazi helyszínek vannak, az ezáltal válik, hogy úgy mondjam: folyamatosan fenntartja az érdeklődést, hogy engem ott tart a képernyő előtt. Egy ilyen kerekasztalnál nehezebb ezt megvalósítani. Nehezebb azt a játékot is, hogy ki milyen hosszan beszél, hogy sikerül a témát mederben tartani, hogy a hozzászólók mennyire húznak ki abból, válnak „szélhámossá”, és ezt azért most idézőjelbe tettem. És egyébként kihúznak, szóval ott azért meg a Gergely meg visszahúzza, és ez mind megvalósul. Én személy szerint - hogy mondjam - mit okoskodtok ti, hát azt én is tudok magamban. Szóval egy picit ilyen csúnya érzés van bennem, de ezzel együtt, ezzel együtt egyrészt elmondom, hogy az én ismeretségi körömben nagyon szeretik ezt a műsort, jobban is ismerik, mint a másik kettőt, nem ismerik. Ezt az „Agapét” ismerik és nézik. Nekem mind a három tetszik, tehát sok erényét látom. Nagyon-nagyon jónak tartom azt, hogy is mondjam csak, az egyház tanítását akár úgy is meg lehetne valósítani, mármint a médiában meg lehetne mutatni, hogy avatott szónokok, előadók előadást tartsanak, ugyanúgy, mint ahogy a tudományban volt az a régebbi sorozat, amelyben a kamera elment az egyetemi előadótermekbe. Mi is volt a címe? Egy nagyon-nagyon sikeres sorozat volt. Emlékeztek arra?
(Közbeszólás távolról:)
Mindentudás Egyeteme.
Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:
Az. A Mindentudás Egyeteme, de buta vagyok.
Egyébként meg kell mondjam, hogy most az előbb, bocsánat, hogy késtem, és akkor nem szóltam hozzá, de fenntartom, hogy olyan nagyon jó lenne még olyan, mint az volt. Tehát annál, hogy mondjam, lehet kerekasztalt, meg lehet riportot, meg lehet kérdezni a tudóst arról, hogy miket csinál, de az se rossz, hogyha ő maga mondja el, és a milliő sem egészen mindegy, mert ott a saját miliőjében beszélt abban az egyetemi teremben, ahol az óráit tartja, meg a közönsége is nem mesterséges közönség volt, hanem az a közönség, vagy legalábbis részben az a közönség, amely amúgy is hallgatja őt. Tehát ezért érdemes lenne újra csinálni valami hasonlót. És ezt itt is lehet, tehát egy-egy teológus, az adott, hogy mondjam, felekezet szempontjából illetékes személy a saját tudományából tarthat előadást, olyat, ami kamerák előtt is, amelyik jó és izgalmas és érdekes. Vannak ilyen emberek, nem mindenki. Aki egyébként amúgy kitűnő, de mint előadó ilyen szempontból, vagy médiaszemélyiség nem annyira, de van, aki igen, lehetne ilyen, de legalább ennyire jó az, ami ezekben a műsorokban mindegyikben megvalósul, hogy nem tudok jobb szót mondani, mint ez az élet, életesség. Tehát, hogy nem téziseket mond, vagy nem igyekszik bizonyítani bizonyos hitigazságot, hanem az életben kialakult helyzeteket, dilemmákat ebben az aurában mutatja be, és ezeket mindegyik a maga helyén és a maga módján nagyon jól csinálja, és a kerekasztalnak a mediatizálása az talán nem annyira újdonság, de a másik két műsorban rengeteg újdonság is van. Olyan jellegű, amit már pont ilyet nem nagyon csináltunk, legalábbis a közelmúltban. Úgyhogy nagy örömmel, lelkesedéssel üdvözlöm ezeket a műsorokat és dicsérem az alkotókat. Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen. Én nagyon szeretnék erősíteni arra, amit Szalai tagtársunk mondott, hogy az egyházak számára egy óriási lehetőség, hogy talán néhányan ismerik azt a kifejezést, hogy ugye sok évtizeden át a sekrestye kereszténységet engedték csak, tehát, hogy bezárva legyünk a templomba, hogyha úgy tetszik, a digitális, vagy a digitális sekrestye kereszténységet. Magyarán, hogy oké, akkor leadjuk szombat vagy vasárnap délelőtt az istentiszteletet vagy miseközvetítést, na még egy magazinműsort, ahol beszélnek egymással, vagy nem is egymással, maguknak, és akkor ehhez képest egy óriási missziós lehetőség és egy kilépési lehetőség az egyházak számára. Olyan tartalmakról beszélni, amelyek nemcsak, és nem is feltétlenül elsősorban egyházi tartalomról, de egyházi oldalról beszélni róluk. Azt gondolom, nagyon lényeges azoknak is, akik nem egyházi tagok. Ez nagyon fontos. Tehát hiszen egy olyan álláspontot, egy olyan közelítést ismerhetnek meg nagyon sokan, ami közelítés, nem közvetlenül hittérítő jellegű, de hozzáad esetleg az életéhez sokaknak. És az, hogy a közmédia meg tudta ezt lépni, és azért ebben némi szerepünk volt, hiszen erről sokat beszéltünk korábban, hogy kilépni kicsit ezekből a zártabb közegekből, úgy gondolom, ez nagyon fontos és nagyon lényeges. És ehhez énszerintem is egyébként nagyon jó műfajokat találtak. Tehát ezek az életszerű, dinamikus műfajok, ezek jók, különösképpen én is az „Őszintét”, illetve a „Jézus és…” műsort emelném ki, mert valóban megvan az a dinamikája, korosztályi szempontból is átlép pontokat. Már korábban is fölvetettem, de hát ez biztos egy konzervatív ízlés, tehát az „Agapé” már nem volt sosem egy szerzetesi dolog, maga a szeretetvendégség, azért kicsit kötődik hozzá egyfajta visszafogottság. Na most itt ez a fine dining megoldás, tehát az, hogy fine dine megoldás, tehát az, hogy ilyen nagyon előkelő módon megterítve, nagyon kifinomultan, hát nem tudom, ez nekem egy kicsit olyan, olyan műfajidegen, illetve az, hogy evés közben beszélnek, ez egy régi tévés műfaj. Volt előző magyar televíziózásban is, hogy a Kepes Andrásnak volt a Desszert című műsora, meg ez mindenütt megy, ez jól néz ki. De például, ha már így csinálunk, akkor nem egyedül vagyunk egy óriási teremben, egyetlen asztalnál, hanem akkor több asztal is van esetleg, vagy más is eszik. Tehát, hogy most külön a kedvükért megtennéd? Én tudom, hol van a felvétel, ha jól tudom, még mindig ott van a városligeti, nem tudom, a ház, ami az Olof Palme ház volt talán. Maga a tér is ilyen kicsit furcsa, hogy a tévés megvalósítás, ugyanakkor, amennyire én ismerem, nyilván nem vagyok ennek szakértője, de amennyire én ismerem, főleg a teológus vendégek. Amikor teológusok vannak, lelkészek, papok, papi személyek, az egyébként egy több szempontú megközelítés, tehát eltérő teológiai látással vannak ott, ami azt gondolom, helyénvaló, tehát ez is több szempontot hoz. Nagyon tanulságos egyébként számomra. Ugye emlékeztek rá, mindig vitatkozva, mindig beszélgettünk arról, hogy hát milyen jó lenne, ha az ilyen beszélgető műsorokban több szempont is megjelenne. Több kultúrából jönnének emberek, több közelítéssel. Itt összejönnek több közelítéssel, és nem vitatkoznak egymással. Tehát ugyanakkor van egyfajta visszafogottság, ezt valaki szereti, valaki nem, de ez egy tanulság szerintem. Tanulság, és az is nagyon jó, hogy bár egyházi műsorról van szó, de messze nemcsak egyházi személyek vannak ott, hanem ahogy a Laci is utaltál rá, ott vannak olyan emberek, akik úgymond a civil életben ismertek vagy nem ismertek, ez mindegy is, de van egy személyes teljesítményük, ami hitelesíti az ő életüket, és ezáltal, és ebből fogalmaznak meg bizonyos közelítéseket. Valóban, ez kevésbé dinamikus, és a nézettségei is ezt mutatják. Talán ez a legkevésbé nézett a három közül. Egyébként a nézettségi adatok alapján, főleg az idősávra való tekintettel különösen feltűnő ez, de ilyen is kell. Tehát én örülök, hogy ezek a próbálkozások ott vannak, és szerintem csak biztatni lehet a közmédiát, hogy menjen tovább ezen az úton még. Jóska, aztán András, és aztán Laci.
Szikora József, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen: Szikora József. Én csak annyit, hogy ugye elhangzott éppen a te szádból elnök úr, hogy egyházi, de ezek pont nem egyházi műsorok, ezek vallási műsorok, hogyha ragaszkodunk valamilyen kategorizáláshoz, és ez érdemes, inkább érdekes, mondhatnám, megérne egyszer egy misét ezen is elmélázni, hogy ezeket nem tudják az egyes felekezetek kipipálni, hogy az ő kvótájuk teljesült ezáltal. Tehát itt a közmédia szerkesztői szuverenitása mutatkozik meg mind a három idézett műsornál, ami nem azonos azzal, amit úgymond, egyházi felügyelet alatt készítenek.
Köszönöm.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Igen. András?
Heisler András, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen, el is kell mennem sajnos. Ti maradjatok és beszélgessetek.
Ugye ez a Magyarország színes, úgyhogy én egy picit egy más színéről hadd beszéljek, ugye a zsidó egyházi műsorokról egy pár szót. De még mielőtt erről beszélnék, arra emlékszem, amikor a „Ridikült” úgymond megnézettétek velünk, merthogy én a „Ridikült” nem szoktam nézni, és ott épp három teológus beszélgetett.
Az egy olyan remek beszélgetés volt, és egy olyan jó vallási műsor, de hát ha akarod, az egyházi, nekem mindegy, ami nagyon színvonalas volt. Én belenéztem „Agapé”-ba is, hogy picit szélesítsem a látókörömet, és valóban a kerete, az volt inkább egy olyan kicsit mesterkélt. A tartalma annak nagyon jó volt, amit láttam. Tehát ott teológusok beszélgettek egymással, és lehetett látni, hogy nagyon felkészültek. Ugye a zsidóságnál egy picit izgalmasabb a dolog, merthogy másképp vannak szervezve a dolgok, ugye az ünnepeinken nem lehet kamerázni, nem lehet felvételt készíteni, mert akkor munka és tűzgyújtási tilalom van, ugye ezt mondja a Tóra. Tehát nekünk, és akkor mindenkitől elnézést kérek, unalmas liturgiai felvételeink nincsenek, hiszen azt mi elszenvedjük a zsinagógákban, de azt nem adjuk így közre. Tehát nekünk egy picit ilyen vonatkozásban könnyebb a dolgunk, egyébként nemcsak tűzgyújtási tilalom van, hanem a Talmud az azt mondja, hogy nemcsak tűzgyújtási, hanem a viták tüzének a tilalma is megvan az ünnepeinken, tehát hogy ünnepeken ne vitatkozzanak már a zsidók a zsinagógákban, amikor ott vannak egymással. Na, de visszatérve komolyra, hogy ugye két olyan műsor van, ami nézettebb a zsidó közösség által, az „Az utódok reménysége” az egyik, és akkor innentől kezdve a szerkesztőknek eggyel könnyebb dolguk van, hiszen nekik tényleg ki kell menni az életbe, és be kell mutatni, hogy mik történnek, és ezzel a közösségnek a nagy része kimondottan elégedett. Egyetlen egy ünnepünk van, amit le lehet kamerázni, ugye, tehát ahol lehet forgatni, így van, az a Hanuka, mert az egy posztbiblikus ünnep, tehát ott Hanukakor mindig is jönnek a tévétől, rádiótól, mindenhonnan, és akkor azt lehet mutatni. Egyébként pedig a kulturális dolgaink, zsidó kulturális fesztivál, intézményeink, iskoláink, óvodáink stb. ezek mind jelen vannak ezekben a műsorokban, és ezekkel én úgy látom, hogy a közösség elégedett. A „Halljad, Izrael!” pedig folyamatosan egyfajta színfoltja szerintem, a pénteki műsoroknak, és az is ugye pénteken dél körül van, tehát mielőtt bejönne a szombati ünnep, tehát erre mindig nagyon oda kell figyelni. Szóval nálunk tényleg inkább vallási műsorok vannak, ahogy mondtad, és kevésbé egyházi műsorok. Ezt csak el akartam nektek mondani.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönjük szépen. Laci is aztán.
Balogh László a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma elnöke:
Hát jól jártam, hogy meghallgattam a két kollegát. Először is egy ilyen félig-meddig vicces megjegyzés hozzád, hogy ezek a törvények azok mindenkire vonatkoznak, aki belép a zsinagógába, vagy csak a zsidókra? Mert én szívesen elmegyek kamerával forgatni, és akkor megegyezhetünk, hogy ti betartottátok, nekem nem tiltja a vallásom, úgyhogy gondolkozz el ezen az ajánlaton, majd a többit megbeszéljük. A másik, hogy amikor legelőször beszéltünk erről, akkor én elmondtam a szakmai véleményemet, tehát a saját véleményemet, hogy a zsidó műsorok a leginkább jók. Tehát el is mondtam, hogy miért. Most ezt nem akarom megismételni. Tehát egyezik a véleményünk. A másik, amikor te említetted, akkor jutott eszembe, hogy azért emeljük ki azt, amit a Jóska is mondott, csak fordítsuk egyszerű mondatokra. Ezek a produkciók a közmédia saját produkciói, saját kreativitásuk által. Emlékezzünk arra a 10-15 évvel ezelőtti helyzetre, amikor az egyházaknak verni kellett az asztalt, hogy a korábban megkötött szerződésben vállalt percek hogy lesznek szétosztva, kinek mi jut belőle, és az egyházak arra voltak kényszerítve, hogy egymással marakodjanak, hogy az a három perc ide megy, vagy oda megy, vagy hogy van. Ehhez képest a közmédia úgy döntött, hogy azt, ahol az egyházak, most idézőjelben mondom, cenzorokat küldtek, azok mennek a maguk módján, és ő kreatívan, pluszként jeleníti meg ezeket a műsorokat. Tehát mindenféleképpen kovásza voltunk ennek, tehát egyetértünk, mert ugye éveken keresztül mondtuk, hogy jó lenne, hogyha ezek megújulnának, meg mi is majd hozzáteszünk. Nem vártak meg minket, amíg hozzátettünk, megcsinálták, zseniálisan megcsinálták. Ezt mondjuk ki, és nem a muszájból, nem abból, mert ez elvárás, hanem mert ezt kirakták saját maguk által. Úgyhogy én ezt úgy gondoltam, hogy ezt kimondhatjuk, tehát hangsúlyosan bekerülhet a jegyzőkönyvbe, és bocsánat.
Gózon Ákos, a Közszolgálati Testület tagja:
Hát tulajdonképpen elnök úr elmondta azt, amit én is szerettem volna hangsúlyozni, hogy ezeknek a műsoroknak az a nagy erényük, hogy ugye itt nem formátum megvásárlásról volt szó, tehát nem formátum műsorokat átvette a közmédia külföldről, hanem arról van szó, hogy itt komoly innovációval, kreativitással, ötlettel létrejöttek új formák, ami a magyar közmédiára jellemző, és én szerintem ezt mindenképpen alá kell húzni, mert ez nagyon örömteli és dicséretes. És hát megérkezett tulajdonképpen ez a fajta tartalom, a vallási tartalom, teológiai tartalom, de mondhatom azt is nyugodtan, hogy ezzel egyfajta filozófiai tartalom is megérkezett ide a mába. Tehát ez szerintem nagyon fontos. És az az érdekes, hogy egy-két ilyen sikeres műsor hathat egyébként más műsorsávokra is. Tehát hogyha valaki az itt kijelölt műsorokon kívül például a Kossuth Rádióban hallgatja reggel 6 óra előtt ezt a néhány perces napindító teológiai gondolatot, ami ugye különböző felekezetek szerint nyilván ott valamilyen szempontból föl van osztva, ott is már tapasztalhatja azt, hogy egyáltalán nem napi prédikációkat hallhatunk, hanem sokszor rendkívül kitárulkozó, őszinte gondolatokat, tehát nem prédikálni, nem tanítani akar ott sem a közmédia, hanem együttgondolkodásra hív, egy ilyen korai reggeli órán. Tehát az az érdekes, hogyha egyik sávban, műsorsávban vagy egyik médiumban bátor a közmédia, az érezhetően áthat, átsugárzik más műsorsávokra is. És ezt a bátorságot azért emelem ki, mert ezek közül a műsorok közül nekem a „Jézus é s…” azért tetszik legjobban, mert az a legbátrabb. Tehát az szakított leginkább a korábbi konvenciókkal, meg hát ugye a formákkal. Vannak benne nyilván ugye ebből fakadóan talán néha túl eklektikus elemek, de nem baj, nem baj, tehát izgalmas, bátor, és még azt is meri vállalni ugye, itt a főszereplő, riportkészítő Mező Misi, hogy hát néha őt butának nézik azok a kétkezi emberek, akik ugye a saját világukhoz és szakmájukhoz jobban értenek, néha kioktatják őt, satöbbi, satöbbi, mer odamenni közéjük, tehát nemcsak a szó teológiai vallási, hanem még ilyen hétköznapi élethelyzetre vonatkoztatóan is bátor, és talán hogyha még ilyen szempontból ezt a jelzőt használhatnánk, és még előrébb jutna, a másik két műsor még jobb lenne, bár azok sem rosszak. Tehát például a „De őszintén!”, hogyha merne úgy szólni, ahogyan valóban a fiatalok egymás között ezekről a kérdésekről beszélgetnek, és nem úgy, ahogyan a felnőttek gondolják, hogy a fiatalok így beszélgetnek, még jobb lenne. Így sem rossz, de úgy érzem, egy kicsit félúton van még az az adás. Lehetne még a gondolkodásmódjában, megközelítésében talán még közelebb a célközönséghez. Az „Agapé” is rendkívül izgalmas, érdekes, nekem hosszú. Nekem hosszú, abban a műsorsávban a kevesebb lehet, hogy több lenne. Köszönöm szépen.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm én is. Amennyiben ehhez a téma nincs több hozzászólás, itt is annyi a teendőnk, hogy szerintem jó szívvel átküldjük ezeket az észrevételeinket és további jó munkát kívánunk.
Egyebek
Ezt a napirendi pontot lezárom, és egyebek naprendi pontnál én egy dolgot szeretnék mondani, hogy ez a ciklusunknak az utolsó ülése. Tehát ugye lejárt ez a hároméves ciklus, és áprilistól már egy új Testület áll fel, amelynek a tagsága részben megegyezik majd a mostani tagságukkal. De akkor is, úgy gondolom, ez mindenképpen egy lezárás, én azt szeretném, hogy összefoglalóképp, nyilván nem tisztem értékelni a munkánkat.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Ezt megelőzően egyebekben szeretnék még, a lezárás előtt.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Lezárás előtt, jó.
Radetzky Jenő, a Közszolgálati Testület tagja:
Köszönöm szépen. Egyebekben szeretném a Testületet tájékoztatni arról, hogy március 14-én az Érték-testület ülésezett, és az általunk korábban tárgyalt két médiának, a portfólió két tagjának a végleges lezárását elvégeztük. Ez az M1 és a Parlament Rádió, amit egyébként itt részletesen már egyszer átbeszéltünk. Nagyon alaposan kiegészítette a Médiatanács képviselője az anyagot, és én úgy gondolom, hogy elég alapos értékelést sikerült készíteni. A következő, a másik megjegyzésem az, hogy volt egy önként vállalt feladatom, amit nem tudok teljesíteni. Most lehet, hogy még lesz rá alkalmam, az a bizonyos díj, már csak azért is, mert ugye a névhasználattal kapcsolatban felmerült egy probléma, én ezt javaslom a Testület korábbi vagy későbbi tagjainak esetleg megfontolásra, az elkészített anyagokat elnök úrnak elküldöm. Köszönöm szépen ennyit.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönöm szépen, és ez is jelezte azt, amit mondani kezdtem volt, hogy elvégeztük a munkákat. Tehát akár az Érték-testületben, akár itt a vezérigazgatói beszámolók értékelésében, hogy ez volt a legfőbb dolgunk, hogy ezeken a fórumokon azt az értékelést, azt a véleményezést és azt a szavazást elvégezzük, amire hivatott a Testület, ezt ebben a három évben rendben, minden alkalommal határidőkön belül, minden alkalommal, minden alkalommal törvényi elvárásoknak megfelelően megtettük. Tehát formálisan úgy gondolom, a lehető legnyugodtabban kipipálható a munkánk. Nem formálisan, én hadd mondjak annyit, hogy az egy nagyon komoly, a mai világban, mai időkben, ezen a vidékén a világnak, az egy nagyon komoly erénye volt ennek a munkának az az egyrészről szakmaiság, másrészről egymás tisztelete, amivel együttműködtünk. És ez nemcsak arról szól, hogy a szavazásaink, a végső szavazásaink, azok egy irányba mutattak, hanem különböző intézményeket képviselünk, különböző szervezeteket képviselünk, különböző módon gondolkodunk a világról, különbözőképpen nézzük és hallgatjuk a médiát, de mégis ezek a tudások nem egymást kioltották, hanem egymást erősítették. Én ebben mindenképpen mindenkinek köszönöm a munkáját természetesen, de külön is szeretném azt a támogatást megköszönni a Közalapítvány titkárságának, amit én persze minden alkalommal elmondok, és akkor gondolom, már kicsit rutinszerűen hallgatja a testület. Néhányszor találkozhatnak a tagtársak ezzel, nekem ebből a pozícióból adódóan ez sűrűbben megadatik. Ezt mondhatom egészen nyugodtan, hogy az a munka, amit végez a titkárság a Testület érdekében, és most már azt kell mondanom, 12 éve látjuk ezt a munkát, az alapfeltételeket jelenti annak, hogy jól tudunk dolgozni. Tehát én külön szeretném megköszönni azoknak is, akik már nyugdíjba mentek, és azoknak, akik még itt vannak, és itt is lesznek, ezt a munkát, amiben segítettek minket, és kérem is, hogy a jövendő Testületet is segítsék. Elnök úrnak, Balogh elnök úrnak köszönöm azt, hogy a másik testület vezetőjeként, de mindig itt ül és mindig segít minket. Részint szakmai közelítésekkel, részint a keretrendszerrel való figyelemfelhívással, ezt külön köszönjük a munkádat, és hát az, hogy mi törvényesek vagyunk, ez fontos, hogy törvényesek vagyunk. Ezt Boglárkának, illetve Östör úrnak is majd adja át, köszönjük ezt a jogi segítséget, megkapjuk. De újra oda szeretnék visszatérni, hogy a Testület tagjainak pedig valóban azt a kollegialitást és azt az odaszánást köszönöm, amivel itt együtt tudtunk működni, és külön is szeretnék azért arról egy szót mondani, hogy nekem nagy öröm, hogy sok, különböző időpontokban sokunkkal dolgozhattunk együtt. Ez mindig új színt és új lendületet hozott a munkánkban. Tehát vagyunk, azt hiszem, ha jól körülnézek, ott is, meg itt is, hárman vagyunk, akik tizenkét éve vagyunk ebben a testületben. Ugye Szikora József, Radetzky Jenő és jómagam kezdettől már itt vagyunk. És amennyire ezt lehet tudni, hogy legalábbis egy kis időre Radetzky úr nem lesz itt köztünk ebben a munkában. Tehát Jenő bátyám, neked, hát egyrészt ugye te voltál az első elnöke, mint korelnök ennek a Testületnek, te voltál az, aki átvetted a Közszolgálati Kódexet, amely a mi munkánknak az alapját jelenti, köszönjük szépen. Tehát az, hogy te végigszolgáltad ezt a 12 évet, ezt nagyon köszönöm is, köszönjük is, és abban egészen biztos vagyok, hogy nem kell majd nélkülöznünk a te tudásodat és hozzászólásodat.
Nem fogjuk elkövetni azt a hibát, hogy ne hívjuk le, ne hívjuk le ezt a meghívást. Ugye, nyilván jó egészséget mindenekelőtt a továbbiakban, jó lesz ez. Úgyhogy köszönjük ezt. És nekem külön is öröm volt ez az együttműködés, hogy ebben együtt tudtunk lenni. Én mindenkinek azt kívánom, aki a következő Testületben is tag lesz, hogy a Testületnek ezt a szervezeti működési kultúráját vigye tovább, vigyük tovább, jómagam is az egyházam delegált, tehát benne leszek, és ezen leszek alapvetően, és hát hagytunk azért örökséget a következő Testületnek. Én abban bízom, hogy a közmédia, az legalább annyi profitált a mi működésünkből, mint amennyi mi profitáltunk a jó hangulatú együttlétekből. Úgyhogy mindenkinek ezt köszönöm, és akikkel együtt fogunk tovább dolgozni, azoknak további jó munkát, akikkel pedig nem fogunk együtt dolgozni, további minden jót az életükre és a továbbiakra. Úgyhogy ezzel lekerekítettem én ezt az ülést. Nagyon szépen köszönöm a jelenlétet. És Szalai úr hozzászól. Laci, parancsolj!
Szalai László, a Közszolgálati Testület tagja:
Én akkor szeretnék elköszönni tőletek, mivel a Magyarországi Református Egyház, egy lelkipásztor testvéremet, Tislér Gézát, egy csopaki lelkészt delegálja április elsejétől, aki az egyházi médiában fontos szerepet töltött be az elmúlt időben is, és fontos szerepet tölt be ma is. Én hálás vagyok Istennek, hogy nyolc évig lehettem ebben a Testületben, és megköszönöm azt, hogy megismerhettelek benneteket. Sok értékes személlyel találkozhattam, beszélgethettünk, eszmét cserélhettünk, vitatkozhattunk, de mindig úgy, hogy a másikat a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartottuk. Én Isten áldását kívánom a következő Testület munkájára, és szeretném megköszönni a háttérbázisban dolgozó titkárságon dolgozóknak is mindazt a szeretetet, amit annak idején, amikor személyesen voltunk jelen, a gyűlésen, megtapasztalhattam. Áldott ünnepeket kívánok, Isten áldjon meg benneteket.
Dr. Fábri György, a Közszolgálati Testület elnöke:
Köszönjük szépen, és neked is Laci jó egészséget kívánunk a továbbiakban, és azt ne feledjük el, hogy az a három év, amit itt eltöltöttünk, azok nagyon nehéz időkre eső három év volt. Ugye itt volt a Covid, itt volt, van az a háború és az ezzel együtt járó sok nehézség, ami körülvesz minket. Ilyen időben is helyt tudtunk állni, ennek külön örülök. Mindenkinek nagyon jó egészséget kívánok, mindenkinek nagyon jó további munkát! Isten áldja meg neked! Az ülést lezárom! Minden jót kívánok!
K.m.f.
Jegyzőkönyvet hitelesítették:
Dr. Fábri György Heisler András Gózon Ákos
elnök testületi tag testületi tag